November 8-án este egy felejthetetlen kalanddal lettünk néhányan gazdagabbak. Hogy mi volt ez? Csücsopos lasertag-ezés.
Szombaton fél 4-re kellett volna megérkeznünk, egy Budafokon lévő pincéhez, amit kifejezetten a vér nélküli csatákra alakítottak át. Mint kiderült ez mindenkinek a világ végén volt, és senki nem járt arra kb. 10 éve, így el is késtünk. De ez senkit nem kedvtelenített el, türelmesen végighallgattuk az „oktatást”, aminek legfontosabb pontja az volt, hogy nem szabad a gumiabroncs-oszlopokba belemászni. Ezen kívül a labirintus-szerű terep, a nyirkos levegő, a félhomály és néhány kiszuperált autómaradvány megadta a kellő alaphangulatot. Összeállt a zöld és a sárga csapat, és kezdődött a játék.
Az első menetben a sárgák csúnyán kikaptak, 10 perc után (azaz viszonylag gyorsan) pedig az összes játékos kiesett (ez a tendencia később sem változott sokat). Ennek ellenére minden menet előtt izgatott megbeszélés folyt az aktuális taktikáról, amit természetesen végül sosem sikerült megvalósítani.
Eleinte minden játékos azonos képességekkel bírt, de később Karesz, a játékvezetőnk fokozatosan megbonyolította a helyzetet különböző szerepek megjelenésével: orvos, gránátos, és töltény-feltöltő. Gerilla akciók és üldözések követték egymást, majd a legizgalmasabb: a sötétség, amikor minden lámpát lekapcsoltak. Rá kellett jönnünk, hogy így jelentősen nehezebb a dolog és csak a fülünkre hagyatkozhattunk, rengeteg lesből támadás volt az elcsendesedett a harctéren.
6 óra után nem sokkal kifáradva, de lelkesen elindultunk haza, tervezgetve a következő lézerharcot….
Írta:
Csathó Judit, Sváb Anikó
