Bemutatkozás

A Csütörtöki Csoport (Csücsop) egy Budapesten működő Katolikus Ifjúsági Közösség. Lelki vezetőnk Bíró László püspök atya, tagjaink pedig Budapesten tanuló főiskolások és egyetemisták, valamint fiatal dolgozók (jellemzően 18-30 év közötti korosztály). A Csücsop egyszerre kíván számukra otthon és ugródeszka is lenni. Otthon a Budapesten élő (de sokszor máshonnan érkező) fiataloknak, ahol személyes kapcsolatokat építhetnek, elmélyíthetik hitéletüket, megoszthatják örömeiket és gondjaikat másokkal. Ugyanakkor ugródeszka is, mivel a kezdetektől fogva egyik célunk, hogy tagjaink a Csücsopon szerzett közösségi tapasztalat birtokában később új közösségeket hozzanak létre vagy más, már működő közösségeket erősítsenek.

Érdekel a Csücsop?

Közösségünk minden csütörtök este 7 órakor találkozik a Párbeszéd Házában.

Cím: 1085 Budapest, Horánszky utca 20. (térkép)

Kérdéseddel bátran keress minket az info@csucsop.hu címen vagy közvetlenül írhatsz itt.

Szeretettel várunk!

Csütörtöki levelek

Pálos 70 – Békét adok neked!

2011.10.29. 19:40 | Dondó | Szólj hozzá!

Címkék: kirándulás zarándoklat Pálos 70

Mi történik, ha a HétKaland Egyesület (régi csücsoposoknak biztosan ismerősen cseng a nevük) összefog a Mária Út és a Gyöngyök Útja szervezőivel? Mi történik, ha ezt éppen a márianosztrai kegykép 300 éves évfordulójára teszik? Mi történik, ha az ötletet megspékelik néhány lelkes pálos szerzetessel? Nos, valahogy így születhetett meg a Pálos 70 elnevezésű teljesítménytúra és zarándoklat, amin ott voltam, és hatalmas élmény volt.

Október 7-én, pénteken reggel a budapesti Sziklatemplomnál gyülekeztünk, ahonnan Bátor Botond és Balla Barnabás pálos atyák vezetésével körülbelül 70-en indultunk el a „Fehér barátok nyomában”. Ez a Pálos 70 zarándoklatverziója volt, a 76 km-es távot két nap alatt tettük meg. (A teljesítménytúra másnap indult 76, 40 és 20 km-es távokon.)

A szervezők olyan utat állítottak össze, ahol különböző módokon találkozhattunk Istennel és önmagunkkal is.

Az útvonal sorra érintett pálos emlékeket, kolostorromokat és Mária-kegyhelyeket. De nem bízták a véletlenre a lelki elmélyülést sem: a vezetőfüzetben minden állomáshoz kaptunk egy-egy szentírási részletet, és néhány gondolatébresztő kérdést. Különösen volt ez a nap elején, amikor az elmélkedést és a rózsafüzért Botond atya vezette.

Sajnos azonban kora délutánra elromlott az idő, ezért a hangszórókat el kellett tenni, a vezetett elmélkedések elmaradtak. A zarándoklat itt először öltött inkább túra jelleget. De ez sem szegte kedvünket, sőt, a nap végén Csobánka fölött a sötétben, esőben, az erdőben a meredély szélén gyalogolni igazi élmény volt mindenki számára.

Az első éjszakát Csobánkán töltöttük, ahol a szervezők meleg vacsorával vártak minket. Ez tényleg megkoronázása volt a napnak. :)

Másnap reggel aztán továbbindultunk Csobánka – Szent-kút felé. Itt a kápolnában Botond atya mondott egy szentmisét, azután elköszönt tőlünk és visszatért Budapestre, a Sziklatemplom búcsújára. Viszont csatlakozott hozzánk két diakónus pálos testvér, Vizi András és Sáfrán Bánk.

Elindultunk hát a második, valamivel hosszabb távra. Klastrompusztáig együtt haladtunk, közös elmélkedéssel és rózsafüzér imádkozásával. Az időjárás kegyes volt hozzánk, a terep viszont kevésbéimmár a Pilis hegyeit jártuk, ami több zarándoktársunk erőnlétét próbára tette. Ezért aztán a csoport a pálos kolostorrom elhagyása után szétszakadozott, sokan lemaradoztak, néhányan előre „szaladtak”. Így történt, hogy a zarándoklat másodszor is túrává vált. De ezt korántsem értem visszaminősítésként, hiszen a 76 km teljesítése fizikailag sem megvetendő, és mindenki (főként, akiket különösen próbára tett a táv) már a teljesítés élményétől lélekben is gyarapodhatott.

Pilisszentlélek iskolájánál a helyiek meleg étellel és teával vártak minket. Isten áldja meg őket innen is! De ha már itt tartok, meg kell említenem, hogy a teljesítménytúra útvonalán pecsételőhelyeket állítottak fel (így igazolták, hogy a túrázók bejárták az adott szakaszt). Nem tudok itt mindenkit felsorolni, de minden ponton hatalmas szeretettel fogadtak minket a szervezők és önkéntesek.

A Dunánál azután újra egyesült a csoport. Basaharcról keltünk át komppal Szobra. Innen még 7,5 km várt ránk a Sukola-kereszt érintésével a márianosztrai kegytemplomig. Külön élmény volt számomra, hogy ezen az utolsó szakaszon én vihettem az élen a zarándoklatot vezető feszületet. A Sukola-keresztnél azután mindenki kapott egy-egy kis mécsest a szervezőktől, így az utolsó kilométereken énekelve, világítva haladtunk. Valamivel éjfél után, emelkedett lélekkel vonultunk be a templomba, s járultunk a felújított kegykép elé. Az egész elmondhatatlanul szép élmény volt.

Ezer köszönet a szervezőknek és a zarándoktársaknak!

Az éjszakát Márianosztra iskolájában töltöttük. Vasárnap pedig részt vettünk a búcsúi szentmisén, ahol újra csatlakozott e régi pálos kolostor szép ünnepéhez Bátor Botond pálos atya (tartományfőnők) és megannyi magyar pálos testvér.  Beer Miklós püspök atya pedig felszentelte a felújított Mária-kegyképet és új környezetét.

Kellemesen fáradtan, lélekben felfrissülve tértünk haza. Végezetül álljon itt Reményik Sándor verse, amellyel a zarándoklat vezetőfüzete is zárja a vándorlást. Legyen Béke Veletek!

Gábor (14-es kcs)

Reményik Sándor: Béke

Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent
Bizonyosság arról, hogy élni ,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.