A 9-es és a 18-as kiscsoport ráhangolódásában az összes lehetséges oldalról körüljárta a család örökzöld témáját. Az este folyamán főként személyes élményeket és imákat osztottak meg a jelenlévőkkel.
I. Ima (Adri)
Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól.
Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában.
Adj erőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket,támaszt jelenthessek számukra. Amen.
II. Megosztások
Lili
A család szó hallatán a következő szavak jutnak eszembe: összetartás, valahova tartozás, bizalom, feltétlen és önzetlen szeretet, elfogadás, intravénásan kódolt szeretet, humor, közös nevetések, közös sírás, azonnali segítség, bármiről beszélni, »mindig van időm rád«, minőségi idő, lelkizések, veszekedések, türelem.
Három nagytesó között úgy nőttem fel, hogy mindig fogta valaki a kezem: tudtam, mi vár rám majd a suliban, és azt is, hogyan kell a számomra még most is kiismerhetetlen Neptunban órákat felvenni. Megéltem, ahogy minden tesvérem kirepül a családból, és önálló életet kezd: férj, feleség mellett vagy egyedül. Különösen a bátyám, Petya, és kisebbik nővérem, Lina kirepülését éltem meg a legnehezebben. Linával 19 évig éltem egy szobában. Kevés olyan ember van a világon, akit jobban ismernék, mint őt: minden rezdüléséből tudom, mi játszódik le benne az adott pillanatban. Egyedüli gyerekként maradtam a szüleim mellett. Anyukám egy nagyon jót mondott nekem Lina kirepülése előtt: „Lili, mostantól te leszel a legnagyobb gyerek a családban!” Megkaptam a lehetőséget a Jóistentől, hogy megéljem, és kamatoztatni tudjam, milyen legnagyobbnak lenni! Úgy érzem, azért kaptam ezt az új szerepet, hogy teljesen meg tudjam élni az ehhez a szerephez tartozó felelősséget, önállóságot és magabiztosságot! Tudom, hogy ezen a három tulajdonságon van még mit csiszolnom magamban, de úgy érzem, elindultam az úton!
Anikó
A megosztásomban a közös esti családi imánkról szeretnék beszélni. A körülbelül három perces fohászokat először nagyon keveselltem. Próbáltam arra törekedni, hogy hosszabbak legyenek a közös alkalmak, de ötletem nem aratott nagy sikert, és innentől fogva nem erőltettem. Viszont a csücsopos kiscsoportom arra bíztatott, hogy igenis értékeljem ezeket a rövid imákat, mert az időtartamtól függetlenül ezek is sokat számítanak; valamint fontos, hogy még a mai napig is gyakoroljuk őket. Ezek után már jobban becsültem a közös imákat, és rájöttem, hogy az Istenbe vetett bizalom és hit mindennél fontosabb, mert Ő az, aki útjainkat egyengeti.
Anna
Megosztásomban egy kedves gyerekkori emlékemről szeretnék beszélni. Épp keresztanyukámhoz tartottunk a szüleimmel, és amikor a házukhoz érkeztünk, az édesapám megtréfált minket. Azt mondta, hogy nem akarnak minket beengedni, mert nem látnak minket szívesen. Megijedtem, és kellemetlenül éreztem magam. Mint kiderült, a rokonok nem hallották meg elsőre az érkezésünket. Ebből azt a tanulságot vontam le, hogy nem kell mindig rendesen viselkednem és jó kislánynak lennem, mert ettől függetlenül is szeretnek engem.
Szabó Eszti
Megosztásomban a családomban jelen lévő nehézségekről szeretnék mesélni. Főként tini koromtól éreztem az édesapám, valamint az „apaszerep” hiányát. Úgy éreztem, hogy mindent egyedül kell megoldanom, mert anyukámon kívül nem számíthattam más közeli családtagra. Mivel sokáig nem tartoztam keresztény közösséghez, nem tudtam, hogy mit jelent mások erős támaszát, szeretetét és gondviselését megtapasztalni. Isten gondviselését viszont mindig is éreztem, ez tartott meg a nehéz időkben. Mióta teljes tagja vagyok a CsüCsopnak, úgy érzem, hogy egy nagy, szerető család részese lettem. Isten arra bíztatott, hogy tegyem le Elé terheimet, ne vigyem őket tovább. Ezt megtéve hatalmas felszabadulást éreztem. Arra bíztattam a társaimat, hogy sose féljenek attól, hogy egyedül maradnak, mert Isten örökké velünk van és bennünk él.
Dondó
Megosztásomban a nagymamám nagycsaládban betöltött szerepéről szeretnék mesélni. Ugyan ritkán látogatom őt, de a távoli rokonokkal évente összegyűlünk a születés- és névnapjára. Annak ellenére, hogy egy másfél szobás lakótelepi lakásban találkozunk, mégis mindenkinek jut nála hely. A mai változatos kommunikációs technológiák ellenére a nagyi személye és lakása a leghatékonyabb eszköz mindegyik közül. Az összejövetelek után a rokonok hazatérnek és minden visszatér a régi kerékvágásba, de a nagyinál eltöltött pár óra mindenkinek emlékezetes marad.
Balázs
Én egy ideális családban a következő dolgokat tartom fontosnak:
- tisztelettel viszonyulunk egymáshoz, odafigyelünk a többiek érzéseire, vágyaira, céljaira;
megpróbáljuk jó szívvel elfogadni a többiekben a számunkra zavaró tulajdonságait, hibáikat nem hánytorgatjuk fel újra és újra;
a nemi szerepek a helyükön vannak a férj feladata elsősorban a család eltartása, a feleségé elsősorban a háztartás vezetése, a gyerekek is ezt a mintát tanulják;
a döntések közösen születnek, a gyerekek érzéseit, szempontjait is figyelembe véve ehhez sokszor képesnek kell lennünk lemondani valamiről;
közös hit és rendszeres imaélet, egymásért is imádkozunk;
a kommunikációban a nyitottság, az őszinteség és a tapintatosság a jellemző;
hibáinkat be tudjuk ismerni, tudunk bocsánatot kérni és megbocsátani;
a gyerekek szabadon dönthetnek a jövőjükről, a szülők tanácsokkal állnak mellettük;
nincs veszekedés, de fel merjük vállalni a konfliktusokat, nézeteltéréseket.
III. Ima (Nagy Eszti)
Urunk Jézusunk, aki Magad is családban születtél és éltél, Hozzád fordulunk a családokért.
Mutasd meg az igazi családi boldogságra vezető utat a fiataloknak, akik arra készülnek, hogy a Te tanításod, a Te szándékod, a Te akaratod szerint éljék le az életüket egymással és Veled!
Segítsd az édesanyákat és a feleségeket, hogy Édesanyád, Mária példáját kövessék az áldozatokat vállaló szeretet mindennapi megélésében! Segítsd az édesapákat és a férjeket, hogy védőszentjüknek és példaképüknek tekintsék Szent Józsefet, aki szeretettel és hűséggel gondoskodott családjáról.
Te engedelmeskedtél a mennyei Atyának és földi szüleidnek is. Tanítsd engedelmességre a gyermekeket szüleik iránt! Add, hogy minél több szent család legyen! Amen.
IV. Kiscsoportos kérdések
- Szoktatok közösen étkezni a családdal? Ha igen, miről beszélgettek ezeken az alkalmakon?
- Szoktatok közösen játszani a családdal (kiskorban, felnőttkorban egyaránt)?
- Melyik családtagodat érzed magadhoz legközelebb a családban? Miért őt?
- Te milyen szerepet töltesz be a családban? Hogy éled meg ezt a szerepet?
- Nálatok van valaki, aki a “család összetartója”? Ki ő? Mesélj róla!
- Szoktatok a családdal együtt imádkozni? Ha igen, hogyan?
- Hogyan éled és osztod meg a hitedet a családoddal?
- Számodra mi az a három legfontosabb dolog, amely nélkülözhetetlen egy ideális családban?
-
Mi az, amin mindenképpen változtatnál a saját családodban a mostanihoz képest, és hogyan lehetséges ez? Mit szeretnél megőrizni?
