A karácsony előtt négy héttel vasárnap meggyújtjuk az adventi koszorún az első gyertyát, az ablakba tesszük a karácsonyi futófényeket, és tülekedünk az üzletekben bevásárláskor. De időt szánunk-e arra, hogy pontosan megértsük az advent jelentését? A 3-as kiscsoport ezzel a témával foglalkozott ráhangolódásában.
I. Bevezetés (Tomi)
Az advent a várakozás, készülődés időszaka. Ilyenkor a természet is megpihen, és energiát gyűjt a megújulásra és a tavasz eljövetelére. Mi, emberek, azonban pont ebben az időszakban vagyunk a legaktívabbak. Azért hajtunk, hogy a mi karácsonyunk legyen a legszebb, a mi ajándékaink a leggazdagabbak, és mire lezuhanunk szenteste az asztalhoz, már feszültek, fáradtak, ingerültek vagyunk. Hová is lett az advent igazi lényege, a lelki megtisztulás és az egymásra figyelés?
II. Pilinszky János: A várakozás szentsége (Tomi)
Új Ember 1975. december 14-ei száma
III. Mire figyeljünk oda adventben? (Ákos)
Mindannyiunk útja hegyeken és völgyeken át vezet: ezek az akadályok az erősségeink és a gyengeségeink. Adventben arra figyeljünk oda, hogy amiben sokak vagyunk, abban legyünk kevesebbek, amiben pedig kevesek, abban legyünk többek!
Lk 3,2-6
IV. Advent – Vágyakozás – Érkezés (Marcsi és Zita)
Részlet Anselm Grün "Karácsony, az újrakezdés reménye" c. könyvéből
Meg kell tanulnunk lecsendesíteni a szívünket Isten jelenlétében annyira, hogy hallhatóvá váljon a Szeretet hangja. Csendben „semmit tenni”, elcsendesedni egyáltalán nem könnyű feladat. Párbeszéd, igazi kommunikáció akkor születik meg, ha meghallgatom és meghallom a másikat. Ekkor tudom befogadni Őt.
"Isten a szív csendjében beszél. Isten a csend barátja, és nekünk hallgatnunk kell Őt, mert nem a mi szavaink számítanak, hanem az, amit Ő mond nekünk."
/Teréz Anya/
V. "Fényképezős" játék (Kati)
Páros játék a szomszéddal: mit látunk egymás tekintetében? A párunk mit olvashat ki a mi szemünkből? (Kérdések és végiggondolandó válaszok sorozata)
VI. Advent az irodalomban (Tóni, Tomi és Ákos)
Rónay György: Advent első vasárnapja
Részlet Gárdonyi Géza "Az én falum" c. elbeszélésgyűjteményéből
VII. Gondolatok (Szabolcs és Kati)
Mivel készülsz fel Karácsonyra, hogy valóban meg tudjon születni a kis Jézus a szívedben? Hogyan viseljük el a bántalmakat?
A mindennapi rohanó életben sajnos kevés idő jut a szeretteinkre. Felgyorsult világban élünk, ahol az emberek minden nap új információkkal találkoznak. Hamar kell a problémákat orvosolni, hogy a gondok megoldódjanak. Néha sok bántást és bántalmat kell elviselnünk. Jézus öntudatos emberként járt a földön, tekintéllyel lépett föl, nyugodt magabiztossággal tanított és cselekedett. Biztonságát az Atya folytonosan megtapasztalt szeretetéből merítette. Ugyanakkor így szól hozzánk: »Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.« /Mt 11,29/. Alázata három dologban nyilvánul meg:
1. Teljes függés az Atyától: Jn 4,34; Fil 2,8.
2. A szolgálat vállalása az emberekkel szemben: Jn 13,14; Mt 20,28.
3. A bántalmak nagylelkű elviselése: Mt 20,18; Iz 53,7.
Az adventi időszakban próbáljunk meg egymásra figyelni, hogy ne csak a saját akaratunk teljesüljön, hanem mások javát is szolgálni tudjuk. Legyünk másokkal alázatosak és szeretetre készek. Az alázat relativitásunk vállalása, Istentől és embertársainktól való függésünk elfogadása. Advent az elcsendesedés, a bűnbánat, a várakozás időszaka. Lehetőség arra, hogy növekedjünk az engedelmességben. Ha Jézusra tekintünk, és az Ő életét szemléljük az evangéliumokban, akkor láthatjuk, hogy Ő mindig keresi, fürkészi az Atya akaratát, és örömmel megteszi azt.
Mi is követhetjük az ő példáját az adventi időszakban, és megkérdezhetjük minden nap újra és újra: mi az, amit most kér tőlem az Úr, itt és most, mit szeretne hogy tegyek?
A szolgálat életet ad, segít, hogy elfeledkezzem önmagamról, a másikra figyeljek és ő legyen a középpontban. Örömet is ad, a jól végzett munka, a másikra figyelés, az ajándékozás örömét, segít az Urat, a testvért látni a másikban, minden emberben.
Én milyen szolgálatot tudnék vállalni másokért az adventi időszakban?
Sokszor a rohanásban, akarva vagy akaratlanul megbántjuk egymást, oda nem figyeléssel, türelmetlenséggel vagy egy rossz szóval. Könnyű ilyenkor megsértődni, a másikat okolni, haragudni: hogy lehet ilyen figyelmetlen, szeretetlen, durva? Ha ezeket a tüskéket nem tépjük ki magunkból azon nyomban, könnyen fogva tartanak és nagy fává nőnek a szívünkben. Jézus nem vág vissza, nem ítélkezik, nem néz ferde szemmel, félve vagy sértődötten a másik emberre. Adventben mi is kitűzhetjük magunknak, hogy bármikor, amikor rajtakapjuk magunkat, hogy valaki iránt már nem szeretet van a szívünkben, kérjük az Urat, hogy állítsa helyre a békét a szívünkben. Segítsen, hogy a testvért lássuk a másikban az ellenség helyett.
VIII. Mária hogyan várta Jézus születését? (Hajni)
Mária Jézus-várását minden egyes elmondott Úrangyalában és Üdvözlégyben (Angyali üdvözlet) elimádkozzuk: »Íme az Úrnak szolgáló leánya, legyen nekem a Te igéd szerint«. Egy fiatal lány (szűz és hajadon) mondott igent Istennek. Első gondolata a hála volt: »Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben. Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát«. A jó hírrel nem ült otthon, hanem meglátogatta rokonát, Erzsébetet, aki szintén csodás gyermekáldás elé nézett akkoriban.
Keresztelő János és Jézus már születésük előtt együtt töltöttek három hónapot, és mindketten édesanyjaik hitének köszönhették életüket. Szűz Mária és Erzsébet Isten két fontos küldöttét hordozták magukban, mégis alázatosak maradtak. Mária látogatásával Erzsébetnek szolgált (segített), ő pedig a legnagyobb megtiszteltetésnek tekintette ezt: »Uramnak anyja látogat el hozzám.«
Az Oltáriszentségben mi személyesen találkozhatunk Jézussal, tehát maga a szentmise is egyfajta Jézus-várás, melyre a liturgia készít fel bennünket. Az adventi idő alatt kell méltóvá válnunk Jézus befogadására (Mária bűn nélkül való), hiszen testünk a Lélek temploma. A várakozás alatt van időnk szemlélődni, gondolkodni, közel kerülni Istenhez, hogy megértsük, hogy mi az Ő akarata és terve a mi életünkkel. József, Mária jegyese álmában figyelmeztetést kapott, hogy vegye magához Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Az angyal megnyugtatja Józsefet: »ne félj!«. Később szintén álmában szólt az angyal, hogy meneküljenek Egyiptomba, és ő minden esetben engedelmeskedett. A Szentírás ezzel arra tanít bennünket, hogy Istennél semmi sem lehetetlen.
Kérdések
1. Mit jelent számodra az advent?
2. Hogyan történik nálatok az első gyertya meggyújtása? Mit tesztek azért, hogy megszenteljétek és jobban átérezzétek a várakozás kezdetét?
3. Neked milyen erősségeid, jó tulajdonságaid vannak, amelyekkel másokon is tudnál segíteni advent idején? Mi az, amiben fékezhetnéd, visszafoghatnád magadat? És milyen gyengeségeid vannak, amelyekben fejlődhetnél, erősödhetnél az adventi időszakban?
4. Mi az, ami segít elcsendesedni, meghallani azt, amit az Úr mondani akar Neked?
5. Szoktál rorátéra járni? Miért igen/Miért nem? Mit szeretsz benne és mit nem?
6. Mennyire vágysz a Jézussal való találkozásra? (belső igény/rutin)
7. Mária Jézus-várását minden egyes elmondott Úr angyalában elimádkozzuk. Elgondolkodunk-e ennek jelentésén/jelentőségén? (Igent mondani Istennek, akkor is, ha nehéz, Isten vagy a társadalmi elvárás)
8. Milyen meghittséggel és lelki állapottal várod a kis Jézus születését az adventi időszakban? Vállalsz-e valamilyen szolgálatot vagy plusz feladatot környezetedben?
