Idén tavasszal életem első tavaszi táborában vettem részt. A táborba csak szombat reggel csöppenhettem bele egyetemi kötelezett- ségeim miatt, így még jobban esett, hogy kiszabadulhattam a pesti betonrengeteg sűrűjéből. A helyszín Nagymaros volt, ahol együtt gyönyörködtünk a Duna-kanyar szépségében, és élveztük a kora tavaszi kellemes időjárást.
Mikor megérkeztem a szállásra (a Nagymarosi Általános Iskolába), rögtön ismerős arcok fogadtak. Első dolgom az volt, hogy elővettem a manósapkámat, a tábor témája ugyanis a törpék világa volt, és nem akartam kilógni a sorból. A kicsi élőlényekről az Aranyásók társasjátéktól kezdve a Hupikék Törpikékig minden részletet megtudtunk a hétvége folyamán. Erről a kreatív csoport gondoskodott, akiknek köszönhetően megtapasztalhattuk, mekkora fáradságba kerül egy-egy aranyrög megszerzése. A humoros játékokon keresztül többször is átélhettük a törpök sorsát.
A szombati napot egy nagyívű kirándulás töltötte ki, amely során megmásztuk a Duna-kanyar hegyeit, és elmentünk Törökmezőre. Az időjárás tavaszias és napsütéses volt. Nagyon jól esett megpihenni a fűben, és frizbifocit játszani a tágas réten! A természet nyugalma és a törpés játékok sora egészen elfeledtette velünk a hétköznapi problémákat, és már csak arra tudtunk koncentrálni, hogy minél több aranyat gyűjtsünk, és legyőzzük a másik csapatot. A játékok csúcsa a szombat esti vetélkedő volt, ahol olyan vidám volt a hangulat, hogy ez már-már a versengést is háttérbe szorította. Örök emlék marad, hogy mennyit nevettünk a Csücsop panaszkodós “Törpilláin”, bőbeszédű “Törpojácáin”, szkanderbajnok “Törperősein”, vájtfülő “Nótatáin”, humoros “Tréfijein”, torkos “Hamijain”, stb. Egyes csücsoposok olyan jól alakították a szerepüket, hogy már-már megszégyenítették az igazi rajzfilmhősöket… A napot az esti ima után fakultatív programmal zártuk a helyi vendéglátó egységben, és nagyon jól esett, hogy még ekkor is langyos volt az időjárás.
Vasárnap a tavaszi hangulatot tovább fokozta a közeli plébánián meghallgatott mise. Előttünk a sorok tele voltak életvidám gyerekekkel, és egészen csodálatos volt megtapasztalni, mekkora élet zajlik a templomi közösségben! A kicsik énekeltek, szerepeltek, részei voltak a prédikációnak, és olyan légkört varázsoltak a misére, mint egy apró földi Mennyország. A szertartás után kimentünk a Duna-partra játszani, és ebéd után végre eldőlt, hogy melyik “törp-csapat” teljesített jobban a hétvégén. Mivel annyi aranyat gyűjtöttünk, hogy egyesével sok időbe telt volna megszámolni, súlyra próbáltuk eldönteni, hogy melyik a győztes tábor. Az állás végül döntetlen lett, így mindannyian örülhettünk. A zárszó keretében megköszöntük Dominikának és Bálintnak a hétvége megszervezését. A tábor valóban nagyon jól sikerült, és a “törp-világban” átélt kalandok mindannyiunkat feltöltöttek! Szép élményekkel gazdagodva érkeztünk vissza a nagyvárosba a Duna-kanyar szépségei után.
