Kiscsoportos hétvége ötös módra - Kiskunhalas 2013. szeptember 6-8.
Az ötös kiscsoport hagyományait fenntartva a nyár végén összekapta magát és elindult Kiskunhalasra, hogy kiscsoportos hétvégén építse tovább azt a bizonyos nagy ötös egységet. Nem, ez a bejegyzés nem arról fog szólni, hogy mennyire jó együtt programot szervezni, utazni, nem írok semmi móka-kacagásról és nem lesz tételes felsorolás a programelemekről, látottakról, színekről, szagokról. De lesznek érzések, nem is kevés és persze a nagy tanulság: Mit jelent a kiscsoport valójában?
Azt gondolom, nem csak én, de sokan egyetértenének azzal, hogy bizony igen vékony a határvonal a közösség és a baráti társaság között. Minden kiscsoport életében eljöhet az a pont, amikor valaki felteszi a kérdést: Mi most tulajdonképpen már barátok vagyunk? Vagy csak néhányan alkotnak egy magot és vannak úgymond kívülállóbb tagok is? Vagy mi csak egy közösség vagyunk? Ugyanis mindenki más tervekkel, elvárásokkal érkezik egy kiscsoportba: én személy szerint barátokra vágytam, olyan igazi bensőséges kis csapatra, akik nagyon mélyen ismerik egymást és mindenben támogatják egymást. Hála a hétvégének azt érzem, megtaláltam őket és ragaszkodom is hozzájuk.
Nem volt tipikus kiscsoportos hétvége a miénk. Nem zsúfoltuk agyon programmal, tartalommal, a helyszín adott volt és az éppen akkor zajló Szüreti Napok is rásegített, hogy el ne unjuk magunkat. Nevettünk, boroztunk, de valami mégis hiányozni kezdett szombat estére: az a mély tartalom, hogy kovácsolódjunk össze, ismerjük meg egymást jobban. Fény derült arra is, hogy kommunikálni sem árt egy kiscsoportban, a másikra való várogatás hamar feszültségbe torkollik. Ezen a ponton segített át minket egy nagyszerű játék, amelyet azóta a kiscsoportos alkalmakon újra és újra elő is veszünk: mindenki írt cetlikre egy-egy kérdést, a cetliket összekevertük és körbe haladva mindenki húzott belőle és válaszolt az adott kérdésre. A kérdések betaláltak és kimondásra kerültek olyan gondolatok, érzések, amelyek addig mélyen szunnyadtak. Élmény volt megtapasztalni az egymás iránti bizalmat, őszinteséget, nyitottságot, hogy van erőnk és lelkesedésünk együtt gondolkodni a kiscsoportról, annak helyéről a Csücsopon belül és mik a terveink vele. Ahogy valaki nagyon jól megfogalmazta: Felkavarodott az addigi kellemes állóvíz, de újra meg lett nyugtatva.
Tanulságok más kiscsoportok számára: Merjetek közösen gondolkozni mély dolgokról és merjétek ezeket kommunikálni is! Legyetek nyitottak, figyeljetek egymásra! Így válhattok közösségből vagy amellett igazi barátokká is.
Már csak a válasz maradt a végére: Azt hiszem, a kiscsoportos közösségben az emberek figyelnek egymásra, tudnak egymásról, de az igazi közösségben olyan baráti szálak szövődnek, amelyek a lelkeket fűzik össze és ahol kinyílunk bátran a többiek felé. Nekem ezt adta meg ez a hétvége. Köszönettel és hálával tartozom a kiscsoportnak. Csak így tovább ötösök, csak így tovább Csücsop! :)
Csáki Attila 2013.09.18. 18:47:53