A 12-es kiscsoport vendégelőadót hívott az estére. Némethy Dániel a keresztény misztikáról, és annak eredetéről mesélt.
A mai előadás arra kérdésre keresi a választ, hogy mit jelent a keresztény misztika: honnan ered, mik a legfőbb sajátságai, mit kezdhetünk mai gyakorló keresztényként a misztikával.
A szó „miszticizmus” használata csak későn, néhány száz évvel ezelőtt jelent meg az egyházban, azonban a fogalom, ez a szellemi áramlat az egyházban egyáltalán nem új, korábban a kontempláció – szemlélődés fogalmát használták a miszticizmus szó helyett. Régebben más, nem keresztény vallásokban is, amelyekben beavatási szertartás létezett, a titkokba beavatandó jelöltet nevezték misztikosznak. A misztikosz a beavatás után már teljes jogú tagja a vallásnak, a titkok tudója.
Vajon milyen titkok tudója a misztikus nálunk, keresztényeknél? Barsi Balázs atyát idézve a misztika nem más, mint egység Krisztussal. A misztikus tehát az, aki különleges, általában belső utat igyekszik bejárni, hogy elérje, vagy legalábbis megközelítse Istent. Az elmélkedő ember hamar rájön, hogy Isten olyan hatalmas, hogy az emberi fogalomrendszer, a nyelvek nem képesek őt leírni. Isten túlmutat az emberi fogalmakon, transzcendens. Az a törekvés, hogy Isten és ember közötti végtelen szakadékot áthidaljuk, minden vallás sajátja. Keresztény specifikum azonban, hogy ezt a szakadékot számunkra épp a megtestesülése által Isten már áthidalta, minket a keresztség révén beavatott, misztikosszá tett. Míg más vallásokban az ember saját magára támaszkodva próbálkozik Istent elérni, nekünk egyszerű az utunk: elég Jézust szemlélnünk, s célba jutunk. Ezt jelenti tehát az egység Krisztussal.
Több érdekes vonása rajzolódik ki a misztikának, ha visszanyúlunk az ókori filozófusokig. Egy ilyen jellegzetesség, hogy szinte minden misztikus platonista, vagy új platonista szemléletű. További jellegzetesség, hogy misztikusok zöme nem szent. Ugyan közülük néhány kimagasló gondolkodót, így Avilai Szent Terézt, mint szent tiszteljük, számos másik misztikust nem. Oka lehet talán ennek a meglepő észrevételnek, hogy a misztikusok épp a megélt erős élmény, a megtapasztalás miatt túlzott biztonságérzettel rendelkezhetnek saját megtapasztalásaik felé, s túlértékelik saját megtapasztalásaik jelentőségét. A misztikus megtapasztalás során a misztikus mintegy eltávolodik az érzékek világából, túlhaladja az érzékek korlátait, s ezen felüli tapasztalásban van része. Ezt az érzékeken túli tapasztalást hívjuk extázisnak.
Jellegzetessége a misztikának, hogy a misztikusok az Istenhez fűződő kapcsolatot az erosz nyelvén fogalmazzák meg. Ilyen a 13-14. században élt Porete Margit írása is, akit meglepő Isten tapasztalatai, s nem konvencionális írásai miatt máglyán elégettek:
»Szerető, szerelmedbe öleltél engem, a legnagyobb kincset adandó nekem,ajándékozván tennen magadat,mi más az isteni jóság, ha nem ez az?Nem talál erre szót a szív,de a semmivé-levés megtisztít,s így oly magasra hághatok,ha együtt dobbanása veled egyesít,melyet fölfednem sohasem szabad.«
