a) Változás - általános bevezető (Pálinkás Gergő)
b) Vágy a változásra (Tamási Eszter)
Alapelvek
A kapcsolataimban, élethelyzeteimben, testi-lelki betegségeimben, kudarcaimban tapasztalt nehézségeimet, ne tekintsem problémának, amit minél előbb ki kell küszöbölnöm életemből, hanem misztériumnak, amit lassanként bizonyos mértékig meg tudok érteni, kezdek értéket találni benne, és apránként látom, Isten miért nem akadályozta meg.
Ha hinni tudok abban, hogy Isten jó, megtalálom hozzáállásomat nehézségeimhez, sebeimhez.
Vannak nehézségek és sebek, amelyek a legmeghittebb és legmélyebb kapcsolatokból származnak.
7. Életem forgatókönyvének átírása
Mindenki „forgatókönyve” szerint él, ennek megfelelően gondolkodik, érez és cselekszik. Ez a forgatókönyv különféle események, hatások alatt íródott. Fontos beismernem, hogy ezt én írtam, ezért vagyok képes átírni azt Isten kegyelmével, ha vágyódom arra, hogy változás, gyógyulás történjen életemben.
8. Igent mondok a jövőmre
"Képzeletem segítségével felidézek életemből egy pillanatot vagy folyamatot, amikor igazán boldog voltam, amikor éreztem, hogy szeretnek, amikor tudatában voltam annak, hogy Isten és ember szemében értékes vagyok, számítanak rám, meghitt, tartós kapcsolatban tudok lenni Istennel és emberekkel, valóban szabadon tudtam dönteni, és kreatívnek éreztem magam."
Forrás: http://ertekkereso.hu/index.php/component/content/article/94-eletrendezes.html
c) A döntés vagy a változás bekövetkezése (Kollár Bálint, Végh Zoltán)
Reményik Sándor: Mindig búcsúzunk
Mondom néktek: mi mindíg búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el.
Minden szótól, mit kimondott a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelete kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny - vigasz,
Elfut a perc, az örök idő várja,
Lelkünk mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom nektek:
Valamitől mi mindíg búcsúzunk.
elmélkedés:
Kétféleképpen indulhat el változás. 1) ha én kezdeményezem döntésemmel, elköteleződésemmel, 2) ha az események áldozata vagyok. Általában mindkettő egyszerre igaz, ugyanabban a helyzetben mindkettő megélhető. Ha én döntök, akkor is lesznek a döntésemnek nem kívánt mellékhatásai, amit nem tudok elkerülni, rajtam kívül áll, nem vagyok mindenható, hogy bármerre indulhassak. Ha pedig csak úgy bekövetkezett valami, akkor is dolgoznom kell azon, hogy elfogadjam a helyzetet, feldolgozzam, megbékéljek vele, és ne tegyek többé úgy, mintha meg sem történt volna. Ez a megbékélés az én döntésem.
Biztatás, hogy döntsünk: mert sokszor sajnos az is egy döntés, ha látszólag nem döntök... vagy ha sokat várok, mások döntenek helyettem. Egy bölcs mondás szerint az tud igent mondani, aki megtanult nemet mondani. A döntésben azért nehéz igent mondani, mert nehéz nemet mondani arra, amit nem választok. Sőt, a későbbiekben úgy tudunk hűségesen kitartani a döntés mellett, valami vagy valaki mellett, ha tudunk nemet mondnai. Legyen szó hivatásról, kapcsolatról, függőségből szabadulásról. Sokszor úgy tűnik, mintha ezzel korlátoznám magamat, megfosztanám magamat valamitől az életben. Pedig épp ellenkezőleg: ezáltal tudom az életet teljesebben élni. Vegyük például azt a döntést, hogy keresztények vagyunk. Akár először hozzuk meg ezt a döntést, akár nap mint nap. Úgy tűnik, mintha Isten tanítása korlátokat állítana. Pedig ha Isten tanítása szerint élek, akkor kerülnek a helyére a dolgok, és annak eredménye az lesz, hogy akkor tudok mindent megélni annak lényegében, akkor tudom mindenől kihozni a maximumot. Legyen szó az időmről, a testemről, a kapcsolataimról, a legtöbbet akkor tudok megélni, ha minden az Isten szerinti helyén van az életemben, nem tetszőleges helyen.
Igyekezzünk hát olyan döntéseket hozni, amiktől a helyünkre kerülünk!
Reményik Sándor: Vízválasztó
Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked
Sorsom, vagy Istenem,
Hogy e mostani megpróbáltatásom
Vízválasztó legyen,
Amelynek kopár hegytaraján túl
Eztáni életem
Új forrása ered:
Legyen, kérlek, e forrás
Mélyebbről fakadó,
Nem magának-való
Tisztultabb szeretet.
Legyen e tiszta nedv
Felbuzgó munkakedv,
Önzetlenebb erő,
Malmot hajtó patak,
Szolgáló akarat,
Sziklából feltörő.
Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked
Sorsom, vagy Istenem,
Hogy e mostani megpróbáltatás
Vízválasztóm legyen,
Amelyen túljutva
Egészen más a táj -:
Hadd mosolyogjak én
Azon is, ami fáj
Azon is, ami e
Világban vaksötét,
Fáklyavivő legyek,
Míg tart e furcsa lét.
Legyek összeszedett,
Szelíden is kemény,
S hogy ne ítéltessem,
Mégse ítéljek én,
Nevessek a világ
Játékai felett,
De ez a nevetés
Legyen egy ölelés,
Amellyel mindenkit
Magamhoz ölelek.
Elmúlik a világ
És játékai is,
Még kívánsága is,
Szél szórja szét a színes szavakat,
De sorsom lényegének,
De lelkem Istenének
Beszéde megmarad.
d) Ragaszkodás a régi dolgokhoz - kötődés (Dudás Laci)
e) A kétely megjelenése a változáskor (Németh Ágnes)
(…) Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.
(Dsida Jenő: Nagycsütörtök - részlet)
Vajon a változás során Isten vezet-e az utamon? Ez a kérdés bármelyikünkben felmerülhet, szinte törvényszerű is, hogy előjöjjön életünk egy-egy jelentősebb fordulatánál. Bizalmunk olykor megrendülhet, kapaszkodót, segítséget, útmutatást – egyszóval gyakorlati támogatást várunk Istentől. Azonban Pál apostol szavai nyomán: nincs szükségünk sem a csodákra, sem a tekintély hatalmára istenbizonyítékként, csupán a hitünkre kell hagyatkoznunk. Azonban ehhez a tapasztalathoz hosszú és rögös lehet az út.
A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek,mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. Hiszen Istennek a "balgasága" bölcsebb az embereknél, és Istennek a "gyöngesége" erősebb az embereknél. (1Kor 1. 22-25.)
f) Keresem az új helyem/szerepem, az új biztos pontokat (Csáki Attila)
Amikor új helyzetbe kerülünk, kezdetben bizonytalanul mozgunk ebben az új világban. A régi helyzetben megvoltak a biztos pontok, kapaszkodók, rutinok; megvolt a szerepünk is. Most az új helyzetben ezeket újra ki kell alakítani. Felmerül a kérdés: Mégis mi adhat biztonságot, biztos pontot egy új helyzetben? Konkrét esetben sokféle kapaszkodó lehet, de mi az, ami mindig biztos támpont számunkra?
A választ megadja a Szentírás:
A zsidó nép két esetben is komoly változások elé kerül. Először akkor, amikor szorongattatásukból kiszabadulva Egyiptomból a pusztába kerülnek. Itt Isten egyrészt törvényt ad nekik, mint biztos kapaszkodókat, majd rögtön ezután hordozható templom létrehozását rendeli el. Ennek szerepét a Kiv 40,34-38 érzékelteti:
34Ekkor a felhő eltakarta a bizonyság sátrát, és betöltötte az Úr dicsősége. 35Mózes nem is tudott bemenni a szövetség sátrába, amíg a felhő mindent eltakart, és az Úr dicsősége tündöklött, mert mindent beborított a felhő. 36Ha felemelkedett a felhő a hajlékról, elindultak Izrael fiai, nemzetségenként; 37ha állt felette, azon a helyen maradtak. 38Nappal ugyanis az Úr felhője lebegett a hajlék felett, éjszaka pedig tűz, Izrael egész népének láttára, egész vándorlásuk alatt.
Vagyis a pusztában a templom segítségével vezette Isten a népét. Ez adott biztos támpontot.
A másik hasonló változás akkor következett be, amikor a, főként babiloni, szétszóratásból hazatértek a zsidók. Már Círusz Perzsa királynak a hazatérést kihirdető rendeletében, amely által Isten visszahozta népét a száműzetésből, szerepel a templom újbóli felépítésének elrendelése.
Ezd 1,1-4 szerint:
1Círusznak, a perzsák királyának első esztendejében felébresztette az Úr Círusznak, a perzsák királyának lelkét, hogy beteljesedjék az Úr szava, amelyet Jeremiás szája által mondott. Erre ő egész birodalmában, írásban is, a következő rendeletet hirdette ki: 2"Így szól Círusz, a perzsák királya: A föld valamennyi országát kezembe adta az Úr, a mennynek Istene, és ő meghagyta nekem, hogy házat építsek neki Jeruzsálemben, amely Júdeában van. 3Ki való közületek az ő egész népéből? Legyen vele az ő Istene. Menjen fel Jeruzsálembe, amely Júdeában van, és építse fel az Úrnak, Izrael Istenének templomát. Ő az az Isten, aki Jeruzsálemben lakik. 4A megmaradtak közül mindenkit, bárhol lakjék is, segítsék meg az ő helységének emberei mindenütt ezüsttel, arannyal, felszereléssel, jószággal, azonfelül, amit önként ajánlanak fel Isten jeruzsálemi temploma javára."
A templom szerepét itt az 1Kir 8,46-50 mutatja meg, ahol Salamon imájában előre jelzi a zsidók szétszóratását:
46Ha pedig vétkeznek ellened (hisz nincs ember, aki ne vétkeznék), s te megharagszol és ellenségeik kezébe adod őket, s fogságba hurcolják őket, ellenségeik földjére, messzire vagy közelre, 47s a fogság helyén bűnbánatot tartanak szívükben, s megtérnek és könyörögnek hozzád fogságukban, s így szólnak: 'Vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk, istentelenül tettünk' - 48s teljes szívükből s teljes lelkükből hozzád térnek ellenségeik földjén, amelyre fogságba vitték őket, s imádkoznak hozzád földjük irányában, amelyet atyáiknak adtál, s e város irányában, amelyet kiválasztottál, s e templom irányában, amelyet nevednek építettem: 49hallgasd meg az égben, erős királyi székedben imádságukat és könyörgésüket és szolgáltass igazságot nekik, 50s légy kegyelmes néped iránt, amely vétkezett ellened s minden gonoszságuk iránt, amellyel ellened vétettek, s add, hogy irgalmasságot leljenek azok előtt, akiknek foglyaik, hogy azok megkönyörüljenek rajtuk.
Vagyis a templom az imádság helyeként szolgál biztos pontként, ahová mindig fordulhat a nép (még a száműzetésben is).
Személyes tapasztalat, hogy bármilyen helyzetbe is kerültem, az imádság által mindig volt számomra egy biztos pont,Isten, akiről a Jakab levél a következőt írja: “...akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak.”, és ez nyugalmat adott.
g) Lelkesedés, izgalom
Kérdések:
1. Egy konkrét helyzetben, amikor új helyre/helyzetbe kerültél, hogyan találtad meg a biztos pontokat (emberekben vagy más dolgokban), az új szereped?
2. Mi az amihez a legjobban kötődsz vagy legjobban szokásoddá vált, amit a legnehezebb lenne megváltoztatni?
3. Van-e valami a múltadban, amiről legszívesebben azt szeretnéd , hogy bár ne lenne ott? Hogyan lehet végleg magad mögött hagyni azt, hogy teljesen szabad lehess?
4. Milyen változás előtt állsz most? Mi az, ami most zárul(t) az életedben?
