Bemutatkozás

A Csütörtöki Csoport (Csücsop) egy Budapesten működő Katolikus Ifjúsági Közösség. Lelki vezetőnk Bíró László püspök atya, tagjaink pedig Budapesten tanuló főiskolások és egyetemisták, valamint fiatal dolgozók (jellemzően 18-30 év közötti korosztály). A Csücsop egyszerre kíván számukra otthon és ugródeszka is lenni. Otthon a Budapesten élő (de sokszor máshonnan érkező) fiataloknak, ahol személyes kapcsolatokat építhetnek, elmélyíthetik hitéletüket, megoszthatják örömeiket és gondjaikat másokkal. Ugyanakkor ugródeszka is, mivel a kezdetektől fogva egyik célunk, hogy tagjaink a Csücsopon szerzett közösségi tapasztalat birtokában később új közösségeket hozzanak létre vagy más, már működő közösségeket erősítsenek.

Érdekel a Csücsop?

Közösségünk minden csütörtök este 7 órakor találkozik a Párbeszéd Házában.

Cím: 1085 Budapest, Horánszky utca 20. (térkép)

Kérdéseddel bátran keress minket az info@csucsop.hu címen vagy közvetlenül írhatsz itt.

Szeretettel várunk!

Csütörtöki levelek

Versengés

2015.08.06. 19:00 | Széna Zsófia | Szólj hozzá!

Címkék: csütörtöki levél

verseny.jpgFeladataink elvégzése, problémáink megoldása, és céljaink elérése közben számtalan olyan eset adódik, amikor akarva-akaratlanul versenyhelyzetbe kerülünk. Mi állhat ennek a háttérében? Hogyan viselkedünk ilyenkor? Mit tanít nekünk a Szentírás és Jézus a versengésről? A 2-es és a 12-es kiscsoport ezekre a kérdésekre kereste a választ közös ráhangolódásában.

 

I. Megosztás (Gábor)

Kiskoromtól fogva rengeteg sakk- és matematikaversenyen vettem részt. Ez alatt az idő alatt számtalan szép élményt gyűjtöttem, de szomorú esetekre is volt példa. Később a munkámnak fontos elemévé vált a versengés. Most egy pozitív sportélményemről szeretnék beszélni, amin keresztül megérthetjük, hogy mit jelent túllépni önmagunkon.
Az önző és az önzetlen játékos között éles a határ; ezt mindenki tudja, aki csapatsportot művel, vagy néz. Én a csapatjátékot a fociban az alázat egyik formájaként élem meg: szeretek küzdeni, cselezgetni, és vinni a labdát előre, de ha sokan jönnek ellenem, akkor próbálom időben felismerni a határaimat. Fontos, hogy jókor passzoljam tovább a labdát, és ezzel átadjam a többieknek a felelősséget. A sakkban is hasonló filozófiát követek: a játék elején szeretek nagy terveket készíteni, de amint bonyolódik a helyzet, és fogy az idő, feladom azt az igényemet, hogy teljesen kontrolláljam a helyzetet, és az ösztöneimre hagyatkozom. Ez néha nehezen megy, de ha elfogadom ezt a tényt, akkor könnyebben szembe tudok nézni a saját hibáimmal is.

 

II. Káin és Ábel (Niki)

Ter 4, 1-16

Káin és Ábel jól példázza személyes életünket. Olykor meg kell vívni a csatát önmagunk ellen is, hogy le tudjuk győzni igényeinket egy nagyobb jó érdekében. Fontos, hogy háttérbe tudjuk szorítani saját elképzeléseinket, és képesek legyünk mások javát helyezni az előtérbe. Ilyen az Istennek tetsző áldozat, valamint a lemondás, ami során kifejezzük, hogy a másik ember fontosabb, mint mi. Ábel a legjobbat szánta Istennek a javai közül, Káin viszont csak adott "valamit". Ez a két, különböző hozzáállás keveredik sokszor bennünk is. Az életben sokszor tudatosan kell mérlegelnünk, hogy beletesszük-e a maximumot abba, amit Istenért teszünk? Tényleg a legjobb részt adom-e Neki a sajátomból? Mennyire minőségi az az idő, amit Istenre szánok? Le tudok mondani egy jó ebédről a másik javára? Ezekbe sokszor bele sem gondolunk, hanem Káinhoz hasonlóan mi is csak adunk valamit Istennek: rutinszerűen elmormolunk valamit ima címén, hiszen az Úr úgyis elfogadja ezt is - gondoljuk magunkban... Ha viszont mélyebben belegondolok ebbe, akkor szégyennek kell elfognia. Vajon nem „érdemelne” meg többet az Úr? Erről olykor hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Többször kéne Istenre személyes barátként gondolnunk, és akkor könnyebben oda tudnánk Neki ajándékozni magunkat.

 

III. Jákob és Ézsau (Anna)

Ter 27, 1-44

 

IV. Személyes gondolatok (Bálint)

Milyen célokért érdemes versenybe szállni? Dicsőségért, pénzért, hírnévért? Szerintem inkább:

  1. Szakmában és sportban egyéni siker eléréséért. Olyan hivatásért, amivel segíthetek másokon: beteg embereken, időseken, hajléktalanokon, szegényeken, árvákon és menekülteken.
  2. Család alapításáért, és fenntartásért. Papi és szerzetesi hivatás kibontakozásáért.
  3. Önmagamon való túllépésért. Nem feltétlenül kell ehhez versenytárs, de Isten, mint segítőtárs mindenképpen szükséges. Meg kell tanulnom felismerni az Ő akaratát az életemben.

 

 »Teljes szívvel bízzál az Úrban, és ne támaszkodj saját belátásodra! Minden utadon Rá gondolj, s Ő majd igazgatja lépéseidet.«

                                                               /Péld 3,5-6/

 

V. Gondolatok (Zoli) 

Az Apostolok versengése és alázatossága: az utolsó vacsorán az Oltáriszentség alapítását követően versengés támadt az apostolok között. (Lk 22,24-27) Jézus azt válaszolta erre, hogy a legnagyobb legyen közülük olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna. Miért versenyeznek az apostolok? Melyikük a legnagyobb? Nem elégszenek meg, hogy Jézus Krisztus apostolai mindannyian?

 

A verseny forrásai:

  1. túlélés (élelem és szaporodás) - Darwin, genetika és ösztönök;
  2. önzés - ösztönök uralma, nincs kontroll (féltékenység, kapzsiság, sértődöttség);
  3. “intézményesített” túlélés vagy önzés: háború;
  4. (egyéni) célok elérése tudatos és nem ártó módon;
  5. játék és szórakozás - sport, olimpiai játékok;
  6. teljesítményre sarkalló erő - sport alapján felismerve az ebben rejlő lehetőségeket (külvilág kizárása, adrenalin);
  7. csoportformáló szerep - “csípési sorrend”, hierarchia felállítása (Forming, Storming, Norming, Performing - Bruce Tuckman, 1965).

 

A rossz verseny forrása, jele a 7 főbűn:

  1. kevélység (superbia) - túlzott büszkeség, hiúság, gőg (hybris);
  2. fösvénység (lat. avaritia, gör. filargüria) - kapzsiság, fukarság;
  3. bujaság (luxuria) - kontrollálatlan nemiség;
  4. irígység (invidia) - mások szembeni negatív érzés javaik után való vágy kapcsán;
  5. torkosság (gula) - mértéktelen evés-ivás;
  6. harag (ira) - indulat mások ellen az által okozott negatív hatás miatt;
  7. jóra való restség (acedia) - lustaság.

 

 

VI. Megosztás (Judit)

A versengés sokszor nem a másikért, hanem a másik ellen való. A versenyben benne van a kényszer, hogy mindenáron jobbnak kell lennem a másiknál. Az eredmény gyakran lehet csalódás is, és olykor nagyon nehéz a kudarcot feldolgoznunk. Ugyanekkora kihívás lehet az is, hogy embertársunkat és barátunkat kihúzzuk a gödörből. Akkor is bele lehet fáradni a versengésbe, ha sikeresek vagyunk, de folytonos feszültségben, megfelelési kényszerben és stresszben élünk. Ebben könnyen kiéghetünk. Persze sokszor nem tudjuk elkerülni a versenyt, de minden helyzetet meg kell tanulnunk jól kezelni. Amikor akaratunk ellenére is versenyhelyzetbe kerülünk, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy van-e az életünknek olyan dimenziója, amelyben nem kell versengenünk? Erre a Jóisten ad választ: Ő az, aki minket úgy szeret és fogad el, amilyennek teremtett, így az Ő szemében elég csupán elfogadnunk felénk áradó kegyelmét és szeretetét.

 

Kérdések

  1. Milyen versenyhelyzeteket élsz meg mostanában?
  2. Milyen a keresztény verseny?
  3. »A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna.« /Lk 22,26/. Ez alapján hogyan versenyezzünk?
  4. Emlékszel-e olyan versenyre, illetve játékra, amikor kikaptál? Hogyan sikerült feldolgoznod?
  5. Mikor sikerült túllépned önmagadon versenyhelyzetben/küzdelemben?

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.