Bemutatkozás

A Csütörtöki Csoport (Csücsop) egy Budapesten működő Katolikus Ifjúsági Közösség. Lelki vezetőnk Bíró László püspök atya, tagjaink pedig Budapesten tanuló főiskolások és egyetemisták, valamint fiatal dolgozók (jellemzően 18-30 év közötti korosztály). A Csücsop egyszerre kíván számukra otthon és ugródeszka is lenni. Otthon a Budapesten élő (de sokszor máshonnan érkező) fiataloknak, ahol személyes kapcsolatokat építhetnek, elmélyíthetik hitéletüket, megoszthatják örömeiket és gondjaikat másokkal. Ugyanakkor ugródeszka is, mivel a kezdetektől fogva egyik célunk, hogy tagjaink a Csücsopon szerzett közösségi tapasztalat birtokában később új közösségeket hozzanak létre vagy más, már működő közösségeket erősítsenek.

Érdekel a Csücsop?

Közösségünk minden csütörtök este 7 órakor találkozik a Párbeszéd Házában.

Cím: 1085 Budapest, Horánszky utca 20. (térkép)

Kérdéseddel bátran keress minket az info@csucsop.hu címen vagy közvetlenül írhatsz itt.

Szeretettel várunk!

Csütörtöki levelek

Alázat

2013.06.06. 19:00 | LoremIpsum2 | Szólj hozzá!

Címkék: csütörtöki levél

A 12-es, Egy Lélek kiscsoport ráhangolódása.

- Mai ráhangolódásunk tárgyául az alázatot választottuk, mert talán ez az egyik olyan erény, amelyről a legritkábban beszélünk, holott gyakorlása meghatározó lehet a keresztény életben. Ráhangolódásunkban arra keressük a választ, hogy mit is jelent ez a fogalom pontosan, hogyan értelmezhetjük helyesen, s legfőképp: hogyan gyakorolhatjuk jól azt.

A mottó: 
A bölcsesség kezdete az alázat,
 az Isten előtti leborulás,
 amikor hiú önteltségünk
 magasából
 az Úr lábai elé 
ereszkedünk, 
s engedjük,
 hogy összetört életünket
 Ő építse újjá. (Simon András: Életed üzenet)

 

DAL: Irgalmas Istenünk K247

BARNA:

Amikor felvetődött témaként az alázat, nekem ez a szentírási rész jutott az eszembe:

"Jézus tovább folytatva útját, látta, hogy egy Máté nevű ember ül a vámnál. "Kövess engem!" - szólította meg. Az fölkelt és követte. Mikor később annak házában asztalhoz ült, sok vámos és bűnös jött, s letelepedtek Jézus és tanítványai közé. Ennek láttára a farizeusok megkérdezték tanítványait: Miért eszik Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?" Amikor Jézus ezt hallotta, megfelelt nekik: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg mit tesz az: irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." 

 

Nahát én pont éppen ezért akarok az életem végéig bűnös ember lenni, akinek nap mint nap megtérésre van szüksége.
A megtérés azzal a belátással kezdődik, hogy egy gyenge, törékeny, gyarló ember vagyok, aki azt a kevés jót is, amit tett, Isten kegyelmének és gondviselő szeretetének köszönheti.   
A szentírási rész egyik fontos mondanivalója, hogy az „igaz” emberekkel az Ur Jézus nem tud mit kezdeni, nem őket jött hívni. Ugyanis a beképzelt gőgös emberhez nem ér el Isten szava az alázat hiánya miatt. A farizeusokból hiányzott az alázatosság erénye és ezért nem értették meg Jézus kissé gúnyos szavait és ezért nem ismerték fel benne a világ megváltóját.

Ezen érdemes elgondolkodni…

DAL: Ne félj, ne aggódj K251

ZOLI:

A lábmosás

 1Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette. 2Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette az áruló Júdásnak, Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el. 3Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. 4Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. 5Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. 6Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: "Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!" 7Jézus így válaszolt: "Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted." 8Péter tovább tiltakozott: "Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!" "Ha nem moslak meg - felelte Jézus -, nem lehetsz közösségben velem." 9Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!" - mondta Simon Péter. 10De Jézus ezt felelte: "Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan." 11Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták." 12Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, mit tettem veletek? 13Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. 14Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. 16Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. 17Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek. 18Nem mindnyájatokról mondom ezt, mert hiszen tudom, kiket választottam ki. De be kell teljesednie az Írásnak: "Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem." 19Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor majd bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok. 20Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött."

Ekkor már régóta ismerték Jézust a tanítványok, bizonyára egyre nőtt a szemükben amint hallgatták tanítását, látták, hogy sok ezres tömeg kíváncsi rá, látták a csodákat amit tett, valóban érezhették, hogy Úr és Mester. Olyan valaki akinek hatalma van. Mégis ő mossa meg az ő lábukat és nem fordítva. Péter tiltakozása nagyon is érthető, mert tudta magáról, hogy ő is csak egy esendő ember. Amikor Jézus azt mondta, hogy ha ezt nem teheti meg, akkor nem lehet közösségben vele, megértette, hogy az alázatosság a tanítás elválaszthatatlan része, nem csak egy példabeszédben, hanem a gyakorlatban is. És ha Isten fia megmossa az ő lábát, akkor a Földön élő legkisebb emberrel is gyakorolnunk kell az alázatosságot. Tehát egy nagyon fontos tulajdonságra hívja föl a figyelmet, aminek általánosnak kéne lennie az ember viselkedésében. Ennek ellenére sokszor ez a legnehezebb.

DAL: Gyújts éjszakánkba K245

JUDIT:

Felolvasható: Lk. 14, 7-11.
Az utolsó mondat kőkemény figyelmeztetés: Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki magát megalázza felmagasztalják.
Nem könnyű jól érteni ezt a mondatot. Talán azért nem, mert a megalázkodás túlontúl negatív értelmet kapott, s egybeforr a megcsúfoltság, a kigúnyoltság érzetével. Egy-egy személyes példán keresztül magunk is tudhatjuk, hogy mennyire rossz megalázva, kicsúfolva lenni, olyan szituációba kerülni, amikor kinevetnek, kigúnyolnak bennünket. A megalázásra, s vele együtt az alázatra is negatív fogalomként gondolunk, s hajlamosak vagyunk összemosni a kettőt. Nem látjuk a kettő közötti különbséget, a kettőt egy kalap alá vesszük. Az alázat számomra határozottan pozitív fogalom, a helyes önértékelés sarokpillére. Az alázat számomra azt jeleni, hogy tisztában vagyok saját teremtmény voltommal. Elismerem saját gyengeségeimet, s reálisan mérem magam a Jóisten mércéjén. Azon a skálán, amelyen ő egyedül lehet tökéletes, nem akarom magam nála jobbnak hinni. Nem magasztalom túl saját képességeimet. Persze sokmindenben tehetséges lehetek, de elismerem, hogy a Jóisten kegyelme, segítsége révén (ami épp a szüleimen vagy a barátaimon keresztül érkezik) nem lehetnék olyan, amilyen vagyok. Ez épp egybecseng Szent Pál szavaival: "Ha dicsekednem kell, gyöngeségeimmel dicsekszem" Kor2 11, 30. Azaz egy egészséges énképpel elismerem, hogy vannak tehetségeim, képességeim adottságaim, de tisztában vagyok azzal is, hogy  mindez a Jóistentől származik, s nem magasztalom saját magam értük.
Az alázatos ember elfogadja a nála hatalmasabbakat, s azt a tényt is, hogy függ/ függhet az ő hatalmuktól. Ez egyúttal tisztelet is. Hívőként elsősorban Isten felé irányul ez az érzés, elsősorban azáltal, hogy elfogadom az ő bölcsességét, amivel életemet irányítja,
elfogadom az élet ajándékait és nehézségeit is. Elfogadom a fájdalmakat is, majd a halált
is, mert emberi gyöngeségemmel ezen nem tudok változtatni. Nem tudunk élet-s halál urai lenni, még akkor sem, ha az emberi történelem során folyton megkíséreljük.
A Titanic hajó jutott eszembe erről, persze számtalan más példa is lehetne.
Már a nevében is benne van, amit állítottak is róla: elsüllyeszthetetlen. Nem ismerem a részleteket persze, de az építőkön kívül talán maga a kapitány is elhitte, hogy nekik sikerült valami olyat alkotni, ami ura a természetnek. Mintha meg akarták volna mutatni a
világnak, hogy kik is ők valójában, elhitték magukról, hogy hatalmasabbak a természetnél. S ebben a szerepben tetszelegve a kapitány hibázott. Mert nem mérte fel saját korlátait,
saját tetteinek reális súlyát és következményeit. Ez épp az alázat hiánya, saját magunk
túlbecsülése. Ugyanígy érezhetünk akkor is, ha azt hisszük, hogy velünk semmi rossz nem történhet: én soha nem fogok pl. autóbalesetet szenvedni. Én kívülálló vagyok a bajokon, nekem nem is kell már annyira figyelnem, mert velem ez nem történhet. Épp ekkor hibázunk!
Az alázat szépsége épp az, hogy nem becsülöm túl saját magam képességeit. Tisztában vagyok gyengeségeimmel és erényeimmel egyaránt. Az alázat megadhatja a helyes döntés képességét sok esetben.

A hálaadás imája:

Mindenért, amit adtál,

hálát adok Neked, Istenem!

Mindenért, amit elvettél

hálát adok Neked, Istenem!

Mindenért, amit segítségeddel megtehettem,

hálát adok Neked, Istenem!

Mindenért, amit megakadályoztál,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden örömért, amivel boldoggá tettél,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden szenvedésért, amivel formáltál,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden békés óráért, amivel széppé tetted életemet,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden problémáért, amitől megszabadítottál,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden jó tulajdonságomért, amivel szolgálhattalak,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden gyengeségemért, amivel alázatra tanítottál,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden erényért, amit nekem ajándékoztál,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden bocsánatért, amiből irgalmadat

megismerhettem,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden szép emberi kapcsolatért, amivel gazdagítottál,

hálát adok Neked, Istenem!

Minden emberért, akit tőlem elszakítottál,

hálát adok Neked, Istenem!

A halálom időpontjáért és módjáért, amit nekem

választottál,

hálát adok Neked, Istenem!

A helyért, amelyet nekem országodban készítettél,

hálát adok Neked, Istenem!

Ámen

DAL: Szállj le ránk, Lélek! K185

CSABI:

A gondolataim és imám:

"Egy kereszténynek, ha előre akar haladni a hitben, le kell alacsonyodnia és az alázat útjára kell lépnie, hogy még jobban felmutassa Isten szeretetét. Ez az aranyszabály" – mondta Ferenc pápa.
"Az alázat útjára lépni annyit jelent, hogy Isten egész szeretete ezen az úton van. Ez az egyetlen út, amelyet Isten választott, nem választott más utat. A Feltámadás győzelme is ezen az úton halad. A keresztény győzelme a lealacsonyodás útján át valósul meg.
Imádkozzunk az alázatosság kegyelméért, azért az alázatosságért, amely a szeretet biztos útja."

Ima:
Drága Szűz Anyánk, Mária!
Bátoríts bennünket alázatosságod példájával, azzal, ahogyan Te önzetlenül felvállaltad a rád bízott feladatod, félelmeidet félretéve az Istenbe vetett hited által.
Taníts minket, hogy ez a félelmektől mentes hit, ez az alázat tesz szabaddá.
Imádkozz értünk, hogy megtapasztaljuk: Urunk hatalmas kegyelmet ad azoknak, akik alázattal hisznek benne, hiszen felszabadítja őket a felelősség terhe alól. Legyünk mindig képesek rábízni felelős döntéseinket, hogy sokkal nagyobb szívvel tudjunk élni, hiszen így Ő irányítja majd utunkat és nekünk csak követnünk kell a döntéseit.
Segíts, hogy követhessük Őt.
Amely alázattal méhedbe fogadtad Megváltónkat.
Ahogyan Te Istenünkre bíztad életed, mialatt Betlehembe vádoroltatok Józseffel.
Amekkora áldozattal nevelted Őt és kísérted evilági életén keresztül.
Ahogyan álltál a kereszt alatt, utolsó földi útja végén: az egyik legnagyobb emberi fájdalmat, fiad elvesztését is Istenre tudtad bízni.
Kérjük közbenjárásodat, hogy példád által megláthassuk az alázatos hit jutalmát, mely a testi-lelki mennybevétel.
Ámen.

DAL: Mária jó anyánk K137

 

NIKI:

Jel. 3:20.

Valóban, a szíved ajtajánál állok éjjel-nappal. Akkor is, amikor nem figyelsz, akkor is, amikor kételkedsz benne, hogy én lehetek, én ott vagyok. Várom válaszod legkisebb jelét is, még a legkisebb elsuttogott hívást is, amely megengedi, hogy belépjek.

És akarom, hogy tudd, hogy bármikor is hívsz engem, én valóban jövök – mindig, késedelem nélkül. Csöndesen és láthatatlanul jövök, de végtelen hatalommal és szeretettel hozva Szent Szellemem ajándékait. Könyörületemmel jövök, azzal a vággyal, hogy megbocsássak és meggyógyítsalak, és olyan szeretettel, amely meghaladja értelmedet – olyan szeretettel, melynek oly nagy minden darabja, mint az a szeretet, amelyben én részesülök az Atyától.
(Ahogy az Atya szeret engem, úgy szeretlek én is titeket….Ján. 15:10.)

Jövök …… vágyódva, hogy megvigasztaljalak és megerősítselek, hogy felemeljelek és bekötözzem a sebeidet. Elhozom neked az én világosságomat, hogy szétoszlassam a sötétségedet és a kételyeidet. Eljövök hatalmammal, hogy hordozhassalak téged és minden terhedet, eljövök kegyelmemmel, hogy megérintsem a szívedet, átalakítsam az életedet és békémet adom neked, hogy lecsendesítsem a lelkedet.

Ismerem egész bensődet – mindent tudok rólad. Számon tartom minden hajszáladat. Életedben semmi nincs, ami ne lenne számomra fontos. Követtelek téged az évek folyamán és mindig szerettelek téged, még a tévelygéseidben is. Ismerem minden egyes problémádat. Ismerem a szükségeidet és a gondjaidat is. És igen, ismerem minden bűnödet. De ismét mondom, hogy szeretlek – nem azért, amit tettél, vagy nem tettél – magadért, a lényedért szeretlek, azért a szépségért és méltóságért, amelyet Atyám adott neked, amikor a saját képére megteremtett téged. Ez az a méltóság, amelyet gyakran elfelejtettél, ez az a szépség, amelyet bűnöddel elhomályosítottál. De én úgy szeretlek téged, ahogy vagy, a véremet ontottam azért, hogy visszanyerjelek. Amikor csak hittel kérsz engem, kegyelmem megérinti életedben mindazt, ami változtatásra szorul és megadom neked az erőt, hogy kiszabadítsd magad a bűnből és annak romboló hatalmából.

Tudom, mi van a szívedben – ismerem a magányosságodat és ismerem a sérelmeidet, ismerem elvetettségedet, elítéltségedet és megaláztatásaidat. Én mindezt elviseltem már előtted. És mindezt érted viseltem, hogy így részesülhess erőmben és győzelmemben. Különösen ismerem a szeretet iránti szükségedet, tudom, hogy mennyire szomjazol rá, hogy szeressenek és becsben tartsanak. De milyen gyakran hiába szomjaztál, önző módon keresve ezt a szeretetet – belső ürességedet múló gyönyörökkel próbáltad betölteni – a bűn még nagyobb ürességével. Szeretetre szomjazol?
Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyon…. Ján. 7:37.
Megelégítelek és betöltelek téged. Szomjazol arra, hogy megbecsült legyél? Képzeletedet felülmúlóan becsüllek téged – annyira, hogy meghaltam érted a kereszten.

Rád szomjazom – igen, ez az egyetlen mód rá, hogy leírjam irántad való szeretetemet. Rád szomjazom. Szomjazom arra, hogy szeresselek és Te viszontszeress engem. Ennyire értékes vagy számomra. Rád szomjazom. Gyere hozzám, és én betöltöm a szívedet és meggyógyítom a sebeidet. Új teremtménnyé teszlek és békét adok neked még a megpróbáltatásokban is. Rád szomjazom. Sosem szabad kételkedned könyörületemben, abban, hogy elfogadlak, hogy vágyom megbocsátani neked, szeretnélek megáldani és az életemet benned élni. Rád szomjazom. Egyáltalán nem számít ha úgy érzed, hogy a világ szemében nem vagy fontos. Számomra az egész világon senki nem fontosabb, mint Te. Rád szomjazom. Nyílj ki felém, jöjj hozzám, szomjazz rám, add nekem az életedet – és én bebizonyítom, hogy milyen fontos vagy a szívemnek.

Nem ismered fel, hogy az Atyának már megvan a tökéletes terve életed átalakítására ettől a pillanattól kezdve? Bízz bennem. Kérj engem minden nap, hogy lépjek be és vegyem gondjaidba életed, és én megteszem. Megígérem neked Mennyei Atyám előtt, hogy csodákat teszek az életedben. Miért teszem ezt? Mert rád szomjazom. Csak azt kérem tőled, hogy bízd magad teljesen rám. A többit én megteszem.

Most is látom a helyet, amelyet Atyám készített neked Országomban. Emlékezz, hogy zarándok vagy ebben az életben, úton hazafelé. A bűn sosem elégíthet ki, sosem hozhatja meg a békét, amelyet keresel. Mindaz, amit rajtam kívül kerestél, csak még üresebbé tett téged, ezért ne ragaszkodj e világ dolgaihoz. Mindenekelőtt ne szaladj el tőlem, amikor elesel. Késedelem nélkül gyere hozzám. Amikor elém hozod a bűneidet, megadod nekem azt az örömöt, hogy Üdvözítőd lehetek. Semmi sincs, amit ne tudnék megbocsátani és meggyógyítani, tehát gyere most és szabadítsd meg a lelkedet a tehertől.

Nem számít, hogy milyen messze tévedtél, nem számít, hogy milyen gyakran feledkeztél meg rólam, nem számít, hogy milyen nagy a kereszt, amelyet hordozol ebben az életben – van egy dolog, amelyre azt akarom, hogy mindenkor emlékezzél, egy dolog, amely soha nem változik – rád szomjazom, igen rád, éppen úgy, ahogy vagy. Neked nem szükséges megváltoznod ahhoz, hogy elhidd a szeretetemet, mert a szeretetemben való hited fog téged megváltoztatni. Elfelejtesz engem, de én mégis a nap minden pillanatában kereslek téged – a szíved ajtajánál állok és kopogtatok. Úgy találod, hogy nehéz ezt elhinni? Akkor nézz a keresztre, nézd a szívem, amelyet átszúrtak érted. Nem értetted meg a keresztemet? Akkor ismét figyelj azokra a szavakra, amelyeket ott mondtam, mert ezek tisztán elmondják neked, hogy mindezt miért viseltem el érted:  „SZOMJAZOM…..” Ján. 19:28.
Igen, rád szomjazom. Amint a zsoltár vers többi része, amelyet imádkoztam, mondja rólam: „Kerestem, aki szánakozzon rajtam, de nem akadt senki sem….” Zsolt. 69:21.

Egész életedben keresem a szeretetedet – sosem szűntem meg keresni, hogyan szeresselek és vártam, hogy viszontszeress engem. Te sok más dolgot kipróbáltál a boldogságodat keresve – miért nem nyitod meg a szívedet nekem most rögtön, jobban, mint valaha tetted?

Amikor csak kitárod előttem a szívedet, amikor csak elég közel jössz hozzám, újra és újra hallani fogod, amint szólok hozzád, nem emberi szavakkal, hanem a lélek szavával: „Nem számít, mit tettél, szeretlek téged önmagadért. Jöjj hozzám nyomorúságoddal és bűneiddel, bajaiddal és szükségeiddel és minden szeretet iránti vágyaddal. Szíved ajtajánál állok és kopogtatok…. Nyisd ki nekem, mert rád szomjazom.”

„Jézus Isten, ezért az Ő szeretete, az Ő szomja
Végtelen. Ő, a mindenség teremtője,
Kéri teremtményei szeretetét.
Szomjazza a szeretetünket….
Visszhangzik-e a lelkünkben e szó:  SZOMJAZOM?”

________________________

A magyarázat úgy ábrázolja Jézust, mint akinek nincs kulcsa, nincs zár kívül, hogy be tudjon jönni - ott kívül toporog szegény és nagyon szentimentális a hangulat. Miközben nála vannak a pokol és menny kulcsai az élet és halál kulcsai, a Dávid kulcsa is - más kulcsról pedig nem tudunk. Az ember pedig ott van benn - és ki tudja zárni a mindenhatót, mert nála van a kulcs, a kilincs.

DAL: Isten gyöngédség, irgalom S78, Gyönyörű vagy én Uram K72

 

GÁBOR:

Az alázat meghatározása és értékelése más erényekkel összevetve sokkal
jobban megosztja a különböző világvallások képviselőit és a
filozófusokat.  Ugyanakkor a nagyobb vallások mind fontos erényként
tartják számon, nem pedig gyengeségként: az igazság vagy esetleg saját
lehetőségeink felismeréseként. Aquinói Szent Tamás úgy fogalmaz, hogy

"Az alázat teszi az embert alkalmassá Isten befogadására, az teszi képessé
a bölcsességre."

Pilinszky János:

"Az alázat az igazi tudás és az igaz megismerés kapuja. Minden nagy tett,
minden valódi erkölcsi és szellemi erőfeszítés előfeltétele. Már
a dolgok természetéből fakad, hogy aki feladatán elmélyül -
"megfeledkezik önmagáról ". A hiúság, az önzés, az érdek nem csak erkölcsi
rossz, de szellemi akadály is, s nem egy kitűnő alkotást
fosztott meg attól hiú tökélye, hogy valóban közkincs, halhatatlan alkotás
legyen."

Ferenc pápa:

"A keresztények alázatosak, de nem félnek nagy tetteket végrehajtani."

 

DAL: Várj és ne félj K253

EDINA:

ALÁZAT

mint jellemvonás – alázatos az, aki gőg és önteltség helyett mások javát helyezi előtérbe.

Alázat rokon fogalmai: szerénység, önmérséklet

A bibliai gondolkodás szerint az alázatos ember az, aki az önigazult, öntelt lelkülettől mentes. A Krisztushoz tartozó ember tudatában van annak, hogy önmagában alkalmatlan a jóra, de azt is tudja, hogy Krisztus miatt Isten igaznak nyilvánítja őt.

Akiben Isten Lelke él, az békességet visz oda, ahova megy, anélkül, hogy harcba szállna saját jogaiért. Nem saját lelkiereje, hanem a Szentlélek teszi képessé erre.

A “jézusi alázat” azt jelenti, hogy nyugodtan elfogadom magamat annak, aki vagyok, és ez felszabadít arra, hogy mások javát helyezzem előtérbe.

Az alázat bibliai fogalmának semmi köze a gyöngeséghez, vagy az alacsony önértékeléshez. Azt jelenti, hogy valaki nem önközpontú, hanem “másik-központú” – képes másokat szeretni.

EGY PÉTER-NAPON

Uram, én várlak. Nappalon, éjen,
Uram, én várlak. Őriztem mélyen
benn a szívemben a vágyamat.

Olyan üres volt, céltalan, árva…
Keresve, várva, epedve, vágyva,
már feléd tártam az életem.

Uram, én vártalak, de fényességed
földre leroskaszt és látom: Néked
szolgálni, Uram, én nem tudok.

Eredj el éntőlem! Fényed, ha rámhull,
szépséges magambul, büszke ruhámbul,
nem látod, Uram, csak rongy marad!

Eredj el éntőlem… célom, jövendőm!
Hagyj nyomorultan, ilyen esendőn
hiába követném nyomdokod.

Eredj el éntőlem! Az, aki voltam,
maradjak tovább is könnyesen, holtan,
nem várva soha már semmire!

Eredj el éntőlem! – S szólal a Mester:
Így, megalázva, tele sebekkel,
összetörten vagy az enyém.

Túrmezei Erzsébet

DAL: Dicsérje minden nemzet K246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása