Volt 3 fontos dolog, ami június 14-e előtt még kimaradt az életemből, de mindenképpen szerettem volna sort keríteni rájuk:
- 1. Sosem voltam még zarándoklaton
2. Sosem voltam még papszentelésen
3. Sosem voltam még az Esztergomi Bazilikában
Az adventi Lelki napon találkoztam először Hodász Andrissal (becenevén Ifa-val), akivel hamar megtaláltuk a közös hangot a vidámságban. Így lehetőségem adódott arra, hogy mindhármat egyszerre megvalósítsam: akkor ugyanis már tudtam, hogy ott leszek a pappá szentelésén június 14-én...
A zarándoklat:
Gábor, a 6-os kiscsoportból szólt nekem, hogy van egy bizonyos Márton atya, aki minden évben szervez éjszakai gyalogos zarándoklatot az esztergomi papszentelésre. Ugyan elsőre kicsit elgondolkodtam, hogy vajon nem fogom-e emiatt végigaludni a ceremóniát, amire nagyon kíváncsi voltam, de aztán persze nem kellett sokat unszolni egy ilyen jó bulira. :)
Este 7 órakor indultunk a zarándoklatunkra Pilisborosjenőről, a korábbi évekhez képest jóval kevesebben: Gáboron és rajtam kívül Márton atya, és mindössze néhány fiatal jött az atya legújabb plébániájáról. Először bemutatkozó kört tartottunk, majd Márton atya ismertette a szentelendőket nagy vonalakban, illetve a statisztikai adatokat az egyházmegyék idei szentelési mutatójáról. Kiderült, hogy nálunk, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyében, csak 1 papot szentelnek idén, de nem mi voltunk az utolsók, a Pécsi Egyházmegyében például nem is szenteltek idén papot, csak diakónust (Batit, akit meg HungaRioról ismerek :) ). A legtöbb papot egyébként az Egri Főegyházmegyében szentelték, hiába mégiscsak Eger városa a papok városa...
A rövidke bemutatkozó és adatközlő megállónk után elindultunk a zarándokúton, ami többek között az Egri vár filmbeli modellje mellett vezetett, ahol egy egész jó cseresznyefa áll az éhes zarándokok örömére. Az első kellemetlen meglepetés a csobánkai temetőnél ért minket, amikor kiderült számunkra, hogy a temető egyetlen csapja sem ad vizet. Ez azért volt komoly probléma, mert utána nagyon sokáig nem vezetett lakott területen át az utunk. Bár a bulira emlékeztető hangok alapján nem aludt még mindenki a faluban, mégsem tudtunk bemenni Csobánkára, mert az a temetőtől messzebb egy völgyben fekszik. Így hát elkezdtünk vizet vadászni az arra járó autósoktól. Az első útkereszteződésben egész jó volt az arányunk: Az összes autós megállt, és még ízesített ásványvizet is sikerült szereznünk. Második vadászlesünknél azonban már nem állt meg senki. Talán azért is, mert akkor már hajnal 2 felé járt az idő, illetve az első autósnál a korábbi próbálkozások során Márton atyát kísérő lány helyett Gábor volt a kíséret, aki azért jóval félelmetesebb a sötétben. :)
Végül aztán vízproblémánk Pilisszentléleken oldódott meg, amikor talán az éjfélkor a szentelendőkért mondott rózsafüzérünk honoráriumaként, találtunk egy házat, ahol még javában ébren volt a háznép. Igaz ez a ház urának állapotán is meglátszott. Mindenesetre, noha az útbaigazítása kicsit érdekes volt, és a zarándoklatot is valami teljesítménytúrának képzelte, megengedte, hogy megtölthessük vízhordóinkat, sőt Márton atyát még egy kis házi pálinkára is meginvitálta. Egyébként Pilisszentlélek különleges nevezetessége, hogy a helyi kocsma még nyitva volt hajnal 3-kor!
Mivel igen jó tempóban haladtunk előre, rekordkorán, már hajnal 5 órára megérkeztünk Esztergomba. Ott ugyan a helyi ferences gimnáziumban elfeledkeztek arról, hogy jövünk, de a portásnak az instrukcióját, miszerint "feküdjenek oda, ahol találnak helyet" nem kellett kétszer megismételnie. A korai érkezés miatt pedig maradt elég időnk arra, hogy rendbe szedjük és némiképp kialudjuk magunkat a papszentelésre...
Hajnalban a Vaskapu előtt
A papszentelés:
A szentelésre Gábor már igazi zarándok stílusban (mezítláb) vezetett be minket a csodálatos Esztergomi Bazilikába. (Ezt nagyban segítette, hogy addigra végleg szétesett a cipője.) De így legalább mindenki látta, hogy minket köszönt Erdő Péter bíboros atya a "kedves zarándokok" címszó alatt. Az oldalhajóban foglaltunk helyet amolyan zarándokmódon a földön. Ennek hátránya az volt, hogy a bazilika hiányos hangosítása miatt magából a szentelésből nem sokat hallottunk, de ezzel szemben határozott előnye, hogy jó rálátásunk volt Ifa-ra, aki angyalábrázolásokat meghazudtoló arccal adta tudtára a Bíboros Atyától kezdve az egész sokaság számára, hogy ő bizony kiválóan alkalmas a papságra. Nem is cáfolta ezt senki, amikor leendő püspöke megkérdezte az erre kijelölt paptól: "Méltónak tartod őt?"
Szentelésre várva: Ifa jobbról a második
A Mindenszentek litániája, amely alatt a szentelendők hasra borulnak, a bíboros atya, a püspökök és a papok, valamint a nép pedig térdelve imádkozik értük, szívbemarkolóan csodálatos módon fejezi ki Egyházunk szépségét, ahogyan a zarándok Egyház kapcsolatban áll a megdicsőült Egyházzal, s a mai papok kérik az egykor élt szent életű papságot és népet, hogy járjanak közben a jelen és jövő papjaiért.
És valóban méltónak találtatott a mi Andrisunk is a papságra, fel is szentelte őt a Kardinális úr. Ezután pedig sorban köszöntötték a jelenlévő többi pap az újonnan felszentelteket. Néhány pap ilyenkor kezet is csókol az új papoknak, ami igen alázatos és kedves gesztus. Így tett például a jelenlévő Paskai László nyugalmazott bíboros atya is.
És már el is kezdődött a felszenteltek első (egyelőre még koncelebrált) miséje. Hodi népszerűségét jelezte, hogy ő áldoztatott legtovább, hiszen sokan várták már - talán érte mondott imádságok közepette -, hogy az ő kezéből vehessék magukhoz az Oltáriszentséget. A mise végén még újmisés áldásukkal megáldották a frissen felszenteltek a Bíboros Atyát. Ifa ennek során Szűz Mária közbenjárását kérte főpapjáért.
Az élmény:
Hatalmas és emlékezetes.
Nagyon tetszett a zarándoklat, mint imamód. Ennek során ugyanis tulajdonképpen egy kirándulást tettünk, ami még ha fárasztó is, mégis nagyon jó dolog, szívesen csinálom, s mindeközben különleges haszna is van, mert fel tudom ajánlani a fáradtságot valaki másért. Azóta is imádkozok így olykor.
A papszentelés szertartása számomra az Egyház egységét fejezte ki: Nincs más ehhez hasonló emberi intézmény, ahol ilyen nagy ünnepség mellett, ennyi magas és alacsonyabb rangú tag jelenlétében fogadnák be az új tagokat a szolgálatukba, mint nálunk a szolgálati papság. Mindeközben nem az ember, hanem Isten van legmagasabbra helyezve.
Végül a bazilikában sem csalódtam: nem csak kívülről, belülről is nagyon jól néz ki.
Ajánló a nyári táborra:
Ha te is meg akarod ismerni frissen szentelt papunkat, Ifa-t, netán részt akarsz venni egy általa tartott lelkigyakorlaton, vagy próbára akarod tenni gyóntatási képességeit, strapabírását, illetve szeretnéd az ő kezéből magadhoz venni Krisztus szent testét, a Nyári Tábor kiváló lehetőséget biztosít erre.
