Szomb
aton az első Csücsopos zarándoklat résztvevői az őszi Börzsönyt, azon belül Márianosztrát választották úticélul azzal a szándékkal, hogy a békéért imádkozzanak. Tizedmagammal vágtunk neki a túrának, ami a szobi állomásról indult a kék turistaúton.
A város határát elhagyva Csabi és Gábor egy imával nyitotta meg a zarándoklatot, és arra buzdított minket, hogy imánkkal segítsük a nap folyamán a háborús országokat. Hogy kikért imádkozzunk, azt egy-egy kihúzott cetliről tudtuk meg. Kaptunk egy zarándokkeresztet is, amit felváltva vittünk a célig, és ami mindig elöl haladt. A kezdetben ködös, párás idő hamar gyönyörű őszivé változott, amelyben mindenkinek nagyon jól esett a séta. A túra egyes állomásain közösen imádkoztunk és énekeltünk...
Márianosztrára kicsivel dél után érkeztünk, és első utunk egyből a templomba vezetett. Mivel késésben voltunk, utána egy gyors csoportkép után folytattuk is volna az utunkat, de sajnos be kellett látnunk, hogy a megcélzott vonatot nem érjük el. De nem csüggedtünk, a buszozás lehetősége adott volt, így amellett döntöttünk. A Csabiék által a visszaútra kitalált elmélkedésre mindenképp szerettünk volna időt szakítani, így míg a buszra vártunk, ezzel töltöttük azt a néhány percet. Egy pohárból kihúzva mindenki választhatott egy kérdést, amiről egyénileg kellett elmélkednie. Ha kíváncsiak vagytok erre ti is, és ti is gondolkodnátok ezekről egy kicsit, itt olvashatjátok őket:
-
Elgondolkodtál-e már azon, hogy a világon több mint 30 (!) országban van fegyveres konfliktus (193 országból...)?
-
“Hogy a világban egyszer béke legyen, azt magamon kell elkezdenem” – törekedsz-e mások megértésére? A vitázásban mennyire vagy nyitott arra, hogy elismerd a másik igazát?
-
Annyira hozzászoktunk a jóléthez. Gondolkozz el, milyen lenne az életed, ha itt, ebben az országban szólnának a fegyverek...
-
Általában könnyen elintézzük a messziről jött háborús híreket azzal, hogy valahol a világ távoli sarkában történik valami, amiért nem tudok semmit se tenni. Igaz ez?
-
A szentmisében mondjuk: “Legyen békesség köztünk mindenkor” – megvalósul ez?
-
Imádkozz valakiért, aki nagyon megbántott, akire haragszol, aki sebeket okozott neked!
-
Ha hirtelen nagyszámú menekült érkezne az országba (pl. Ukrajnából), vajon befogadnánk-e őket? Te mit tennél? Félnél tőlük? Fogadnál-e be menekültet?
-
Ha háború törne ki az országban, elmenekülnél-e innen? Hova mennél?
-
Fognál-e fegyvert akkor, ha háború törne itt ki? Bármilyen körülmények közt? (Például ha Magyarország lenne az aggresszor)
-
Szerinted jó-e, hogy nincs Magyarországon kötelező katonaság? Milyen előnyei, hátrányai vannak ennek?
-
Ha egyik napról a másikra otthontalanná, akár hazátlanná válnál, mihez kezdenél (l. Kelet-Ukrajna)?
-
Ha valamiért olyan helyen élnél, ahol a véleményed kisebbségben van, elfogadnád-e, hogy nem a te érdekeid dominálnak? Élnél-e kisebbségben?
-
Mik a határaid? Mik azok, amikről még az emberiség egységének érdekében sem lennél képes lemondani (pl. anyanyelv, autonómia, stb.)?
A gondolataink megosztására is jutott időnk, míg Szobra értünk. A vonatra felszállva befészkeltük magunkat egy üres kocsiba, és a zarándoklat lezárásaként egy rózsafüzér imát végeztünk.
Köszönjük a szervezőknek ezt a szép napot, és reméljük legközelebb is találkozunk sokatokkal a II. Csücsopos zarándoklaton! Ha eszetekbe jut, mondjatok el egy imát ti is a békéért!
Írta:
Makk Dani
Kiegészítés W. Gábortól
Adri és Dani távoztával a zarándoklatunk még folytatódott. A váci vasútállomás előtt nem sokkal szétesett váltó hatására zarándokkeresztünk egy szokatlan szakasszal - a vasúti töltés melletti úttal is megismerkedhetett. Ennek is köszönhető blogbejegyzésünk címe, hiszen a tervezettnél jó két-három órával későbbre tudtunk visszaérkezni Budapestre. Ez is egy olyan tanulság, melyet életünkbe befogadhatunk: ember tervez - Isten végez. Hálásan köszönjük mindnyájatoknak, hogy résztvettetek, és azt is, hogy nem zúgolódtatok a késdelmek miatt.
