Van valami mesébe illő abban, hogy az ember segíteni megy valahova, mégis ő kap belőle, méghozzá nem is keveset. Idén májusban jó páran jelen voltunk a Csücsopról a Gyerekmaros csoportvezetői között. Rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtunk függetlenül attól, hogy egész kicsikkel, kicsit nagyobbakkal, kamaszokkal vagy már a felnőttkor küszöbén küszködő, középiskolás fiatalokkal tölthettük-e együtt az időt. Íme néhány élménybeszámoló azok részére, akik még nem döntötték el, hogy október 6-án velünk tartanak Gyerekmarosra!
„Én a szó szoros értelmében magammal vittem a mosolygós kiflit, amit kaptunk, lelkiekben pedig elsősorban az 5 és fél éves Marci mosolyát. Rozival szimpatizáltam nagyon, aki már most tudja, hogy építészmérnök szeretne lenni. A péntek esti mise rendkívül megható volt számomra, részben azért, mert nagyon szeretem Sillye Jenő hangját és személyiségét. A szombati zárómise is meghatározó élmény volt, hiszen nagyon vidáman telt az interaktív prédikációval. A gyerekek csak hüledeztek, fennhangon nevettek, aktívan részt vettek a misében, ordítva tanúságot tettek, és ellene mondtak a sátánnak. Nagyon édesek voltak. Sok minden megmaradt ebből a másfél napból, és érdemes volt elmenni, mert a gyerekek tüneményesek voltak, és a gitárosaink is remek hangulatot teremtettek. Hihetetlen milyen hangjuk van, és gyönyörűen gitároztak. Mindez hatalmas élmény volt számomra! :)”
Barbi (10-es kiscsoport)
„Mit adhat a Gyerekmaros egy olyan embernek, aki amúgy is nap mint nap, gyerekekkel és fiatalokkal dolgozik? Meglepően sokat. Az iskolában – akarom vagy nem − én vagyok a figyelem (nem mindig kívánt) középpontja, a tudás forrása és a fegyelem erős kézben tartója. Gyerekmaroson egy kicsit megízlelhettem, hogy milyen az, amikor átengedem az irányítást egy nálamnál végtelenül bölcsebb Valakinek, és nem én leszek a középpont, csupán egy odafordulni, elfogadni, szeretni akaró és törekvő, közvetítő közeg. Már a készülés során felfigyeltem arra a felkészítő anyagban olvasott gondolatra, hogy bizonyos magatartásbeli problémákat nem csak felcsattanó rászólással lehet kezelni, hanem az elfogadás hangján is. Ez egyáltalán nem jelenti a könnyebb utat, főleg a mindennapi gyakorlatban, de megéri kivárni az eredményt. Gyerekmaroson, úgy érzem, sikerült megvalósítani. Emellett az is megérintett a másfél nap során, hogy a gyerekek ismeretlen ismerősként is szeretettel fordultak felénk, elfogadták, amit mondtunk, és korukhoz képest nagy figyelemmel voltak jelen a közös éneklés, a Szentségimádás és Erdő Péter előadása alatt is.”
Ági (10-es kiscsoport)
„Gyerekmarosról azt az élményt vittem haza, hogy bár nem tudom miért, de hiányzott volna, ha nem lettem volna ott. Talán az együttlét, amit nem lehet könyvben leírni, filmben elkészíteni, hanem csakis átélni és máshogy nem. Nyitott, vagy nyitottságra vágyó gyerekek sokasága várt minket és vártuk őket mi csoportvezetők már péntek estétől. Én szombaton egy napra megint gyerek lettem azáltal, hogy játszattam és hogy több száz lurkó vett körül. Aki nem hiszi, járjon utána; legközelebb október 6-án!”
Flóri (18-as kiscsoport)
A még bizonytalanok, a lelkesek, az újak és a régiek számára egyaránt ajánljuk szeptember 22-én a Gyerekmaros előtalálkozót, ahol találkozhattok leendő csoportvezető-társaitokkal és hasznos ötleteket is kaphattok a szolgálathoz. Részletek itt: http://www.gyerekmaros.hu/www/index.php?lid=1&pid=58&nid=81
