A mindenki által várva várt lelkigyakorlat végre elérkezett. Nyitottsággal, reményekkel telve vártuk az előadásokat, beszélgetéseket, bízva a lelki növekedésben. És nem csalódtunk.
A lelkigyakorlat november 8-án, péntek este kezdődött a szentendrei ferences gimnáziumban, Sárhegyi Zoli atya vezetésével. A hétvége témája röviden: saját magunk elhelyezése a felnőtté válás útján. Attól függetlenül, hogy az életünk szakaszán merre tartunk. Bővebben: hogyan vagyok tér-időben és én-közösség-Isten kapcsolatommal hogyan állok.
Szállásunk minden szempontot kielégítő, úgymond multifunkcionális volt. Étkezés, alvás, /szombat esti/ teaház, zene szoba, kápolna, belső udvar (szép fákkal), és ha valaki otthon felejtett volna valamit, a gimnáziumtól 100 méterre lévő boltocskában megtalálhatta a keresett termékét. ;)
A galériáért kattints a képre!
Péntek este a bemutatkozást követően ízelítőt kaphattunk abból, hogy mire is vállalkoztunk. Néhány játékos feladatokon keresztül behelyeztük magunkat a tér-időbe (pl.: Isten kapcsolat, önismeret, boldog-boldogtalanság, tornasor), míg egyes játékokat követően az érzéseinket osztottuk meg és elgondolkodtunk egyénileg, hogyan kapcsolódik mindez a mi életünkre.
A hétvége 3 téma szerint lett blokkokra felosztva. A témák:
- Életem fontosabb területei, területekre való tekintés szöge (egyéni/közösség/transzcentendális), döntések, önzés/ragaszkodás.
- Istenképem, kommunikáció Istennel, imádság.
- Önelfogadás, önismeret.
Egy blokk felosztását tekintve egy elmélkedésből („előadásból”), a hallottak alapján egyéni elcsendesülésből , majd a csoportos megosztásból állt. A közel 30 fős társaság 3 csoportba lett beosztva a hétvége alatt.
A galériáért kattints a képre!
Nehéz összefoglalni a lelki élményeket , melyeknek részesei voltunk. Sokat kaptunk egymástól az őszinte és mély beszélgetések és megosztások által. Az imádságos légkör és dicsőítő énekek még inkább felemelte lelkünket az Úrhoz. Csak bátorítani tudok mindenkit, hogy legközelebb gyertek! ;)
Zárásképpen a vasárnapi prédikáción elhangzott tanmesét szeretném megosztani veletek.
Az osztályfőnök nagyobb szemű kavicsokat helyez egy befőttes üvegbe. Megkérdezi a gyerekeket: Tele van? Válaszolják: Igen. Majd a Tanár elővesz egy kis kavicsokkal teli vödröt, és beleönti a befőttes üvegbe. Megint megkérdezi: Tele van? Erre a diákok, azt válaszolják, az előzőből gondolván: Nem. A gyerekek jól gondolták, mivel ezután homokot szórt a Tanár az üvegbe. Megkérdezi ismét: Tele van? Valószínűleg igen, de az előzőeket véve elbizonytalanodnak. Erre vizet önt az üvegbe a Tanár, ezáltal ismét hely szabadul fel a befőttes üvegbe.
Tanúság: mindig van még hely/időnk, ha jól tervezünk (kavicsok, homok, víz sorrendje lényeges, nem kezdhetünk pl.: vízzel), osztjuk be az időnket, mindig találhatunk egy kis időt. Fontos, hogy a nagy kavicsok (legszükségesebbek, legfontosabb területek/dolgok) legyen az első, és ezután a többi.
Írta:
Sándor Eszti
