A városlődi csücsopos nyári táborban mondta lelkigyakorlaton Imi atya, hogy ha változást szeretnénk látni a világban, akkor magunkkal kell kezdenünk a sort. Ez a gondolat lett a mozgatórugója a 16-os és 18-as kiscsoport közös ráhangolódásának. Helyes énkép és megfelelő önismeret nélkül azonban nem tudjuk, min kell vagy egyáltalán feltétlenül kell-e változtatni önmagunkon. A helyes énképnek és a megfelelő önismeretnek pedig találkoznia kell egy közös gyújtópontban: az önelfogadásban. Ráhangolódásunkban a fent említett kérdésekre próbáltuk megkeresni a választ, egyéni megosztásokkal önismeret vizsgálatot tartottunk és az önelfogadásról osztottunk meg gondolatokat egymással.
1. Önismeret
Dondó:
Ne higgyetek nekem, mert nincs igazam. Az önismeret alapja, hogyha megtalálod a saját igazságodat az életben. Ha megvan a saját hozzáállásom és gondolataim filozófiai témákról, vagy akár a mindennapok megéléséről, akkor mondhatom, hogy ez az én saját igazságom. Ez nem azt jelenti, hogy a mások véleményével nem érthetek egyet. De az nem az én életem, hogyha mások gondolatai határoznak meg.
Hogyan találhatom meg a saját igazságomat?
Ha egy adott témában, kérdésben bizonytalan vagyok, másokkal beszélek róla, de nem mondom egyből, hogy az illető gondolatai és álláspontja az enyémek.
Úgy tekintek rájuk, mint viszonyítási pontokra. Olyanok, mint a világítótornyok. Minél több véleménnyel találkozom, annál több pont lesz körülöttem. Minél különbözők ezek a vélemények, annál inkább körbehatárolnak, és utána meg tudom határozni a saját helyzetemet, az emberek világítótornyai alapján. És innentől ez lesz a saját igazságom.
De ne higgyetek nekem. Találjátok meg a saját igazságotokat!
Dominika:
Részlet Anselm Grün Imádság és önismeret c. művéből:
Az imádságban ugyanis nem menekülhetünk önmagunktól. Az imádság fényében kell önmagunkkal foglalkoznunk, önmagunkat és a felmerülő gondolatokat megfigyelnünk, az okokat megkeresnünk. Az önismeret ugyanakkor nem öncélú, hanem a jobb imádkozást szolgálja.
Csak ha már a saját magunkról való beszélgetésben felismertük, kik vagyunk valójában és milyen állapotban vagyunk, csak ezután jöhet létre igazi találkozás, amelyben az ember nem búvik el egy jámbor álarc mögé, hanem Istent magához engedi, egészen testközelbe.
2. Önelfogadás
Lili:
„A gyöngyöspatai csücsopos nyári táborban mondta Karesz atya, hogy legyünk olyanok, mint a csillagok. Ők nem akarnak mások lenni; elfogadják azt, hogy az a feladatuk, hogy csillogjanak az éjszakában.” Mi is fogadjuk el magunkat úgy, ahogy vagyunk.
Pár Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig
- Igent mondunk magunkra, mivel a szüleink is elfogadnak bennünket úgy, ahogy vagyunk
- Önelfogadás: ismerem a korlátaimat, elfogadom, hogy szabad hibáznom, szabad magam meggondolnom, szabad valamihez nem értenem, szabad valamit nem tudnom, szabad válságba kerülnöm, szabad segítséget kérnem.
Csilla:
A búza és a konkoly története alapján: Ne akarjuk rögtön erőszakkal kitépni a konkolyt, mert akkor lehet, hogy a búzát is kitépjük. Ha eljön az ideje, a Jóisten megteszi ezt. // Ne ítélkezzünk mások felett és ne akarjuk mindenáron kiirtani a hibáikat, fogadjuk el őket, ahogy vannak, és akkor ez által fejlődhetnek. (saját élmény az előző és a mostani közösségből)
3. Megosztás a változásról:
Máté:
„Saját élményem, hogy többször is sikerült változtatnom magamon, hogy változás álljon be, a konklúzió, hogy az önismeret nem egyszeri dolog, azt is gyakorolni kell!”
4. Változás, változtatás önmagunkon, másokon
Adri:
Egy gondolat Donaldd Miller: Searching for God knows what című könyvéből (amit mindenkinek szeretettel ajánlok elolvasni):
Lifeboat theory – mentőcsónak-teória
Az író egy gyermekkori emlékét eleveníti fel. A tanára felvázol egy helyzetet, miszerint van egy mentőcsónak, amiben különböző foglalkozású, nemű és életkorú emberek ülnek, de egy valakit ki kell dobni a csónakból, különben az elsüllyed. Az osztálynak kell eldöntenie, hogy ki legyen az. Visszaemlékezik, hogy az egész osztály érvelt különböző szempontok szerint mondták, hogy ki értékes, ki nem, kinek az élete jobb, vagy kevésbé jó. A gondolat, hogy minden ember egyenlő, fel sem merült.
Ezután felveti a gondolatot, hogy ugyan nem ugyanezt csináljuk-e nap, mint nap mi is; hasonlítgatunk és meg akarjuk őrizni a pozíciónkat a csónakban, értékesek akarunk lenni.
Utána Istenről ír, hogy Ő alkotott minket és hogy mennyire végtelenül szeret. Ez a valaha volt tökéletes szeretetkapcsolat azonban a bűnbeeséskor megsérült és azóta kívánjuk, keressük másnál – Istenen kívül – a megbecsültség érzését.
Azt mondja magáról: azokat az embereket értékelem, akik értékelnek engem. Amikor azt mondom egy emberre, hogy jó, igazából azt mondom, hogy jó ember, mert sokra tart engem. És ha érzem, hogy valaki nem kedvel, vagy azt gondolom, hogy jobb nálam valamiben, rögtön elkezdek kritikát gyártani vele szemben, hibát keresni benne.
Nézzük csak meg mennyi ember van, akit nem kedvelünk, mert ők sem kedvelnek minket. Az ok reális, vagy csak a mentőcsónakbeli pozíciónk elvesztésétől való félelemből fakad?
És ha ezeket átgondoltuk, jön a következő kérdés: hogy vajon mindez számít-e egyáltalán, ha nem is ülünk egy mentőcsónakban?
Végső soron azt kell átgondolnunk, hogy mi lenne, ha igazán Isten szeretetére tudnánk koncentrálni, ahelyett, hogy egymást méregetjük és egymáshoz méregetjük magunkat? Ha tudnánk, hogy rendben vagyunk csupán azért, mert Ő szeret minket és nem foglalkoznánk örökké azzal, hogy az ő szeretete helyett mással próbáljuk a teljesnek érezni magunkat, a teljesség-érzésünket kielégíteni. És ha ez sikerülne, akkor hogyan viselkednénk egymással?
Szóval mindenféle önelfogadás, meg önmegvalósítás az után jön, hogy elfogadtuk: Isten szeret minket.
Dominika:
John Powell: Miért félek attól, aki vagyok? :
- Természetes, hogy szélsőségek között ingadozik természetünk - emberi rendeltetésünk ugyanis a növekedés, nem a tökéletesség. Viszont meg kell tanulnunk fölébe emelkedni a napi csatározásoknak: ne hagyjuk, hogy mások rossz irányba változtassanak minket, inkább legyünk állhatatosak a jóban, és ezzel mi változtassunk meg másokat!
5. Önismeret-vizsgálat
Balázs:
Mik a jó tulajdonságaid?
Mik a rossz tulajdonságaid?
Mik a vágyaid?
Mi jelent számodra a legfontosabbat?
Minek örülsz a leginkább?
Át tudod lépni a korlátaidat?
