A közös Veni Sancte szentmise előtti ráhangolódásban előre tekintettünk a jövőre, vizsgáltuk a jelent, szemléltük a múltat, megvizsgálva életünk egy-egy területét. Az ősz és a tanév kezdete sok változást hozhat munkánkban vagy tanulmányainkban, és amikor a változás szelét érezzük, érdemes lehet kicsit megállni és reflektálni, mérlegelni. Az itt megfogalmazott kérdésekkel ebben szeretne segíteni a Kettes, Föld sója kiscsoport.
1.) Visszatekintés a nyárra és előrenézés a tanévre - Zoli
Így a Veni Sancte szentmise előtt vesszük csak észre igazán, hogy egy új tanév kezdődik, s megint véget ért egy nyár. Arra hívlak Titeket, hogy a szentmisére készülve tekintsünk vissza a nyárra, és előre a tanévre - egy-egy kérdést magunkban átimádkozva - amit az Úr elé vihetünk.
1. Milyen örömökben volt részem a nyáron? Miért adhatok hálát?
2. Milyen vágyakkal, tervekkel indulok neki a tanévnek?
3. Miben kérem Isten segítségét? Mit viszek elé? Odaadom neki, hogy legyen meg az Ő akarata?
2.) Mit tegyünk, ha valamilyen rossz helyzetbe ragadtunk, hogyan lépjünk tovább? - Ádám
Idézet, és ahhoz kapcsolódó saját gondolatok, Paul Brunton: Meditációk válság esetére című művéből.
Ha az élet ebben a világban olyan félelmetessé válik, hogy a kétségbeesés, a pánik, és a mentális kiegyensúlyozatlanság azt sugallja, hogy nincs már remény, akkor elérkezett az idő, hogy terheinket rábízzuk Istenre.
Léteznek bizonyos ritka pillanatok, amikor mélységes gyász és szomorúság teszi beteggé szívünket. Ilyenkor a vágyak átmenetileg elveszítik erejüket, a vagyon elveszíti értékét, még maga a létezés is valószerűtlennek tűnik. Ilyenkor úgy érezzük, hogy a zajló világon kívül állunk, és annak figurái árnyjátékok hőseihez hasonlóan lebegnek ide-oda.
A legrosszabb mindezek közül az, hogy az értelme tűnik el az emberi cselekvésnek, és
életünk haszon nélkül való tragikomédiává, mindenhová menéssé és sehova meg nem érkezéssé alakul át.
Ez az a pillanat, amikor hatalmas erővel törhet rád is a kétségbeesés, és szükséged van minden mentális nehezékedre, hogy el ne ragadjon.Ennek ellenére, ezek a sötét pillanatok hihetetlenül értékesek, ezek helyezhetnek minket a magasabb rendű ösvényre, hogy túllépjünk önön korlátainkon! - Kevesen ismerik ezt fel a sok panaszkodás közepette.
Az önpusztítás, amelyre ezek a rémisztő élmények sürgetnek, nem puszta fizikai cselekvés, hanem valami sokkal finomabb: a gondolkodás, az érzelem, az akarat halála.
Arra vagy hivatott, hogy halj meg az Egód számára, hogy vesd ki életedből a vágyakat és szenvedélyeket, a mohóságot és a gyűlöletet, hogy megtanulhasd a külvilágtól való teljes függetlenséget, és az Istenre való teljes ráhagyatkozás művészetét.
Ez ugyanaz az elhívás, amit Jézus intézett hozzánk, amikor így szólt:”Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.” (Mk 8,35).
Ily módon a földi életünk célja egy olyan folyamat része, amelynek során el kell sajátítanunk azt, hogy hittel, bizalommal, és lemondással miképpen erősítsük kapcsolatunkat Istennel.
Tudván azt is, hogy van hatalmasabb erő önmagunkon kívül, aki vigyáz ránk!Gondolkozzunk el azon, hogy az egónk útjában áll-e az Istennel való kapcsolatunknak, miről kéne lemondanunk ahhoz, hogy közelebb kerüljünk Istenhez?
3.) Bízva a Gondviselésben - Tomi
Amikor visszatekintek, akár csak egy napomra, mindig rácsodálkozom arra, hogy az Úr Gondviselése milyen hatalmas. Hogyan oldott meg olyan nehézségeket, amiken ha hosszú órákig gondolkozok, akkor se jutott volna eszembe az Ő megoldása, vagy hogyan hordozott a tenyerén akkor, amikor egy-egy probléma megoldása valamelyest kilátástalannak tűnt első ránézésre.
Ugyanígy csodálatos, ahogy Isten a mi legapróbb dolgaink felett is őrködik és minden percben számon tart minket. Ami sokszor nehezebben megy: úgy tekinteni előre, természetesen a tőlem telhetőt megtéve, hogy nehézségeimet mindig az Úr Gondviselésére bízom, az ő kegyelmébe ajánlom.
Pál apostol így bíztat minket: “Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadásotokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban” (Fil 4,6-7)Gondolkozzunk most azon, hogy hogyan tapasztaltuk meg ma, vagy az elmúlt napok feladatai során a Gondviselés működését?Mik azok a nehézségeink, amiket most az Úr gondviselő kegyelmébe kell ajánlanunk?
4.) Szokásaink, szokásos bűn - Anna
Most indul az új félév, ideje, hogy számba vegyük régi szokásainkat, a rosszakkal felhagyjunk és új napi, heti rendet alakítsunk ki.
Mik azok a rossz szokásaink amiktől szabadulni szeretnénk?Észrevesszük saját magunk rossz szokásait, vagy a megszokás miatt nem is látjuk többé, hogy bűnt követünk el és többszörösen ,,visszaesővé'' válunk?
Szent Anzelm így ír erről: „Egy bűnös szokás által hálóba vetve, az ellenség fogva tartja őket; ha repülnek is, nemsokára újra visszaesnek ugyanabba a bűnbe.”
5.) Pihenésünk, saját lelkünkkel való törődés - Bálint
Pihenésünkről, saját lelkünkkel való törődésről hoztam néhány gondolatot.
Számomra fontos a hétköznapi munka mellett a rendszeres imádság, mert általuk segít a jó Isten a nehézségek, megpróbáltatások leküzdésében.
Fontos, hogy tudjunk megállni, lelkünkre figyelni. Akkor segítségünkre lehet ez a szentírási részlet:
„Lelkünk remél az Úrban
Ő a mi segítségünk és a pajzsunk.”
(Zsolt 33,20)
Kérdés, hogy számunkra ez így volt, van, vagy lesz-e?
