Amikor először hirdetik Csücsopon a tavaszi tábort… aztán hétről hétre újra hirdetik, egyre inkább ott motoszkál benned, hogy „de jó lenne menni”, ám közben még alakulnak a programjaid, feladataid… majd a meghosszabbított jelentkezési határidő utolsó napjaiban eldöntöd, hogy mész. Péntek reggel, az indulás napján úgy kelsz fel, hogy semmi kedved összepakolni, kimozdulnál, de egy hétvége talán sok, mi van, ha nagyon fáradt leszek – s mégis elmész, és a hazafelé úton arra gondolsz, milyen jól döntöttél. Ezt jelentette számomra az első Tavaszi Tábor.
Pénteken az érkezést követően játszottunk, vacsoráztunk, majd miután mindenki testileg és lelkileg is megérkezett, éjszakai keresztutat tartottunk.
A szombat délelőtt akadályversennyel telt, hazafiakról elnevezett csapatokban „küzdöttünk meg” a különböző feladatokkal, mint például versbe foglalni a csücsop-pólót, Püspök Atyát és a kakaót, vagy szájhagyomány útján –minden igyekezetünk ellenére- elferdíteni egy történelemkönyvi idézetet az 1848-as forradalomról. Az akadályverseny, amelyben a legnagyobb kihívás néha az útvonal helyes megtalálása volt, végül egy tisztásra vezetett, ahol fakultatív sportolós/játszós/alvós programok voltak. Hazaérve a vendéglátóinktól ajándékba kapott gulyáslevesből vacsoráztunk, aztán az esti imát követően a bátrabbak, és akiknek még kilométerhiányuk volt, elmentek éjszakai túrázni. Utána ők is csatlakoztak a csapat „lustábbik” (társasozó) feléhez.
Vasárnap a nagykátai templomba mentünk közösen misére, majd a számháborúban megéhezett társaság egy kiadós ebéd után visszavonult az iskolába. Közösen hálát adtunk a hétvégéért, megköszöntük nemcsak a szervezők munkáját, hanem mindenkiét, aki idejével megajándékozta a többieket, és egy gyors takarítás után fáradtan, ám feltöltődve indultunk haza.
Balogh Lilla
Liber Blanka
Sokat hallottam már, hogy a csücsopos táborok mennyire jók szoktak lenni, így hát elhatároztam, hogy elmegyek a Tavaszi Táborba. Nem bántam meg!
A szervezés profi volt, a főszervezők, Eszti, Csabi és Benyó mindent beletettek, és öröm volt tapasztalni, hogy rengetegen kivették a részüket a feladatokból, igazi közösségi összetartást ismerhettem meg közelebbről.
Gyönyörű időnk volt, épp ideális a szombati akadálytúránkhoz. A sok ötletes feladat után közös méta és touch-ball várt ránk, bár nagy szomorúságomra én nem tudtam bekapcsolódni, mert a sok napsütés egy kicsit megártott nekem. Így én azt is megtapasztalhattam, hogy a hiedelmek ellenére, az ember ki tudja magát aludni egy csücsopos táborban, ugyanis 8-kor már szunyókáltam. Remélem azért legközelebb én is tudok menni az éjszakai túrára. Nagyon örültem annak, hogy a sok közös játék mellett volt lehetőségem egy kicsit elcsendesedni is a péntek esti keresztúton és a közös reggeli és esti imákon.
Jó érzés volt úgy hazajönnöm, hogy a jelenlévők közül szinte mindenkinek tudtam már a nevét, és ha egyesekkel nem is sokat, de beszélgethettem egy csomó csücsopossal.
Rakovszky Tibi
Mint minden közös csücsopos hétvégi program végén, a Tavaszi Tábor utolsó óráiban is ugyanaz volt az uralkodó közhangulat: túl gyorsan vége lett. Szinte még fel sem ocsúdtam a péntek esti megérkezés öröméből, és a sok játék, túrázás, keresztút és beszélgetés után megint a vonaton találtam magam hazafelé, sok fáradt de annál vidámabb csücsopos felebarátom társaságában. Nehéz egyetlen momentumot kiragadni ebből a két napból, de ha meg kellene tennem, akkor azt mondanám, hogy számomra a szombati akadályversennyel egybekötött túra jelentette a fénypontot. Nem csak azért, mert ennek szervezésében magam is részt vettem és így különösen nagy öröm volt látni, hogy jól sikerültek az akadályverseny állomásai, hanem azért is, mert a túra alatt olyanokkal is tudtam beszélgetni akikkel máskor csak nagy ritkán. És persze ez a legfontosabb a táborban: hogy mi, a közösség tagjai jobban megismerjük és megszerethessük egymást.
