Kiscsoportként régóta szerettünk volna önkéntes üzemmódban a tettek mezejére lépni, de valahogy korábban nem talált meg minket a nekünk való lehetőség. Így aztán kapva kaptunk az alkalmon, amikor idén ismét lehetett jelentkezni a 72 óra kompromisszum nélkül önkéntes programsorozatra.
Némi fejtörés és kiscsoportos megbeszélés után úgy döntöttünk, hogy bármilyen önkéntes tevékenységre beoszthatnak minket, így ezt jelöltük be a honlapon, ahol jelentkezni kellett. Hadd mondja meg az Úr, hogy milyen feladatot szánt nekünk arra a hétvégére (pontosabban péntekre)!
Ezek után nem csoda, hogy nagy-nagy izgalommal vártuk a csütörtöki nyitóestet, amikor végre kézhez kaptuk a feladatunkat rejtő borítékot! A feladat pedig: kerítésfestés a 18. kerületi Vörösmarty Mihály Ének-zenei Nyelvi Általános Iskola és Gimnáziumban. Nagyon örültünk ennek a kihívásnak.
Másnap délután némi késéssel, illetve nem kevés kereséssel és békávézással rátaláltunk a keresett intézményre, ahol már nagyon vártak minket. Az iskola vezetőségének egyik tagja kedvesen üdvözölt minket, majd átvedlettünk munkásruhába, a gondnoktól pedig kézhez kaptuk a munka kellékeit: az ecseteket és a festékes dobozokat. A még az iskolában tartózkodó gyerekek távolról figyelgettek bennünket, miközben a kerítés két oldalára állva, 3-4 fős csoportokban nekiestünk a munkának. Jól tudtuk, hogy a munka túl nagy ahhoz, hogy befejezhessük, hiszen a hatalmas területű iskolát sok-sok méteres kerítés határolja, ezt pedig hónapok óta próbálták kivakarni a rozsdából hol a gyerekek, hol más önkéntes csoportok, de legfőképpen a gondnok és társai. Mi egy adott kerítésszakasz alapozó festésének feladatát kaptuk arra a délutánra. Szerencsére a kiscsoporton kívülről is érkeztek segítőink, akiknek rendkívül örültünk! Nagy lelkesedéssel álltunk neki a munkának.
Miután ráéreztünk a festés ritmusára, a munka remek hangulatban telt. Miközben szaporán járt a kezünk a kerítés és a festékes doboz között, még arra is maradt energiánk, hogy beszélgessünk és ugrassuk egymást. Sőt! Tevékenykedésünk harmadik órájában − amikor már erősen sötétedett, és a levegő is hűlni kezdett − még dalra is fakadtunk! Csak akkor hagytuk abba a tevékenykedést, amikor este 7 után már nagyon meggémberedtek az ujjaink, és a festék is dermedni kezdett. Az estét jóleső beszélgetéssel és gyros-ozással zártuk.
Bár a 72 órából most csak 4-5-öt töltöttünk önkéntes munkával, ez tökéletes kezdetnek bizonyult számunkra ahhoz, hogy a későbbiekben hasonló feladatokat tudjunk vállalni. Szerintem jövőre is megyünk. Ki tart velünk?
Ági (14-es kcs)