Kedves Utasaink! Hétfői ima megállóhelyre érkeztünk. Az ajtók a szívekben nyílnak!
A szeptember 29-ei hétfői ima számomra egy megálló volt, ahová kicsit fáradtan érkeztem, de ahol kiszakadhattam a tennivalókból, gondokból, és megújult szívvel térhettem haza. Hogy kinél milyen földbe hullottak a magok és mi történt velük, azt én nem látom, mindenesetre fogadjátok szeretettel pár csücsopos rövid megosztását és saját élményeimet az alkalom gyümölcseiről!
Menetrend
Mi is történt ebben a megállóban? Röviden: Találkozás. Hosszabban: Dicsőítettük az Urat, hallgattuk Igéjét, Marci buzdított minket, Eszter, Flóra és én tanúságot tettünk, utána közbenjárás következett – alatta rendíthetetlen dicsőítéssel – végül közös ima, majd imaszándék csere.
Nagyon tetszett! Először voltam ilyen alkalmon. (Gábor)
Buzdítás
Marci buzdítása a következő idézetre épült: „Az Úr, aki vezérel titeket, maga lesz veled: nem marad el tőled, s nem hagy el téged, ne félj és ne rettegj«. (…) Majd megparancsolta az Úr Józsuénak, Nún fiának: »Légy erős és bátor, mert te vezeted be Izrael fiait arra földre, amelyet ígértem és én veled leszek« (MTörv 31, 8; 23).
Az Úr tehát parancsolja, hogy legyünk bátrak! – emelte ki Marci. Ne keseredjünk el az esetleges gyengeségeink miatt, hiszen a saját erőnkből semmi jóra nem vagyunk képesek (vö. Jn, 15,5). Pálhoz hasonlóan azonban mi is befogadhatjuk az Úr szavait: „Elég neked az én kegyelmem” (2Kor 12,9), s így, az Ő erejében bízva leszünk igazán erősek és bátrak!
Nagyon örültem, hogy eljutottam hétfői imára, mert a tanúságtételek nagyon sokat adtak, Marci buzdítása pedig különösen aktuális pontot érintett az életemben, így nagyon megerősödtem általa. (Anikó)
Tanúságtétel töredékek
Hívjuk a Szentlelket, ha bármiféle kérdéses, bizonytalan helyzetben vagyunk, és valóban megtapasztalhatjuk az ő vezetését! Egy közbenjáró imádság során pedig egészen konkrétan és megdöbbentő módon gyógyíthatja Isten a szívünket! (Eszter tanúságából)
Merjük mindenünket átadni Istennek! Merjük kimondani az igent az Ő akaratára, adjuk át a szívünk trónját Jézusnak! Ha valóban ki tudjuk mondani és meg tudjuk élni ezt a ráhagyatkozást, akkor mély békét és Isten gondoskodását, erejét fogjuk megtapasztalni az életünkben! (Flóra tanúságából)
Egy tanúságtétel részemről Isten életadó erejéről: Teodóra a nevem, ami azt jelenti: Isten ajándéka. (Hiszem, hogy Te is, kedves Olvasó, Isten nagy ajándéka vagy!) Azért kaptam ezt a nevet, mert szüleimnek nem lehetett volna gyermekük – legalábbis orvosi papírjuk volt arról, hogy emberileg, ez gyakorlatilag kizárt. 4 évig várakoztak, próbálkoztak, orvosokhoz jártak, imádkoztak... Aztán egyszer véletlenszerűen , egy addig ismeretlen karizmatikus közösséggel eljutottak Paray le-Monialba (Alaqoque Szt. Margit itt kapta a Jézus Szíve tisztelet kinyilatkoztatását), egy találkozóra, ami nagyon meghatározó élmény volt számukra és ahol közben is jártak értük. Ez után voltak még a közösség több összejövetelén, és elvileg, egy alkalom után, amikor szintén imádkoztak értük, nos, minden valószínűség szerint akkor lettem. :) Dicsőség az Úrnak, hogy az imádsággal megerősített szeretet erősebbnek bizonyult a halálnál [ez a mondat a táborosoknak ismerős lehet] és hogy „Istennek semmi sem lehetetlen”(Lk 1,37)!
Még egy gondolat arról, hogy hogyan tapasztalom a Szentlelket: Mint ahogy egy nagy kagylóban, csigaházban, ha belefülelünk, hallhatjuk a tenger végtelen zúgását – így a Szentlélek is megnyithatja Isten Igéjében a végtelent [Barsi Balázs atya hasonlata]! Merjük kérni ezt, és merjünk belehallgatni az Élő Igébe, Krisztus Szívébe! Ha részünkről nyitva az ajtó, a Lélek csendben, finoman cselekedni fog! Újra és újra megújít, megnyit, életet ad!
Közbenjárás
Ez volt az első alkalom, amin közbenjáróként vettem részt. Még viszonylag kezdő vagyok ebben a szolgálatban, így egy kicsit izgultam az elején, de aztán ez szép lassan megváltozott, és egyre jobban rá tudtam hangolódni Istenre. Külön ajándék volt számomra, hogy bár másokért imádkoztam, közben én is tapasztaltam az Úr jelenlétét, ahogyan működik bennem.
Eredetileg "sima résztvevőként" mentem csak, mert én is szerettem volna imát kérni, de végül (a Gondviselés elég jó szervező) örültem, hogy másképpen alakult az este, mert a buzdítás, és a szolgálat által megkaptam azt az erőt, amire szükségem volt. Dicsőség az Úrnak! (Anikó)
Én is először 
voltam közbenjáróként, és egészen hasonlóan tapasztaltam, mint Anikó. (Egyébként az is közbenjáró ima, amikor magunkban imádkozunk valakiért.) Mit is jelent? Ilyenkor rátesszük a kezünket arra, akiért épp imádkozunk, és azokkal az adományokkal szolgálunk, amiket Isten nekünk ad. Ez lehet a nyelveken való ima, a tudás, ismeret karizmája, a prófétálás, gyógyítás stb. (lásd itt) Tehát egy fokkal intenzívebb lehet ez a közbenjárás, illetve az Úr csatornaként használhat minket abban, hogy másvalaki szívében cselekedjen. Ahogy Ferenc pápa mondta:
„A keresztény távlatokban (…) a karizma sokkal több, mint személyes képesség: a karizma kegyelem, az Atya által adományozott ajándék a Szentlélek cselekvése által. Olyan ajándék, amelyet nem azért kap valaki, mert ügyesebb másoknál, vagy mert jobban megérdemelte. Isten azért adja számára az ajándékot, hogy ugyanazzal az ingyenességgel és szeretettel azt az egész közösség szolgálatára, mindenki javára használja fel.”
Nekem nagyon sokat adott a hétfői imaest, ahogy majdnem mindig a legtöbb közbenjáró ima. Az utóbbi időben (itt a csücsopos imákon is, és más közösségekben is) egyre konkrétabb válaszokat kaptam kérdéseimre, aggodalmaimra, döntéshelyzetekben, [amikor] kétségeim támadtak. Most is kaptam megerősítést prófécia formájában. Az ilyen imaalkalmakkor mindig elcsodálkozom rajta, hogy Isten mennyire szeret és nagyra tart engem. Érdekes, hogy gyakran pont olyankor kapom ezeket a megerősítéseket, amikor én egy kicsit borúsan látom magamat és a helyzetemet. (Anonyma)
Érdemes néha megállni, és az Úr elé menni – úgy ahogy vagyunk. Picit készítgessük a földet, aztán bízzunk benne és engedjük, hogy szíven találhasson minket szeretetével! Dicsőség Neki, aki mindig vár ránk!
Kedves Utasaink! A következő megálló: 2014. október 6., hétfő este 19:00, P.H. alagsori meditációs kápolna. Karizmatikus lelkiségű hétfő este 4 megálló múlva, okt. 27-én. Az ajtók a szívekben nyílnak!
Írta:
Mellen Dóri
