A 6-os kiscsoport ráhangolódása a kegyelemről.
“Egysorosok”: személyes gondolatok a kegyelemről:
Ági: Amikor már minden reményem elveszett, az utolsó pillanatban sikerült a szigorlatom.
Flóra: Isten szeretetének megtapasztalása, ő akkor is veled van amikor úgy érzed hogy minden kötél szakad.
Gábor: Egy találkozási lehetőség Istennel, Isten műveinek felismerése életemben.
Nóri: Szent Páltól származik a mondás: Minden kegyelem. Szent Ágoston hozzáteszi: Még a bűn is.
Olivér: Isten jóságának megnyilvánulása az ember felé.
Zsófi: Egy végtelen létező, amely adott minden ember számára. A szabad akarattal döntheti el, hogy él-e vele...
Olivér definiálja, mi a kegyelem:
A Magyar Virtuális Enciklopédiából szemezgetve : A kegyelem: a keresztény teológia egyik alapvető fogalma, amely Istennek az ember felé irányuló személyes jóakaratát és segítő ajándékát jelenti. Lényege, hogy Isten végtelen jóságában még a bűnben élő embert is üdvözíteni akarja, az ennek érdekében nyújtott segítsége pedig kegyelem formájában segíti az embert üdvözülésének útján. A mindenki számára adott isteni kegyelem az ember bűnös hajlama miatt csak lehetőség, amely az emberi együttműködés nélkül nem válik hatékony segítséggé. Az együttműködés hiánya a kegyelmi életben iránytévesztéshez vezethet, a kegyelem nélkül pedig nagyon könnyen letérhetünk a helyes útról, céltalanná válhatunk. Ennek az ajándéknak a sajátos tartozéka, hogy mind szellemi, mind lelki téren megerősít.
Vajk
Napló, Fausztina nővértől (1937.4.24.):
Minden nagyobb kegyelmet előre megérzek. Ilyenkor különös vágyódás és sóvárgás fog el Isten után. Várom a kegyelem érkezését. Minél nagyobb a kegyelem, annál erősebb a sejtése, s annál nagyobb a harc is megváltásom ellenségével.
Lelkem néha olyan állapotban van - s itt egy hasonlattal kell élnem - mint mikor két őszinte barát közül az egyik nagy ünnepséget rendez, amelyre meghívja a másikat. Mindkettő örül, de az ünnepségnek meghatározott ideje van. - Közvetlenül a kegyelem előtti idő nagyon erőteljes, nehéz megfogalmaznom milyen. Fájdalmas vágyódás és izzó szeretet jellemzi. Érzem, hogy itt az Úr, de nem tudok elmerülni Benne egészen, mert az időpont előre meghatározott. Olykor ezekben a kegyelem érkezése előtti pillanatokban tökéletesen kiüresedem. - Üres az értelmem, akaratom, szívem. Tökéletesen magam vagyok és várom az egy Istent.Ezt Ő maga rendezi így bennem, mielőtt eljön.
Flóra:
Kegyelem :Isten szeretete, ajándéka, ki minek tekinti.
Számomra maga a csoda, egy olyan világban ahol az emberek folyamatos szabályok között élnek, és állandó elvárásoknak próbálnak megfelelni (álld meg a helyedet az iskolában, munkában vagy a családi környezetben attól függően épp milyen szerepet játszol, de mindenhol teljesíts!)
Ezzel szemben Isten Csak egyet kér tőled, Szeress!
Számomra a kegyelem Isten szeretetének a megtapasztalása. Tőle kaptam a hitemet, a talentumaimat, és ráébredtem, hogy Istentől nem kell félni, ő nem elvesz, hanem mindig adni akar.
Korábban mindig úgy tekintettem Istenre, mint egy mindent irányító nagyhatalomra, akitől rettegni kell, és elképzeltem, hogy az ítélő szék előtt állok, és lesújt rám. Ezért az Istennel való kapcsolatom tele volt félelemmel, ha nem voltam jó, ha pedig gyóntam vagy jól éreztem magam, akkor szárnyaltam a boldogságtól.
DE az Isten kapcsolat a szereteten alapszik, ezt a Bibliában is olvashatjuk számos történeten át, a tékozló fiú, a parázna asszony,stb.
„Az egyedüli bizonyosság, a szeretet, amit egymás felé tanúsítunk, a szeretet, amely magából Istenből árad ki. A szabályokhoz és törvényekhez való igazodás nem eredményezhet egy szereteten alapuló kapcsolatot Istennel. Megpróbálhatjuk a törvény előírásait rákényszeríteni az Úrral való kapcsolatunkra, de csak Jézus szeretete által tudjuk megnyerni a biztonságot, és megingathatatlanságot amire vágyunk. A Biblia arról ír, hogy a szeretet a törvény beteljesülése betöltése. Amikor megkérdezték Jézust, hogy melyik a legfontosabb parancsolat, Jézus azt válaszolta, hogy szeresd a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből, és szeresd a te felebarátodat, mint önmagad. Az Istennel és másokkal való kapcsolatunk kulcsa a szeretet, és nem a törvény betartása”
Isten azt akarja, hogy megtapasztaljuk annak örömét, amint ő magához von bennünket egy sokkal erősebb kötelékkel, mint a kötelességek és a törvényből adódó bűntudat. Óriási különbség van aközött, amikor a szeretet öröme által jövünk ebbe a kapcsolatba, vagy amikor kötelességek és bűntudat által vagyunk megkötözve.
(PL, Azért járok csücsopra mert kötelességemnek érzem, hogy közösségbe járjak, vagy azért hogy mások épülhessenek általam.)
Amikor megnyílik a szemünk, hogy lássuk a meglepő igazságát annak, hogy Istennel való kapcsolatunk nem a mi törekvéseink kicsiny kövecskéitől függnek, hanem az Ő sziklaszilárd változatlan és szerető jellemétől, akkor az élet félelmetes lehetőségei színes megvilágításban jelennek meg előttünk. átváltja a kényszerű feladatokat lelkes szerető szolgálattá. A botladozó törekvéseink könnyeit és bűntudatát örökkévaló örömmé, nevetéssé. A kegyelem mindent megváltoztat!
Az Isten kegyelmének továbbadása
Ági:
„Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt és a feleségét, a gyerekeit, és mindent, amije csak van, és úgy fizessen. A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: ,,Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.'' Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: ,,Add meg, amivel tartozol.'' A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: ,,Légy türelemmel irántam, és megadom neked.'' Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását. Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: ,,Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?'' És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását. Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.'' Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, elhagyta Galileát, és Júdea határába ment a Jordánon túlra.”
Nóri:
Részlet egy jezsuita testvér, Henri Boulad könyvéből:
A kegyelem mindig termékenyítően hat. Átalakítja a mi természetes adottságainkat természetfelettivé, "csodássá".
Ha ismernéd Isten ajándékát! Ha ismernéd a kegyelem hatalmát! Ha el tudnád fogadni szegény voltodat!
Ha elegendő hited lenne! Hited Isten erejében, amely éppen a gyengeségben teljesedik ki, mint ahogyan Szent Pál
végrendeletként hagyta nekünk.
A hitben rejlik a csodatevés egész titka. Vannak emberek, akik tudásukba, képzettségükbe burkolózva állnak előttünk,
de hiányzik belőlük az érzék az élet legtermészetesebb és legfontosabb dolgaihoz, így gyakran éppen az annyira nélkülözhetetlen
embertársi kapcsolathoz. Otthon bekeretezett diplomák lógnak a falon, mint sokat ígérő jövő az üveg alatt, ráadásul birtoklói ragyogó
egészségnek örvendenek és némelyiküknek még az anyagiakkal sincs gondja. Nem kívánnak semmit, nem akarnak semmit.
Vagy éppen jobb lehetőségekre várnak. Várnak és követelnek, ennyi az egész "cselekvésük". Ám az igazi cselekvés éppen a hitük
lenne, elindulás a hitben. És milyen gyorsan öregszik az ember a maga örökös önigazolásaiban! Kezdd el még ma azzal a kevéssel,
ami megadatott neked, és higgy benne, akkor majd eltölt a kegyelem, és közben majd megtörténnek a csodák!
Ákos:
Reményik Sándor:
Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
„Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.
Mária: Isten-szülő, fia megment az örök haláltól.”
Vajk:
Szent Grignon Lajos: A tökéletes Mária-tisztelet:
23. Az Atyaisten egybegyűjtötte a vizeket és elnevezte őket Máriá-nak.* Ugyancsak egybegyűjtötte minden kegyelmét és elnevezte Máriának. Ennek a nagy Istennek van egy igen gazdag kincstára, amelybe elzárt minden létező szépséget, drágaságot, ritkaságot és értéket, sőt még saját Fiát is; és ez a mérhetetlen nagy kincstár nem más, mint Szűz Mária, akit a szentek az "Úr kincsének" neveznek és akinek teljességéből az emberek meggazdagodnak.
*A tenger latin neve.
Zsófi:
JÓ HALÁL KEGYELME
Talán átok ült az éjszakán, talán áldás: annyi szent, valami ráereszkedett az öreg templomra, egészen körbevette, s áthatotta azon a csillagos, tiszta éjszakán. A Hold fogyóban volt már, s udvara körül a szél strázsált. Sápadt arcával belesett az ablakon: kíváncsi volt ő is, mint minden teremtmény, de most igazán meglepődött azon, amit látott.
A kopottas falakról némán tekingetett vissza a csend, s a gyertyák pislákoló fényében valami különleges tükröződött.
A fehér derékaljakat gondos kezek szőtték, s bélelték ki velük az örök ágyakat. Egy ránc sem gyűrődött beléjük: hajtatlanok voltak, akár a menyegzős ruha. Nász volt ez is, s tánca a danse macabre.
Sápadt vonásaik kisimultak, arcuk megnyugodott: megtértek már Urukhoz, s csak testük maradt emlékül a világnak.
Öten voltak.
Az édesanya s gyermeke egymás mellett. Csak elaludtak, s többé nem ébredtek fel: örök álmukat álmodják immár egy olyan világban, ahol nincs sem láz, sem hideg, sem pedig éhezés.
A katona, aki reménytelen küzdelmet vívott, s lelke mégis zöld lobogóval volt díszítve. Szent kötelességét teljesítette – hős lett – egy a névtelen ezrek közül.
Az idős nővér: mindig volt egy kedves szava, egy mosolya s egy fohásza a hitehagyottakért. Csak kihullt a zsolozsmáskönyv a kezéből.
Az utolsó az építőmester volt: magával ragadta a gravitáció. Nem is érzett semmit: nem harcolt az elemekkel, csak átadta magát a hatalmasabb erőnek, ami a mélybe rántotta.
Ott feküdtek mind a ravatalon, s várták, hogy Szent Mihály lova elvigye őket utolsó útjukra: vissza a porból, amiből az Úristen formázta őseiket. Lelkeik ott térdepeltek a padokban, s hálát adtak. Ők megkapták, mire mindenki titkon vágyik: éltük végén övék lett a jó halál kegyelme.
S ahogy dicsőítésük a magasba szállt, a Nap első sugarai belopóztak az ablakon, s a freskóra vetődtek, amely a feltámadt Krisztust ábrázolta.
Lezárásként Simon András sorai:
Befejezetlen szentély a szíved,
szentséges titkok gyönyörű temploma;
áldozatból épül benne oltár,
s véget nem ér a kegyelmek folyama.