Bemutatkozás

A Csütörtöki Csoport (Csücsop) egy Budapesten működő Katolikus Ifjúsági Közösség. Lelki vezetőnk Bíró László püspök atya, tagjaink pedig Budapesten tanuló főiskolások és egyetemisták, valamint fiatal dolgozók (jellemzően 18-30 év közötti korosztály). A Csücsop egyszerre kíván számukra otthon és ugródeszka is lenni. Otthon a Budapesten élő (de sokszor máshonnan érkező) fiataloknak, ahol személyes kapcsolatokat építhetnek, elmélyíthetik hitéletüket, megoszthatják örömeiket és gondjaikat másokkal. Ugyanakkor ugródeszka is, mivel a kezdetektől fogva egyik célunk, hogy tagjaink a Csücsopon szerzett közösségi tapasztalat birtokában később új közösségeket hozzanak létre vagy más, már működő közösségeket erősítsenek.

Érdekel a Csücsop?

Közösségünk minden csütörtök este 7 órakor találkozik a Párbeszéd Házában.

Cím: 1085 Budapest, Horánszky utca 20. (térkép)

Kérdéseddel bátran keress minket az info@csucsop.hu címen vagy közvetlenül írhatsz itt.

Szeretettel várunk!

Csütörtöki levelek

Testvérek Krisztusban

2014.11.06. 19:00 | Széna Zsófia | Szólj hozzá!

Címkék: csütörtöki levél

unnamed.jpgGyakran imádkozzuk a Miatyánkot, de sietségünkben sokszor átsiklunk a szöveg valódi értelme felett. Miatyánk - ez a szó magában foglalja, hogy egyetlen Atyánk van, tehát mi testvérek vagyunk. Át tudjuk érezni, hogy mit jelent valójában Krisztusban testvérnek lenni? Mi a vonzata ennek a testvériségnek a mindennapi életünkben, és társainkhoz fűződő viszonyunkban? A 20-as kiscsoport ráhangolódása ebbe a misztériumba adott betekintést.

 

 

 

A testvériség megélése a zarándokegyházzal (Andi)

Halottak napján eszünkbe jutnak elhunyt szeretteink: visszaemlékezünk rájuk és beszélgetünk róluk. Ha tehetjük, meglátogatjuk nyughelyeiket, majd imát mondunk értük. Ez szinte természetes, ahogy beköszönt a november. De mi történik közben azokkal a megholtakkal, akiket nem annyira kedveltünk, sőt akár utáltunk? Akik megbántottak minket, és legszívesebben elfelejtenénk őket? Megemlékezünk róluk imáinkban? És ha igen, hogyan tesszük ezt? Ez igen nehéz lelkiismereti kérdés.
 
 
Mikor elhunyt szeretteinkért imádkozunk, valójában mindenkiért imádkozunk: szülőkért, testvérekért, leszármazottakért és ismerősökért: barátokért és ellenségekért. Néha nehéz tiszta szívvel túllépni az emberi gyarlóságokon. Gondoljunk ilyenkor arra, hogy az elhunytnak talán még nehezebb sorsa van a tisztítótűzben. Akit sokan szerettek, azért nyilván többen is mondanak imát; ezért nekünk azokra kell összpontosítanunk, akikért viszont csak kevesen. Ettől a lelkünk is megkönnyebbül.
 

 

»Krisztus nem akart a haláltól menekülni, és minket sem tudott volna semmi mással jobban megmenteni, mint éppen halálával. Így tehát az Ő halála mindenki élete lett.«

                                                                                                      /Szent Ambrus püspök/

 

Testvériség a történelemben: Krisztustól Krisztusig (Peti)

Mt 12,49-50

Jézus bevezette az emberiség családjának fogalmát, és ezzel fölszabadította az embereket az alárendeltség és a szolgaság, valamint az igazságtalan kapcsolatok béklyói alól. A megújult szövetségben azok minősültek testvéreknek, akik egy Atyától, a mindenható Istentől születtek, és ez által Isten családjának részeivé váltak. Ebben a nemzetben már nem számított a vér szerinti leszármazás.

A nemzetközi megállapodások önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy megvédelmezzék az emberiséget a fegyveres konfliktusok kockázataitól. A szívek megtérésére van szükség. Jézusig mindenhol a nemzeti „én” volt az elsődleges. Nem ismerték a nemzetközi „mi” kategóriát, noha létre jöttek szövetségek államok között. Az egyetemes testvériség fogalma azonban ismeretlen volt. Jézus tanításában új parancsot (Jn 13,34-35adott. Ez az az Örömhír, amely mindenkitől megkívánja még egy lépés megtételét, az empátia folytonos gyakorlását. VI. Pál azt írta, hogy nem csak az egyes személyeknek, hanem a nemzeteknek is találkozniuk kell a testvériség szellemében. Ez megköveteli, hogy a másikat ne valamiféle eszköznek tekintsük, hanem hozzánk hasonlónak.

A valódi szeretet nem szavakban rejlik, hanem hétköznapi cselekedetekben. Ha valaki azt mondja, szeretem az Istent, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent, akit nem lát. Mindenkinek a szívében ott lakik a teljes élet utáni vágy, amelyhez hozzátartozik a testvériségre való vágyakozás. A tudat, hogy Isten közös Atyánk, Jézus Krisztusban pedig minden ember a testvérünk, arra késztet minket, hogy a világot új szemszögből nézzük és értelmezzük.

 

Imádság (Feri)

A következő imádság alatt képzeljétek el, hogy Krisztussal mint fívéretekkel fohászkodtok, és testvéreitekért teszitek azt:

Jn 17,1-26.

 

Testvériség a Szentháromságtól a közösségig - ferences szemmel (Ági)

»Ferenc megtérése hosszú és küzdelmes volt. Hosszú időnek kellett eltelnie, amíg rádöbbent, hogy sorsát Isten hívása alakítja. [...] Isten hívására lett életének középpontja az Evangéliummelyet megszólító, személyes üzenetként értelmezett és élt. Nem is tett mást, az Evangélium szavait keltette új életre13. század társadalmában, egyházában és a testvéri közösségben is.
[...] A testvéri közösség a Szentháromságból ered. Szent Ferencnek a három isteni személlyel való kapcsolata és élménye fűzi össze a közösséget, melyet Isten ad neki. Az ember a szentháromságos Isten képmásaként, a szeretet közösségére és a nekünk ajándékozott szeretet továbbadására meghívott lény. [...] A Lélek műveli ezt a csodát.
[...] Ferenc azért és akkor kap testvéreket, amikor felfedezi az Atyát. Amikor szakít apjával, egyedüli atyának az Atyaistent vallja meg, aki testvérekkel ajándékozza meg őt. Egyúttal új szívvel is,amely képes meglátni a vérségi köteléknél mélyebb összetartozást.
[...] Ferenc elismeri a hierarchiát, az Egyházban maga tiszteli is. A mennyei társadalom is Istentől adott hierarchikus rendre épül föl. Kora földi társadalmának hierarchiáját azonban, melyet a születés, a vagyon, a rang, a tudás jelöl ki, nem fogadja el.
[...] Jézus megfordítja a hierarchiát, amikor azt tanítja, hogy aki nagyobb akar lenni, legyen a legkisebb. Amikor megmosta tanítványai lábát, kinyilatkoztatást, és nem csupán erkölcsi példát adott.
[...] Sohase kívánkozzunk mások fölé kerülni, hanem inkább legyünk szolgái és alárendeltjei minden emberi teremtménynek az Istenért.«

 

                                        /Dr. Soós Sándorné: A ferences források pedagógiai vonatkozásai/

 

Interaktív feladat (Attila)

Egy közösség esetében a testvériség megvalósításához elengedhetetlen az őszinte kommunikáció. Ebbe beletartozik az is, hogy önmagunkat olykor háttérbe szorítjuk a másik kedvéért. Ezért most fordulj oda a szomszédodhoz, és beszéljétek meg a következőket:

1. Mi az, amiben a párod többet tehet a közösségért, mint te?

2. Mi az, amiben te többet tehetsz a közösségért, mint a párod?

3. Mi az, amivel a párod megbántott? Próbálj neki ezért megbocsátani!

+1: Ha ilyet nem találsz, akkor mondj egy olyan dolgot, amivel a párod örömet okozott neked!

 

Kérdések

  1. Van olyan ember a tanuló-/munkakörnyezetben, akiért nehéz imádkoznod? Mi segítene abban, hogy könnyebben menjen?
  2. A te környezetedben (család, baráti kör, stb.) mennyire valósul meg a testvériség?
  3. Hogyan valósítod meg a mindennapi cselekedetek szintjén a testvériséget?
  4. Miben látod a te felelősségedet a közösségbe járó testvéreid iránt?
  5. Pál apostol mondja: »Viseljétek el egymást szeretettel!« Hogyan valósítod ezt meg a közösségben?
  6. Jézus világosan megmondja: ha vétkezik ellened a testvéred, hetvenszer hétszer (végtelen sokszor) kell megbocsátanod. Szerinted miért fontos ez, mikor még egyszer is olyan nehéz sokszor megbocsátani?

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.