Bemutatkozás

A Csütörtöki Csoport (Csücsop) egy Budapesten működő Katolikus Ifjúsági Közösség. Lelki vezetőnk Bíró László püspök atya, tagjaink pedig Budapesten tanuló főiskolások és egyetemisták, valamint fiatal dolgozók (jellemzően 18-30 év közötti korosztály). A Csücsop egyszerre kíván számukra otthon és ugródeszka is lenni. Otthon a Budapesten élő (de sokszor máshonnan érkező) fiataloknak, ahol személyes kapcsolatokat építhetnek, elmélyíthetik hitéletüket, megoszthatják örömeiket és gondjaikat másokkal. Ugyanakkor ugródeszka is, mivel a kezdetektől fogva egyik célunk, hogy tagjaink a Csücsopon szerzett közösségi tapasztalat birtokában később új közösségeket hozzanak létre vagy más, már működő közösségeket erősítsenek.

Érdekel a Csücsop?

Közösségünk minden csütörtök este 7 órakor találkozik a Párbeszéd Házában.

Cím: 1085 Budapest, Horánszky utca 20. (térkép)

Kérdéseddel bátran keress minket az info@csucsop.hu címen vagy közvetlenül írhatsz itt.

Szeretettel várunk!

Csütörtöki levelek

Nyári tábor, 2014

2014.08.31. 10:59 | LoremIpsum2 | Szólj hozzá!

Címkék: kirándulás nyári tábor lelkigyakorlat Bátonyterenye Hodász András

nyari_tabor_14_04.jpgUgyan "friss" csücsoposként, de mégis több, más közösségekben összeszedett tapasztalattal mentem az idei nyári táborba. Úgy sejtettem, nagyon sok meglepetés már nem érhet. Egy ilyen felvezetés után nyilvánvaló, hogy tévedtem.

 

 

 

Megérkezés

A legelső meglepetés még tábor előtt ért: bár nincs fél éve, hogy csoportba kerültem, és nem érzem, hogy a közösségben túl sokan személyesen ismernének, mégis megbíztak a szervezők, hogy a tábor folyamán apróságokkal (ébresztés, zene, stb.) segítsem munkájukat. Ez a nyitottság, bizalom felőlük egészen szokatlan volt, másutt még sosem tapasztaltam ilyet. A tábor folyamán végig ezt a bizalmat láthattam. Ehhez kapcsolódott számomra az az élmény is, hogy - amennyire beleláttam - minden felelős olyan feladatot kapott, amelyet kiválóan, teljes odaadással el tudott látni ("¡Vamos!", valaki?). Úgyhogy a táborba már egy kicsit elgondolkodva indulhattam otthonról.

Délután találkoztunk a Keleti pályaudvar 1-es számú vágányánál, a közelből indult a vonatunk. Örömteli volt látni, ahogy örülünk egymásnak, látni, ahogy szervezőink még relatíve frissek (ez a későbbiekben egyre kevésbé volt jellemző ;-)). Aztán elindultunk. Egy hatvani átszállás után máris Kisterenye felé haladtunk, egyenest egy lokális vihar közepébe. Ez némileg megtorpantotta a társaságot, de Dondó folyékony lelkesedésével, valamint az alábbhagyó eső segítségével végül megtettük az öt perces sétát a szállásunkig, ahol is Marci hangos és lelkes "Szia, Jézus!" kiáltással üdvözölte az embernagyságú Jézus-szobrot. Ez többször előfordult a tábor során, néha kis híján halálra rémített lelkes hirtelenségével :-).

nyari_tabor_14_01.jpgA galériákért kattints a képre!

Némi pakolás, berendezkedés után kezdődött a tábornyitó játéksorozat (vagy a vacsora, az emlékeim már összefolynak). Témánk a világtalálkozó volt, ennek megfelelően véletlenszerűen csoportra osztva különböző, világtalálkozót rendező országok jellegzetességeit jelenítettük meg szoborcsoportként. Nagy sikert aratott az Anti által megszemélyesített koala, vagy Attila, az ádáz arcú közkatona. Esti ima után tettük el magunkat másnapra, bár beszélgetésekre, focira/egyéb játékokra természetesen mindig volt lehetőség.

nyari_tabor_14_02.jpgA galériákért kattints a képre!

Az első napot már "hivatalos" csoportokra osztva éltük át: a tábort végig egy vegyesen összeválogatott csoport kereteiben töltöttem. Ez kiváló alkalom arra, hogy ne csak a "szokásos" öt-tíz emberrel tartsd a kapcsolatot, hanem hogy megismerj másokat, más gondolkodású embereket is.

A délelőtti program egy városi vetélkedő volt, ahol

  • táncolhattunk salsa zenére a város parkjában
  • bemutathattuk ismereteinket a különféle operákról
  • megtapasztalhattuk az angol-olasz-holland tengely begyűrűződését Bátonyterenyébe
  • megtaláltuk Magyarország egyik leglátványosabb ufóleszállópályáját
  • megtudhattuk, hogy a faluban nincs 1:23 arányban kevert ital, de az legalább 15 liter és üzemanyagból készül és persze egyéb, kreatívabbnál kreatívabb feladatokkal nézhettünk szembe.

Délután sportolási lehetőség adódott a parkban: méta, frizbifoci és tollaslabda. Ez utóbbit igencsak feldobták a kiváló minőségű ütők, mert miután darabokra szakadtak, lehetett más célra is használni őket (azelőtt is, csak mindig tollasozni akartak velük).

nyari_tabor_14_03.jpgA galériákért kattints a képre!

Nagy sikert aratott Andris ostora is, kinek sikerült csattintania vele (el is kezdtünk félni Pannitól), kinek nem (neveket ez utóbbihoz most nem mondok :-)).

A második teljes nap jelentős része a kirándulásról szólt: némi terep, mocsár, bozótharc és napsütés után Kazáron keresztül megnézhettük a világon igencsak ritka riolittufa képződményeket, közben meg személyes beszélgetésekkel építve ismeretségeket. Kazáron nagyon népszerű volt a helyi kút, mert a nagy meleg nyilvánvaló következményként vonja maga után a vízicsatázást. Néhányunknak ehhez nem volt túl sok kedve, de tulajdonképpen teljesen mindegy volt, mert utólag úgyis megáztunk, mert a hazaút utolsó ötszáz méterét szakadó esőben tettük meg. Este pedig elkezdődött a ráhangolódás a két és fél lelkinapra.

nyari_tabor_14_05.jpgA galériákért kattints a képre!

A lelki napok

Nehéz úgy írnom róluk, hogy visszaadja, ami bennem végbement. A témánk a test teológiája volt, Hodász András atyával és barátaival. Ami szerintem megfogott mindnyájunkat, az az őszinteség, nyíltság, ahogy vendégeink a személyes életükről, küzdelmeikről, vívódásaikról beszéltek. Amit ez az őszinteség elindított bennem az az, hogy teljesen lényegtelen, hogy milyen a lelki-fizikai-szellemi-érzelmi-stb. állapotom, ugyanúgy őszintén oda lehet ezt tenni Isten elé.

nyari_tabor_14_07.jpgA galériákért kattints a képre!

Ez a három (két és fél) nap eléggé összefolyik, előadásokon, tanúságtételeken, csendeken keresztül lehettünk többé. Ami talán a csúcspont volt az a csütörtök esti szentségimádás. Az előtte levő két nap sokunk szívét megnyitotta az őszinte istenkapcsolat felé. Sokunk olyan békességet tapasztalt meg ezen az estén, ami manapság teljesen szokatlan és megdöbbentő.

Sok-sok gondolatot hoztam el magammal, talán a legtöbbet most, így utólag, a szeretet és a félelem egymást kizáró viszonya adja. De tulajdonképpen bármi eszembe jut a lelkigyakorlatról, arra azt mondhatom, hogy "hú, tényleg.

Ki-mit-tud, és egyéb mulatságok

A lelkinapok után már ismét a könnyedebb események következtek: a pénteki ki mit tud, ahol rengeteg mindent tudhattunk meg egymásról (és az észtekről, finnekről). Bámulatos, mennyire sokszínű előadások voltak: szerzett zene bemutatása, versmondás, fejszámolás, mulatós zene Dávid és Zoli közreműködésével (ezen még most is elmosolyodtam, amikor felidéztem). Megismerhettük a jezsuita ügyintézés minden bensőségességét is. Zenészcsapatunk egy része ír tánc- és kevésbé tánczenékkel készült, amelynek végeredménye három szakadt húr, egy elfüstölt hegedű, szétfuvolázott tüdő és két törött fél kókuszdió lett.

Az utolsó előtti napon, szombaton délelőtt kétféle programpont közül lehetett választani, zarándoklat és strandolás. Sajnos egy harmadikat kellett választanom, mert esküvőre voltam hivatalos, így néhányunkkal Budapest felé vettük az irányt. Még a visszafelé tartó buszút alatt is lehetőség volt személyes beszélgetésekre, a másik jobb megismerésére.

nyari_tabor_14_11.JPGA galériákért kattints a képre!

Körülményes, ámde kegyelmekben gazdag buszút után érkeztem vissza este, pont a táborzáró bál/buli kezdetére. A különböző tábori csoportok egy-egy filmcímet, illetve a táborban jellemző szavakat kaptak, melyekből egy rövid színielőadást kellett összeállítani. Megtudhattuk, hogy bizonyos szempontból Attila kiválóan alkalmas volna Püspök Atya pótlására. Megismerhettük Ádám és Éva "gyümölcsöző" kapcsolatát, melynek bemutatásában egy papírzacskó is asszisztált. A hajnalig tartó buli után/közben/helyett nyugovóra tértünk, hiszen másnap (is) korán keltünk, hogy a vasárnapi szentmisére mehessünk.

A vasárnapi szentmise - bár szinte mindnyájunk kialvatlanságtól szenvedett - számomra ismét csak sokat jelentett: az ószövetségi olvasmány helyből az egyik kedvenc részem (Isten jelenléte a szellőben), az evangélium pedig Jézus vízen járása, mely motívum a tábor során többször is előkerült. És ami számomra még megdöbbentő volt, az az, hogy a szentbeszéd mennyire illeszkedett a bennem kavargó gondolatokhoz (szeretet és félelem egymást kizáró fogalmak).

A tábor zárásaként a csoportok zászlót rajzoltak, melynek vezérgondolata a találkozás volt: kikkel, mivel találkoztunk a hét során? Érdekes, tanulságos volt látni, ki mit helyezett előtérbe, mit emelt ki. Az ebéd utáni rész már pakolással, illetve az egyik szőnyeg porolásával (ugye, Anti?) telt, ez utóbbihoz némi vegyvédelmi felszerelés nem ártott volna.

nyari_tabor_14_12.JPGA galériákért kattints a képre!

Elég sok katolikus közösség nyári táborában voltam már. Amiben ez más, nagyon más volt, az számomra a személyesség, és a lelki mélységre való törekedés. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy a tábor közepén három nap lelkinap, hogy nem csak azzal foglalkozunk, hogy testünk és szellemünk ellazuljon, jól érezzük magunkat, hanem hogy a lelki oldallal is törődünk. Mégpedig nem is akárhogyan.

nyari_tabor_14_10.jpgA galériákért kattints a képre!

Írta:
Wacha Gábor (6)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása