"Mostanában vettem észre, hogy nem találom az életemben Istent. Valahova elbújt. Nem tudom, hogyan, nem tudom, miért, de mintha nem lenne meg valaki, aki korábban ott volt. Elkezdtem – hiszen mi mást tehetnék? – keresni az életemben, hol is találom Őt.
Hétfő. Reggel korán kelés, hiszen munkanap van, dolgozni, tanítani kell. Délelőtt munka, hallgatók leveleinek megválaszolása, beszélgetés kollégákkal. Ebéd után délután ugyanez. Este valamikor hazaérkezés, vacsora. Aztán meg – talán egy félálomban elolvasott Szentírás-rész után – alvás.
Hol van itt Isten? Ma nem találtam meg. " Részlet a 6-os kiscsoport ráhangolódásából.
Kezdőének: Zúgó szél
Ági a Ráhangolódás kezdetén egyben felolvasta azt a Szentírás-részletet, amely ráhangolódásunk keretét adta.
Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” 18Jézus így szólt hozzá: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. 19Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.” 20Az pedig ezt mondta neki: „Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.” 21Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: „Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.” 22A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. (Mk 10, 17-22)
Ráhangolódásunk során ezen történet egyes szakaszaihoz kapcsolódóan mondták el gondolataikat a kiscsoportunk tagjai.
(Ének: Jöjj, itt az idő, hogy ébredj)
„Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így szólt hozzá: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. (Mk 10, 17-18)
Bálint az alábbi három kérdést írta
Tudom-e Jónak szólítani az Istent? Akkor is megy, ha éppen szenvedek, vagy legalábbis nem vagyok túl jó passzban?
Mikor könnyebb megszólítanom? Az örömben, a szenvedésben, esetleg a tanácstalanság állapotában?
Fel szoktam-e tenni időnként a kérdést: ,,Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”.)
(Ének: Totus Tuus)
Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.” 20Az pedig ezt mondta neki: „Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.” (Mk 10, 19-20)
Réka személyes megosztásának összefoglalása:
A keretek nagyon fontosak, a katolikus egyház bőven ajándékoz iránymutatást, hogyan is éljük az életünket. Azonban ezek pont arra adnak lehetőséget, hogy “személytelenné” és “fásulttá” válljon az Isten-kapcsolatunk. Elmegyünk misére, imádkozunk, mert kell és ezt szoktuk meg, és közben bele sem gondolunk az egészbe úgy igazán. Odaadjuk Istennek a “minimumot” az időnkből és az energiánkból. Nekem az elmúlt hetekben az volt nagy megdöbbenés, milyen az, amikor kilépek a keretekből és próbálok Istennel élni, a keretekből a maximumot kihozni, minél többet és többet adni. Istennel, Isten jelenlétében élni a napjaimat. Rengeteg erőt ad!!!
Kis praktikum a minimum “maximalizálására”: az étkezés előtti imámál nem egy betanult rövid fohász elmondása tudjuk már le-alapon, hanem szabad szavakkal odahívni a Jóistent. Ezáltal is még személyesebb és élőbb lehet a kapcsolatunk vele.
(Ének: Köszönöm Neked, Istenem)
,,Jézus miután rátekintett, megkedvelte.’’ (Mk 10, 21)
Flóra
Értsd meg ezt: lehet, hogy eljársz templomba, olvasod a Bibliát, betartod a szabályokat – mégsem ismered igazán Isten hűségét, szeretetét és életedre vonatkozó tervét. Amíg nem ismered igazán Istent, nem lesz horgonya életednek, ide-oda fogsz hánykolódni a körülmények, érzelmek és kísértések hullámain. Ám, ha tudod, hogy kinek a gyermeke vagy, akkor elkezded megérteni, ki vagy, mit kell tenned, és hol van a helyed.
Mennyei Atyád ma azt mondja: „… te mindig velem vagy, és mindenem a tied”. Figyeld meg, Isten nem csupán azt tudja, mi „jó” számodra, azt is tudja, mi „tökéletes”. Meg is fogja adni, amikor eljutsz a lelkileg megfelelő szintre, és olyan kapcsolatban leszel vele, amilyet ő szeretne.
(Ének: Bízom Benned)
Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.”
Gábor személyes megosztásának összefoglalása:
Mostanában vettem észre, hogy nem találom az életemben Istent. Valahova elbújt. Nem tudom, hogyan, nem tudom, miért, de mintha nem lenne meg valaki, aki korábban ott volt.
Elkezdtem – hiszen mi mást tehetnék? – keresni az életemben, hol is találom Őt.
Hétfő. Reggel korán kelés, hiszen munkanap van, dolgozni, tanítani kell. Délelőtt munka, hallgatók leveleinek megválaszolása, beszélgetés kollégákkal. Ebéd után délután ugyanez. Este valamikor hazaérkezés, vacsora. Aztán meg – talán egy félálomban elolvasott Szentírás-rész után – alvás.
Hol van itt Isten? Ma nem találtam meg.
Talán kedden. Reggel korán kelés, ma engem tanítanak: délelőtt nyelvi óra kollégákkal, utána hallgatók konzultálni jönnek. Délután énekóra, este énekpróba. Aztán: hasonlóan a hétfő estéhez.
Kedden nem sikerült. Majd szerdán.
Reggel korán kelés, be az egyetemre. Labortartás, értekezlet, megint labortartás. Esélytelen.
Csütörtök. Szinte már számítani lehet, mi lesz. Pedig ma tényleg megpróbálom. Este CsüCsop, zene, itt is koncentrálni kell. Itt sem lelem. Hol lehet?
Péntek-szombat hasonlóan telik el. Majd a vasárnap!
Vasárnap? Hiszen aznap is mindég nyüzsög az ember. Hiszen a szentmisén esetleg ministrál, vagy a kórus énekel, akármi lehet. Aztán esetleg testvérek látogatnak, velük is kell foglalkozni. Hol van itt az idő?
Hol lehet akkor Isten az életemben? Hiszen – és szerintem sokan vagyunk így, akármi is legyen napjaink konkrét lefolyása – ennyi esemény, ennyi izgés-mozgás mellett aztán lehetetlennek tűnik. Hol rejtőzik?Aztán – és ez tényleg így történt – beugrott. Hiszen minden percemben ott van, csak észre kellene vennem, és válaszolnom. A nagy keresésben azt nem látom, ami ott van a szemem előtt: Egy munka közben megoldott rejtvény kegyelmében. Egy segítőkész kollégában. Egy szívhez szóló szentírási részben. Egy lelkesedő, érdeklődő hallgatóban. A zene dallamaiban. Egy örömmel megtartott órában. A csütörtöki együtt zenélésben. Egy agapé alatti jó beszélgetésben. Testvéreim gyermekeinek nevetésében. Az Oltáriszentségben. Életemnek tényleg minden egyes pillanatában. Kell ennél több?
Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.” A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
Le tudnék-e mondani…
… az időmről? (Ági)
… arról, hogy mások megbecsüljék a munkámat? (Bálint)
… elképzeléseimről? (Gábor)
… a kényelemről? (Réka)
… a mások elvárásainak való megfelelésről? (Flóra)
Vajk:
Ez egy részlet Viktor Frankl, Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben című könyvéből.
Survival value
Ha az ember nem tekint egyszeri életének egyedüli értelmére, akkor nehéz helyzetekben megbénul. Úgy jár, mint az a hegymászó, aki sűrű ködbe jut és a célt elvesztve szem elől, immár az életveszélyes kimerülés fenyegeti. Ám, ha elmúlik a köd, már a távoli menedékkunyhó is láthatóvá lesz, s ő újra frissnek, teljes erőben levőnek érzi magát. Melyik hegymászó ne ismerné az ellankadás tipikus élményét, amint éppen a falon van, s nem tudja, hogy rossz pályán van-e, vagy talán nem a jó sziklapárkányra jutott-e fel. Mihelyt azonban megpillantja a "kijutó kéményt", ahol már csak néhány kötélhossznyira van a csúcstól, érzi, hogy új erő költözik keményen megfeszülő karjaiban.
Ének: Boldog mosoly
Gondolatok püspök atya beszédéből
Ez nem úgy volt, hogy ahol az imádságra szánok időt, ott az Isten az életemben?
Achilles-sarkunk megtalálása: hol vagyunk gyengék hitünkben?
Amire még emlékszem: nem kell “nagy” dolgokat tennünk hitéletünkben, nem ezen múlik
PP atya személyes megosztása: “Istenem, szeretlek”-milyen nehéz volt egyszer kimondania
Felolvasta ezt: http://www.magyarkurir.hu/hirek/tizeves-iraki-menekult-kislany-tanusagtetele-hit-erejerol-videoval
Kérdések kiscsoportos beszélgetéshez:
- Mikor érzed magadhoz közelebb az Istent? Amikor sikerülnek a dolgaid és jókedvű vagy; vagy épp ellenkezőleg: a szenvedésben, szomorúságban?
- Amikor imádkozol, azt mennyiben érzed beszélgetésnek, és mennyiben egyirányíú kommunikációnak?
- Hogyan jelenik meg az életviteledben, viselkedésedben, emberi kapcsolataidban az, ha Istent éppen távol vagy közel érzed magadhoz?
- Számodra melyik a nehezebb? Imádságban, elmélkedésben közel kerülni Istenhez; vagy szeretettel, Istennek tetsző módon cselekedni?
- Mennyire esik nehezedre lemondani a földi javakról, ha úgy látod, hogy azok nem visznek közelebb Őhozzá?
- Elfogadhatóvá teszi-e az Istennek szentelt idő az állapotbeli kötelességeink esetleges elmulasztását (pl. elmegyek szentségimádásra tanulás/takarítás/gyerekvigyázás helyett)?
