Korábban is hallottam már a Gyerekmarosról, de igazán nem figyeltem fel rá. Amúgy sem volt tapasztalatom gyerekekre felügyelésben. Hanem az egyik hétfői ima után (újabb érv, hogy miért érdemes hétfői imára járni :) ) szóba került a Gyerekmaros, és a lányok olyan meggyőzően mondták, hogy az mennyire nekem való, hogy akkor már tudtam, a Jóisten egy újabb különleges élményt készít a számomra, amit nem lehet kihagyni; vagyis gyorsan meggyőztek, hogy idén menjek Gyerekmarosra (nem mintha olyan nehéz lenne engem meggyőzni bármi jó programon való részvételről :) ).
A felkészülést leginkább az imádság jelentette (hiszen nem sok tapasztalatom volt, gondoltam nem árt egy kis segítség odafentről), plusz vettem egy-két tippet a II. Vatikáni Zsinat Christus Dominus dekrétumából (hogy mire nem jók ezek a vatikáni dokumentumok :) ). Levélben is érkezett némi segédanyag az előtalálkozókról, amelyekre ugye nem tudtam elmenni…
Végül eljött az indulás napja. Hogy az előző napi (ami átnyúlt az indulás napjára) felelőtlen találkozó után mégse legyek olyan fáradt, szabadságot vettem ki, még egyszer elolvasgattam az előtalálkozók anyagát, majd elindultam a pályaudvarra, ahol a sok ismeretlen segítőtárs mellett a Csücsopos különítmény is gyülekezett. A vonaton, ahová némi sokoban játékból ismert rendezkedés után, végülis mindenki felfért, először Dióval ismerkedtem meg (igen, pont mint a World Heroes II főellensége, csak hosszú „ó”-val :) ), aki amolyan régi Gyerekmarosos, és felmérte a felkészültségünket. Hamar kiderült, hogy nem voltam előtalálkozón, illetve nem foglalkozok munkám során gyerekekkel, de értékelte a bátorságom.
A megérkezés után szentmise, szentségimádás, végül egy kis eligazítás segítette a másnapi tennivalókra való ráhangolódást. Itt lehetett választani, milyen korosztályú gyerekcsoportot szeretnénk vezetni (persze az előzetesen jelentkezők előnyben voltak). Így kerülem a diákokhoz, ami a 15-16 éves korosztályt jelentette. A koordinátori megbeszélés nem sok megnyugtatót hozott. Kiderült, hogy nekem van a legkevesebb előismeretem a másnaphoz szükséges ismeretek közül (tapasztalat gyerekcsoportokkal, éneklés). Még mindig nem volt teljesen világos számomra, mit kell majd másnap csinálnom. Végül korábban abban a megnyugtató tudatban éltem, hogy két csoportvezető jut egy csoportra, és bizonyára majd egy tapasztaltabb csoportvezető társat kapok magam mellé. Ezzel szemben kiderült, hogy egyedül leszek olyan 12 fiatallal… Azért nem estem pánikba, úgy gondoltam, ha egyszer ide hozott az Isten, majd csak segít valahogy.
Este a különbejáratú Csücsopos szobánkban még gyűjtöttünk pár játékot másnapra, amit majd bevethetünk a csoportunkban, ha már unják a beszélgetést. Az alvás mennyisége jóval a tervezett alatt maradt, de hála a Csücsopon szerzett edzettségemnek, ez nem okozott komolyabb hátrányt.
Másnap délelőtt kíváncsian vártam a hozzám érkező fiatalokat. Mivel nemigen találkozok ezzel a korosztállyal a környezetemben, így csak halvány elképzelésem volt arról, milyenek ma a 15-16 évesek. Noha nem csendes kisangyalnak képzeltem el őket, mégis valamennyire gyerekekként gondoltam rájuk. Hogy elképzeléseim gyorsan összetörjenek, és mindjárt a dolgok közepén találjam magam, első eresztésre sikerült megkapnom a legvagányabb fiúkat. :) Közülük is az egyik, Bálint, aki a pólója alá a mellkasára ragasztotta a névcéduláját, és - saját elmondása szerint - nem fértünk el az egójától, sokunkban hagyott mély benyomást. A folyamatos érkezésnek köszönhetően kezdetben akadozott az ismerkedés, mivel egyeseknek sokadszorra is be kellett mutatkozni. Végül az indulásra, mire összeállt a 11 fős csapat (a fegyelemnek abszolút kedvező 1 lány - 10 fiú arányban), kiderült, hogy a 9 fociszerető fiatal közül 8 Barca és 1 Real drukker. Ekkorra az is kiderült, hogy a vártnál kevesebben érkeztek a diákok, így Annával (10 kcs) végül is mégis csak ketten vezettünk egy csoportot. Hozzánk az utolsó pillanatban csatlakozott még egy lány, így összeállt a tizenkettő.
Ezután elindultunk napi programjaink helyszínére. Útközben igyekeztem a rám bízott diákokkal személyesen is beszélgetni. Néhány állomáson pedig megálltunk cha-cha-cha-t tanulni, ami jó emlékeztető volt a pénteki bulira.
Csoportunk előadója Elmer volt, aki a 9000 km-re fekvő Fülöp-szigetekről jött hazánkba misszionálni. Tanulságos volt mindannyiunk számára kitartása, amellyel megtanulta nyelvünket, illetve megszokta számára szokatlanul hideg időjárásunkat, pedig társai mind hazamentek. Ma már egészen otthon érzi magát nálunk. A nap egyik fénypontja volt még Erdő Péter bíboros látogatása a Gyerekmarosra. Itt a találékony gyerekek különböző kérdéseit tették fel neki. Megtudhattuk, hogy a bíboros atya csak állatos természetfilemeket néz a TV-ben, nincs fent a Facebookon (mert ő nem hagyja manipulálni magát; most már tudom, mivel érveljek, ha megkérdezik, miért nem vagyok fent Facebookon, a bíboros úr megmondta), és idén kétszer találkozott a szentatyával. Kitért arra is, miért nem lehet nőket pappá szentelni, hivatkozva az ide vonatkozó vatikáni dokumentumokra… Hát, én értettem, a gyerekek nem tudom…
A nagy meleg alkalmat adott a szórakozásra is egymás locsolgatásával, amiben természetesen én is élen jártam. Idő közben a korábban emlegetett Bálinttal is egyre jobb kapcsolatba kerültünk, ebédre még szendviccsel is megkínált. Én meg hagytam őt kicsit locsolni a kancsóval, aki élt is a lehetőséggel, rendesen bepótolva a húsvéti locsolkodásban fennálló elmaradásait.
A nap végén a nagycsütörtöki olajszentelési misére emlékeztető sok papos mise, amit a bíboros atya vezetett, és amelyen Beer Miklós váci püspök is részt vett, zárta a Gyerekmarost. Előtte még elbúcsúztunk a csoportunkba osztott diákoktól. Nagyon jól eső élmény volt, amikor Bálint azt mondta, hogy ha jövök kiscsoportvezetőnek, ő is jön Gyerekmarosra.
Jó Csücsopos szokás szerint a helyi „Művelődési Központban” tartottuk meg a közös Csücsopos napértékelésünket némi frissítő mellett, majd a nap megkoronázásaként Csücsoposok és nem Csücsoposok elmentünk BL-döntőt nézni a Millenárishoz, hogy maradék hangunk is elmenjen.
Összességében csodálatos élmény volt a Gyerekmaros, és ezért mostantól a tőlem Csücsopon megszokott rendszerességgel, vagyis mindig :), tervezek menni csoportvezetőnek.
És szeretettel ajánlom mindannyiótoknak a Gyerekmarost:
Gyertek, mert a gyerekeknek szükségük van rátok!
Gyertek, mert szükségetek van a gyerekekre!
Attila (20-as kiscsoport)
