Bemutatkozás

A Csütörtöki Csoport (Csücsop) egy Budapesten működő Katolikus Ifjúsági Közösség. Lelki vezetőnk Bíró László püspök atya, tagjaink pedig Budapesten tanuló főiskolások és egyetemisták, valamint fiatal dolgozók (jellemzően 18-30 év közötti korosztály). A Csücsop egyszerre kíván számukra otthon és ugródeszka is lenni. Otthon a Budapesten élő (de sokszor máshonnan érkező) fiataloknak, ahol személyes kapcsolatokat építhetnek, elmélyíthetik hitéletüket, megoszthatják örömeiket és gondjaikat másokkal. Ugyanakkor ugródeszka is, mivel a kezdetektől fogva egyik célunk, hogy tagjaink a Csücsopon szerzett közösségi tapasztalat birtokában később új közösségeket hozzanak létre vagy más, már működő közösségeket erősítsenek.

Érdekel a Csücsop?

Közösségünk minden csütörtök este 7 órakor találkozik a Párbeszéd Házában.

Cím: 1085 Budapest, Horánszky utca 20. (térkép)

Kérdéseddel bátran keress minket az info@csucsop.hu címen vagy közvetlenül írhatsz itt.

Szeretettel várunk!

Csütörtöki levelek

Függőségek

2014.04.24. 19:00 | Barta Emese | Szólj hozzá!

Címkék: csütörtöki levél

internet-abhängigkeit-4631664.jpg16-os kiscsoport ráhangolódása a függőség témájában. A témánk nem a cigaretta, alkohol és drog függőségről szólt, hanem a mi saját függőségeinkről, hogy hogyan látjuk mi a függőséget, hogyan tudjuk ezeket szabályozni.

 

 

 

 

 

 

 

 

Kérdések:

  •          A függőségeink miatt lehetünk magányosak? Mennyire szigetelnek el minket a társadalomtól?
  •          "Szabad emberek vagytok, de nem arra való a szabadságotok, hogy a gonoszság takarójának használjátok, hanem mint Isten szolgái, úgy éljetek vele." (1Pét 2,16) Mit jelent számodra ez az ige?
  •          "Minden szabad nekem, de nem minden hasznos. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává."
  •          (1Kor 6,12) Mi a szabadság? Mennyire vagy szabad?
  •          Mennyire korlátoznak be a saját kis függőségeid? Mik ezek?
  •          Mire szeretnél több időt fordítani, amire (talán) ezek miatt nem tudsz?
  •          Van-e olyan, hogy egy függőség jó?

Réka

Nem újdonság, de a függőség a függetlenség ellentéte. Tehát, amitől függetlenek vagyunk, az nem befolyásolja a döntéseinket, és életünk menetét. Mégis hányszor előfordul, hogy azt hisszük valamire, hogy függetlenek vagyunk tőle, és miután beleszól az életünkbe, akkor jövünk rá, hogy mégsem voltunk teljesen függetlenek. Tehát talán sosem tudhatjuk biztosan, hogy mi az, amitől tényleg függetlenek, vagy függőek vagyunk. Ebben a világban sok mindentől függhetünk, így például önmagunktól is. Ezért fontos megtalálni azokat a dolgokat, amik hozzásegítenek ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat. Függhetünk tárgyaktól, társaságtól, internettől, társadalmi elfogadottságtól, vagy a pénztől. Függhetünk a bűneiktől is, hiszen mikor a bűn mellett döntünk, a bűn dönt helyettünk, és nincs kellő szabadságunk ahhoz, hogy nemet mondjunk rá. Függhetünk a saját hiúságunktól, tükörképünktől, és ahogy folytatnám a sort egyre értéktelenebb dolgoktól is. A szeretet és a szerelem is függővé tesz minket attól, akit szeretünk; tehát a szeretetet könnyen elveheti a szabadságunkat. De a szabadság nem összekeverendő a boldogsággal, mert a szeretés az, ami a boldog függőség lehet.(OE műszaki)

Flóra

Hogyan tudjuk a függőségeinket korlátozni? Ez nehéz dolog, mivel függünk az adott dologtól. Vegyük például a sorozatokat.  Sok lehetőségünk van szabályozni magunkat. Nekem az a módszer vált be, hogy ’beszabályozom’ magamat. Tehát előre beosztom a ’napi adagomat’ pl. egy nap egy sorozat. Ezt úgy próbálom megtartani, hogy megígérem Jézusnak, hogy betartom a szabályokat. Ha jobban belegondolunk a függőség egy rossz szokás, ami elveszi az időnket más (jobb) dolgoktól. Ezért fontos megtanulni beosztani az időnket, és a rossz szokások helyett a jókat begyakorolni.

Andris

Definíció: A függőség olyan viselkedésforma, szokás, állapot, amelyet egy személy ismétlődően végrehajt, és reá illetve a környezetére káros következménnyel járhat.
Csoportosítása:
pozitív, negatív
Pozitív: Istentől való függés, ill. egy csecsemő is függ az anyjától és ez teszi lehetővé túlélését.
Jelentése: hittel, reménnyel, szeretettel tudok lenni a Mennyei Atya, embertársaim és saját magam iránt.
Mennyei Atyában hinni annyit jelent, hogy elfogadom és tudom: Isten mindenek felett áll és nem szorulok tapasztalatokra és bizonyítékokra, mint pl. Tamás nem  hitt addig, amíg meg nem tapintotta Jézus oldalát. Tudom, hogy kérdéseimet meghallgatja, akár imával akár könyörgéssel fordulok hozzá
Embertársamba vetett hitről: hiszem és gondolom, hogy minden ember alapvetően jó, a rossz csak akor jelenik meg, ha a gonosz úrrá lesz rajta. Továbbá képes arra, hogy közösségben az Isten országát építeni tudja. Bizalommal fordulok hozzá és emellett képes vagyok biztatni.
Saját magamba vetett hit: tudom, hogy Istennek szüksége van rám, elégedett vagyok önmagammal, elfogadom magamat olyannak, amilyennek a Mindenható teremtett.
Erre a hármasra úgy kell tekintenünk, mint egy háromlábú székre. Azaz, ha az egyik lába kitörik, eldől. Ha tehát nem szeretem embertársaimat, az Istent sem szerethetem.
Általában a negatív függőségről: akkor jön létre, amikor a pozitív nincs jelen. Ilyenkor megpróbálok saját magamra hagyatkozva megoldást találni. Ilyenkor nagy a valószínűsége annak, hogy pótcselekvésekbe menekülünk. Egyik ilyen példa a pszichoaktív szerek fogyasztása, amelyek képesek felpörgetni vagy lenyugtatni minket. A nagy baj, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, a probléma a mélyben található, amely nem más,mint az akaraterő hiánya.A pótcselekvésre bízzuk a megoldást magunk helyet. Másképp fogalmazva, az élettől való menekülés, és nem annak megélése, hanem az átélése, túlélése motivál minket. Jézus jó példa az élet megélésére, hiszen ő is megmerítkezett a Jordán folyóban, amely az emberi valóság szimbóluma!

Dominika

"Minden szabad nekem, de nem minden hasznos. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává." (1Kor 6,12)

 

"Szabad emberek vagytok, de nem arra való a szabadságotok, hogy a gonoszság takarójának használjátok, hanem mint Isten szolgái, úgy éljetek vele." (1Pét 2,16)

 

Amikor készültem a ráhangolódásra, elgondolkoztam, mihez köt leginkább függőséghez hasonló viszony. Először úgy gondoltam, szinte semmihez. Aztán rájöttem, hogy, lám, itt volt a Nagyböjt, s hogy nekem mennyire nehéz volt a saját fogadalmaimat teljesítenem.

Úgy gondoltam, lemondok az édességről. De nagyon nehéz volt! Az volt a fő probléma, hogy mostanában kevésbé működött az akaraterőm ezzel kapcsolatban, s hogy néha érzelmi vagy fizikai deficitjeimet (fáradtság, szomorúság) is ezzel volt jó kitölteni.

Az a baj a függőségeinkkel, hogy ezekkel általában Isten és a saját ideálunkat is romboljuk. Mindenki szeretne valamilyen lenni, s általában az eltúlzott dolgai, mint nekem akár az édesség vagy az internet, nem javít, hanem inkább elvesz ezekből. S mennyi jó dologra fordíthatnánk ezen kívül az időnket! Ha eleve fáradt vagyok, s mégis odaülök a géphez, rendszerint túl sok időt eltöltök netezéssel és akkor végül mihez vagyok a legeslegfáradtabb? Persze, az esti imához. Ha tudatosítom magamban, hogy igazából mire mennyi időt szántam, illetve mire mennyi időt nem szántam, akkor az igen elkeserítő. Nem akarok ilyen lenni, s valószínűleg az Isten sem örül, hogy nem használom a szabad akaratomat jó dolgokra.

Máté

Függő vagyok? Mitől lehetek függő? Az internettől? A számítógéptől? Az információktól? Az elérhetőségtől? Sorozatoktól? Filmektől? Játékoktól?

Szeretek ezekkel foglalkozni, hiszen ez valahol a munkám része is. Akkor most függő vagyok? Tudok neki határt szabni?

Teri, Peti

A Biblia tanítása szerint az ember csak függőségben élhet. Amikor függetlennek, autonómnak képzeli magát, akkor is függőségben él. Az ősbűn, Ádám és Éva bűne az volt, hogy autonóm akart lenni. „Szabadon", Istentől és mindenki mástól is függetlenül akart volna dönteni a dolgaiban. A bűneset kapcsán sikerült is elszakadnia Istentől, ám ezzel átkerült a Gonosztól való függőségbe, anélkül, hogy ez nyilvánvalóvá vagy tudatossá vált volna a számára. És ez az, amit az ember még a mai napig sem vesz észre.
Még a hívő ember is legjobban az úgymond szabad akaratához ragaszkodik és nehezen látja be, hogy abból bizony szolgai akarat lett a Gonosz függőségében mindaddig, amíg vissza nem tér az Isten függőségbe.
Ezt a Gonosztól való alapvető függőséget nevezi Jézus Krisztus a bűn szolgaságának: „így szólt Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság meg¬szabadít titeket. Ők ezt kérdezték tőle: Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek: hogyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek? Jézus így válaszolt nekik: Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája. A szolga pedig nem marad a házban örökre, a fiú marad ott örökre. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek" (Jn 8,31-39).
Jézus Krisztus itt arról beszél a benne hívő zsidóknak, hogy szolgák. Pontosabban szólva: rabszolgák, hiszen az eredeti szövegben ez a kifejezés áll.
Az ember ilyen értelmű rabszolga voltának és jelenlegi helyzetének illusztrálására az állatvilágban találhatunk példát:
Közismert tény, hogy a legtöbb vadon élő állat nagyon nehezen viseli a fogságot. Ha bezárják például egy állatkertbe, ez képes annyira elvenni az életkedvét, hogy nem fog szaporodni. Nagy csodának számít, ha egy ragadozónak állatkerti körülmények között kicsinyei lesznek. Az így, fogságban született és nevelkedett vadállatok azonban, - mivel soha nem voltak szabadok, nem is tudják

milyen a szabadság, - már könnyebben szaporíthatok állatkerti körülmények között.
Az állatkertben született állatok talán nem is igazán érzik magukat raboknak, hiszen mindig is azok voltak, ezt szokták meg, ebbe nőttek bele. Valóban a ketrec az otthonuk; nincs tapasztalatuk vagy fogalmuk a szabadságról. A ketrecen belül valamilyen viszonylagos szabadságuk van is.
Ilyen az ember helyzete is. Mindannyian az Istentől távol, a bűn függőségébe, rabszolgaságába születünk, és sokáig nem érezzük, észre sem vesszük, hogy foglyok vagyunk. Ezek a zsidók, akikkel itt Jézus beszélgetett, hasonlóképpen éreztek. Amikor Jézus azt mondta nekik, hogy az igazság megismerése szabadokká teheti őket, felháborodtak és tiltakoztak: hiszen mi „Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek" - mi szabadok vagyunk, „hogyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek?"
Jézus Krisztus világosan állítja, hogy mindenki, aki bűnt cselekszik, függőségben él. A bűn, mindenféle bűn függőséget, rab-szolgaságot eredményez. Gondoljunk csak bele, ha valaki hazudott, legközelebb ismét hazudnia kell, hogy a korábbi hazugságát leplezze. Ha gyilkolt, bújnia és hazudnia kell, sőt esetleg újra gyilkolnia, hogy le ne bukjon. És így tovább... Ugyan így működik ez a kisebb kaliberű dolgokban is.
Hétköznapi, mindennapi életünkben mindannyian számos függőségben élünk, hiszen meghatározzák viselkedésünket, gondolatainkat és reakcióinkat a szokásaink, elvárásaink, korábbi véleményünk, vagy az indulataink.
Vajon nem vagyunk-e rabszolgái a saját szokásainknak? Még a teljesen ártalmatlan vagy „mindegy" szokásainknak is. Rengeteg mindent csinálunk éppen úgy, ahogyan csak azért, mert úgy szoktuk meg. Másféleképpen is ugyanolyan jó volna, de mi így szoktuk meg és a „szokásunk" ma már kényszerítő erővel parancsol:
-    A terítő sarkosan álljon, mert nekem úgy tetszik.
-    A paradicsomlevesben tészta legyen és ne rizs vagy fordítva, mert én azt úgy szoktam, úgy szeretem.

-    Aki kávéval vagy egy-egy kupica pálinkával kezdi a napot, ugye milyen kényelmetlenül érzi magát, ha az egyszer-egyszer ki- marad? Rossz lesz a közérzetünk, a hangulatunk, mert hiányzik a kávé vagy a pálinka, vagyis diktál.
A szokásainknál még nagyobb erővel parancsolnak az indulataink. Ki az, akit a bosszúság vagy a harag hatalmába ne tudna keríteni? Derékon ragad az indulat és csak úgy repít! Gondolkozni sincs időm! Valóban sérelem vagy bántás ért, de a válasz-reakcióm ezt messze túlszárnyalja; túllő a célon.
Rabszolgatartóinkat sokáig sorolhatjuk: diktálnak a vágyaink, az érzéseink, jogos vagy indokolatlan elvárásaink, sokszor a saját korábbi véleményünk. Szolgái vagyunk mindenek előtt és fölött az élvezeteinknek, akár ártalmatlanok ezek, akár károsak.

(forrás: http://www.kontrasztkiallitas.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1277:szellemi-fueggsegek&catid=136:kabitoszerek&Itemid=580 )

Zsófi

Hogyan tudok kigyógyulni a függőségből? Milyen módjai vannak ennek? Mi segíthet? Néhány pontban összeszedtem, hogy szerintem mi a jó megoldás arra, hogy kigyógyuljunk.

1. szembenézés

2. jövőtől való félelem

3. büszkeség legyőzése és segítségkérés

4. lemondás

5. visszaesés

6. önmegtartóztatás

7. ürességérzet és céltalanság

8. új cél keresése

9. életmódváltás

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.