Sziasztok!
Egy 8 éve szunnyadó hagyományt szeretnénk újjáéleszteni. 2004 és ‘07 között a csütörtöki levélhez hasonlóan a páros hittanról is készültek személyes összefoglalók, amik felkerültek a honlapra. Sok év után újra felvennénk a fonalat, és megosztanánk veletek a felmerült gondolatokat.
A múlt heti, évadzáró alkalmon Püspök atya a korábbi szép nyári élményekről kérdezte a megjelent hat párt, hogy tudjunk a többiek számára is ötleteket adni, hogyan legyen tartalmas a “szünidő”.
Az elvileg hat órás kezdés előtt még vártunk egy keveset, hogy minden pár meg tudjon érkezni, addig Püspök atya sorban végigkérdezett minket, hogy megismerje, ki mivel foglalkozik.
A kezdés után feltette a kérdést, és rövid, párok közötti megbeszélés után mindenki megosztotta a gondolatait. Míg a “fiatalabb” párok még az első közös nyarukat tervezik, addig a többiek tapasztalataikról meséltek. Meglepetés találkozástól kezdve a tervezett közös főzésen át a lelki programokig minden elhangzott. Püspök atya végig gondosan figyelt és jegyzetelt, majd reagált a felmerült gondolatokra.
A legnagyobb hangsúlyt a lelki találkozásra, a közös imára helyezte. “Az egymásért imádkozó pár együtt marad, az együtt imádkozó pár pedig erős lesz”. Úgy fogalmazott, ha nincs lelki megosztás, akkor nem egymásért, hanem egymás mellett imádkozik a pár, ami nem jó. “A lelki találkozás mélyebb, mint a testi találkozás.” Nehéz együtt imádkozni, kimondani egymás előtt a legbensőbb gondolatainkat. Azt javasolta, fogalmazzunk meg egy közös imát, ami csak a miénk lesz. Törekedjünk arra, hogy majd a házasságban is legalább hetente egyszer legyen közös ima. Nem könnyű mindezt megvalósítani, ahogy mondta: “A házasság logisztika”.
A másik gondolat, amit kiemelnénk, az a közös munka. Ahogy Püspök atya fogalmazott: “lássátok egymást leizzadva”. :) Ez igaz arra is, hogy ismerjük meg egymás munkáját, és hogy ne legyünk vendégek egymás szüleinél.
Végül egy imával zártuk az évet. Találkozunk szeptember 3-án.
Legyetek jók,
Anikó & Domonkos
