Mi történik, ha a HétKaland Egyesület (régi csücsoposoknak biztosan ismerősen cseng a nevük) összefog a Mária Út és a Gyöngyök Útja szervezőivel? Mi történik, ha ezt éppen a márianosztrai kegykép 300 éves évfordulójára teszik? Mi történik, ha az ötletet megspékelik néhány lelkes pálos szerzetessel? Nos, valahogy így születhetett meg a Pálos 70 elnevezésű teljesítménytúra és zarándoklat, amin ott voltam, és hatalmas élmény volt.
Október 7-én, pénteken reggel a budapesti Sziklatemplomnál gyülekeztünk, ahonnan Bátor Botond és Balla Barnabás pálos atyák vezetésével körülbelül 70-en indultunk el a „Fehér barátok nyomában”. Ez a Pálos 70 zarándoklatverziója volt, a 76 km-es távot két nap alatt tettük meg. (A teljesítménytúra másnap indult 76, 40 és 20 km-es távokon.)
A szervezők olyan utat állítottak össze, ahol különböző módokon találkozhattunk Istennel és önmagunkkal is.
Az útvonal sorra érintett pálos emlékeket, kolostorromokat és Mária-kegyhelyeket. De nem bízták a véletlenre a lelki elmélyülést sem: a vezetőfüzetben minden állomáshoz kaptunk egy-egy szentírási részletet, és néhány gondolatébresztő kérdést. Különösen jó volt ez a nap elején, amikor az elmélkedést és a rózsafüzért Botond atya vezette.
Sajnos azonban kora délutánra elromlott az idő, ezért a hangszórókat el kellett tenni, a vezetett elmélkedések elmaradtak. A zarándoklat itt először öltött inkább túra jelleget. De ez sem szegte kedvünket, sőt, a nap végén Csobánka fölött a sötétben, esőben, az erdőben a meredély szélén gyalogolni igazi élmény volt mindenki számára.
Az első éjszakát Csobánkán töltöttük, ahol a szervezők meleg vacsorával vártak minket. Ez tényleg megkoronázása volt a napnak. :)
Másnap reggel aztán továbbindultunk Csobánka – Szent-kút felé. Itt a kápolnában Botond atya mondott egy szentmisét, azután elköszönt tőlünk és visszatért Budapestre, a Sziklatemplom búcsújára. Viszont csatlakozott hozzánk két diakónus pálos testvér, Vizi András és Sáfrán Bánk.
Elindultunk hát a második, valamivel hosszabb távra. Klastrompusztáig együtt haladtunk, közös elmélkedéssel és rózsafüzér imádkozásával. Az időjárás kegyes volt hozzánk, a terep viszont kevésbé – immár a Pilis hegyeit jártuk, ami több zarándoktársunk erőnlétét próbára tette. Ezért aztán a csoport a pálos kolostorrom elhagyása után szétszakadozott, sokan lemaradoztak, néhányan előre „szaladtak”. Így történt, hogy a zarándoklat másodszor is túrává vált. De ezt korántsem értem visszaminősítésként, hiszen a 76 km teljesítése fizikailag sem megvetendő, és mindenki (főként, akiket különösen próbára tett a táv) már a teljesítés élményétől lélekben is gyarapodhatott.
Pilisszentlélek iskolájánál a helyiek meleg étellel és teával vártak minket. Isten áldja meg őket innen is! De ha már itt tartok, meg kell említenem, hogy a teljesítménytúra útvonalán pecsételőhelyeket állítottak fel (így igazolták, hogy a túrázók bejárták az adott szakaszt). Nem tudok itt mindenkit felsorolni, de minden ponton hatalmas szeretettel fogadtak minket a szervezők és önkéntesek.
A Dunánál azután újra egyesült a csoport. Basaharcról keltünk át komppal Szobra. Innen még 7,5 km várt ránk a Sukola-kereszt érintésével a márianosztrai kegytemplomig. Külön élmény volt számomra, hogy ezen az utolsó szakaszon én vihettem az élen a zarándoklatot vezető feszületet. A Sukola-keresztnél azután mindenki kapott egy-egy kis mécsest a szervezőktől, így az utolsó kilométereken énekelve, világítva haladtunk. Valamivel éjfél után, emelkedett lélekkel vonultunk be a templomba, s járultunk a felújított kegykép elé. Az egész elmondhatatlanul szép élmény volt.
Ezer köszönet a szervezőknek és a zarándoktársaknak!
Az éjszakát Márianosztra iskolájában töltöttük. Vasárnap pedig részt vettünk a búcsúi szentmisén, ahol újra csatlakozott e régi pálos kolostor szép ünnepéhez Bátor Botond pálos atya (tartományfőnők) és megannyi magyar pálos testvér. Beer Miklós püspök atya pedig felszentelte a felújított Mária-kegyképet és új környezetét.
Kellemesen fáradtan, lélekben felfrissülve tértünk haza. Végezetül álljon itt Reményik Sándor verse, amellyel a zarándoklat vezetőfüzete is zárja a vándorlást. Legyen Béke Veletek!
Gábor (14-es kcs)
Reményik Sándor: Béke
Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.