"A Biblia úgy mutatja be Istent, mint Atyát, aki őrködik teremtményei fölött és minden szükségükről gondoskodik.” (Püspök atya idézete egy teológiai szótárból)
Mit is jelent Isten gondviselése? Mi része van benne Neki és nekem? Mi a helyzet a gondokkal, kudarcokkal, szenvedésekkel…?
A 10-es kiscsoport és Püspök atya jan. 29-i gondolatai a gondviselésről, gondviselő Istenünkről.
Énekek: Jó az Úrban bizakodni… Uram, tehozzád futok…
Gondviselés – én és az Atya kapcsolata (Bence)
Katolikus Lexikon definíciója: „Isten tudatos, tervszerű tevékenysége, amellyel a teremtett világot és benne az embert az általa meghatározott természetfeletti cél felé vezérli.” Vagyis Isten gondviselése mindenkire vonatkozik, és mindig működik. Ez nem zárja ki azt, együttműködjünk vele. Hiszen a gondviselés kétoldalú: én és az Atya kapcsolata.
El tudjuk-e fogadni Isten akaratát; hisszük-e, hogy a legjobbat adja nekünk? Az elmúlt vizsgaidőszakban mindig kértem a Mennyei Atyát, hogy segítsen meg. Ha néha rosszabbul is szerepeltem a vizsgákon, visszatekintve rá kellett jönnöm: Isten szeretete mindig túláradó! Gondoljunk csak a kenyérszaporításra!
„Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért.” (Jn 10,14-15)
Ének: Ó te vagy, Uram, vágyam és örömöm…
A gondviselés öröme (Gabi)
Ha visszatekintek az életemre, megállapíthatom: a Jóisten mindig velem volt. Nem biztos, hogy ennek tudatában voltam, de pl. olyan emberek kerültek az életembe, akik támogattak, hittek bennem, vagy épp megemelték a mércét felém, mondván: képes vagy megugrani.
Mindig felnéztem azokra, akik kitartottak, ha nem sikerült valami elsőre. Mitől törpülnek el az akadályok? Nézzük másképp: nem nehézségek, hanem kerülőutak, amik gazdagítanak és építenek, még ha most nem is látom. Kérdezgessük Istent: Mi a terved velem? Követhetünk el hibákat, de ha Istenre bízzuk az irányítást, és néha elgondolkodunk, merre tekintsünk, egyszerűbb a következő lépésre koncentrálni. Talán a félelem leküzdése és elvetése a legnehezebb minden döntéshelyzetben.
Mered meglátni Istenben a békét és erőt, amivel vigyáz rád? Ő az egyedüli nyugalom, erőforrás. És segít, hogy ha szükség van ránk, mi is a gondviselés örömét mutathassuk meg másoknak.
Ének: Több erőt, több szeretetet…
Nehézségek a gondviselés fényében (Dóri)
Kudarcok, krízisek; elbuktam vagy ellöktek; kicsúszott alólam a talaj… Mindez megtörténhet, és nem könnyű, de ezek a helyzetek taníthatnak, formálhatnak. Ha megpróbálom elfogadni, ami történt és hinni: Isten a kezében tart és az életre vezet, akkor békére találhatok. Hálát adhatok, hogy ha kicsúszik alólam a talaj, nem a semmibe, hanem az Ő karjaiba hullok. Dicsőíthetem Őt, Aki reményt ad és formál, tovább vezet.
„Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket.” (Mt 11,28) – Egy atya gondolata ehhez: "Isten nem gondelvevő, hanem gondviselő". Vagyis nem feltétlen veszi el a problémákat – viszont a súlyuk kisebbedhet, ha bízunk Benne. Az egész embert nézi az örök élet távlatában, és erőt ad, velünk van, a szívén visel minket.
Történet Isten jelenlétéről a nehézségekben: Lábnyomok
Ének: Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom…
„az én népem lesznek, én meg az ő Istenük leszek” (Zoli)
Az Ószövetség emberével egyetemben nagyon szeretek visszatekinteni arra, hogy a Jóisten mi mindent tett az életemben. Ez erőt ad a további megpróbáltatásaimban, és nagy reménnyel tölt el. Visszagondolok Vörös-tengereimre, a csapásokra, amiket a kísértőre, és a kétségbeesésekre mért. Arra gondolok, hogy most is tűzoszlopban jár előttem és mutatja az utat a pusztában valami ismeretlenül ismerős jó felé. A mögöttem lévő rosszat mindig elmossa, ha én akarom, és én így száraz lábbal megúszom. Mert szeretete örökké megmarad, mondja a zsoltáros. Ha rátekintek, meggyógyulok kétségeimtől.
„Úgy cselekedj, mintha minden rajtad múlna, de úgy bízz Istenben, mintha minden rajta múlna.” (Szt. Ignác)
Ének: Rejts most el a szárnyad alá…
Püspök atya gondolataiból
"Jézusban az Isten Fia azért lett emberré, hogy Istent Atyának mutassa be.” (szüleink képe meghatározó – megtisztítani az istenképet!) Jézus a legsötétebb pillanatokban is ki tudja mondani: „Atyám” - ld. Olajfák hegyén vagy a kereszten. Kérhetjük ezt a kegyelmet!
-
A gondviselés a reménységben szilárdít meg. Nem végzetszerűen vagy varázsló módján, hanem megköveteli a közreműködésünket! Nem tétlenségre, hanem aktivitásra hív. Megvan a szabadságunk.
-
Zsid 10,19-25 ! (aznapi olvasmány) Egy részlet: „Jézus vére által bemegyünk a szentélybe, amelyet nekünk mint új és élő utat a függönyön azaz a saját testén keresztül megnyitott” – Mindannyian szüntelen istentiszteletre vagyunk meghívva! Az ószövetségi pap csak egyszer léphetett be a szentélybe; mi mindig a szentélyben élhetünk! Legyünk hittel, legyünk készek tanúságot tenni a reményünkről, és buzdítsuk egymást a szeretetre!
-
A gondviselés nem „bebiztosított balesetmentesség”. Lehetnek szenvedések, megpróbáltatások. Minden félelmemet rábízom az Úrra és megteszem a magamét. Küzdeni kell, de engedni, hogy a félelem görcsét a gondviselésbe vetett hitünk elvegye.
-
A gondviselés legmélyebb vonulata: hűséges az Isten, és véglegesen szeret. – Róm 8, 28-39 ! („Ki szakíthat el miket Krisztus szeretetétől?...”)
-
Zsolt 23.! – „Az Úr az én pásztorom, … A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. … Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. … Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át.”
Kiscsoportos kérdések:
- Te hogyan egyezteted össze az isteni gondviselést a kudarccal?
- Mennyire tudod elfogadni: legyen meg a te akaratod?
- A múltban milyen eseményeknél érezted Isten gondviselést?
- Érezted-e már, hogy Isten cserbenhagyott? Volt-e olyan személy életedben, aki közvetítette Isten gondviselését számodra?
