Ahogy nem sarjad két egyforma levél a faágon, úgy belőlünk sem volt és nem is lesz több ezen a világon. Más ízeket szeretünk, másért sírunk, örülünk és lobban lángra a szívünk. Tulajdonságainkat mint becses kincseket bízta ránk Teremtönk és az örökkévalóság lelkét lehelte belénk. Az életünk kiteljesedéséhez és a hivatásunk megismeréséhez viszont fel kell tárnunk lényünk benső titkait. Ezen szembesítő izgalmas és olykor fájdalmas út során jutunk el önmagunk helyes értékeléshez és szeretetéhez. A 11-es kiscsoport az önbecsülést választotta ráhangolódásuk témája gyanánt.
I. A ráhangolódás elején Flóri összefoglalta Pál Feri atya zöld könyvének ismertetője alapján, hogy mit értünk valójában önbecsülés alatt, és amiért is fontos ez számunkra.
Az önbecsülés az emberi lét egyik alapértéke, amely segít, hogy jóban legyünk önmagunkkal, jól érezzük magunkat a bőrünkben, megalapozza a helyes kommunikációt és alkalmassá tesz minket az együttműködésre érzelmileg nehéz helyzetekben is. Az önbecsülés révén tudjuk kihozni magunkból a legjobbat és elviselni vereségeinket. Az önbecsülés széppé eszi az életet, mert segít felfedezni mások értékeit és megbecsülni mindazt, amit kaptunk, segít szembenézni a realitásokkal, még ha fájdalmas is. Az önbecsülés feltárja, hogy a szívünk mélyén lakik valaki, aki sokkal több, mint amit valaha is reméltünk.
II. Orsi szintén a zöld könyv alapján beszélt az önbecsülést meghatározó tapasztalatokról. Ezek között szerepel, hogy olyan emberek között nőhettünk fel, akik szeretik az életet (ennek fontos eleme tehát, hogy a családunk hogyan viszonyul az élethez).
Szüleink elfogadtak, befogadtak minket, igen mondtak ránk. Miután a szüleink önmagukat, egymást és minket is befogadnak, ezért elfogadhatónak tartjuk magunkat, tehát igent mondunk magunkra. Önbecsülésünket meghatározza a kapott világnézet. Ezért lényeges, hogy olyan világnézetet kapjunk-adjunk tovább, amiben nem csak az „én” meg a „te” pozitív, hanem az a világ is, amelyben az „én” meg a „te” benne van, tehát annak a tapasztalata, hogy a világ, amiben élünk az jó. Az egészséges önbecsülésnek alapja továbbá, hogy mindehhez társuljon az egyén tapasztalatain alapuló kompetencia tudat. Ezt a folyamatos kísérletezés, gyakorlás, hibázás és felelősségvállalás során szerethetjük meg. A család és a megfelelő kapcsolatok biztosítják alapvető érzelmi szükségletek betöltését azáltal, hogy olyan közeget teremtenek, ahol megoszthatjuk, feltárhatjuk sebeinket, miközben biztonságban érezhetjük magunkat.
III. Peti arról beszélt, hogy az önelfogadásban külső tényezők is szerepet játszanak, például egy közösségbe való beilleszkedés kapcsán, valamint hogy egy párkapcsolatban a illető akkor tud helyesen szeretni és önmaga lenni, ha saját magát el tudja fogadni.
* * *
IV. Timi a belső és a külső önbecsülésről beszélt. Pál Feri belső önbecsülésnek nevezi azt, amikor el tudod fogadni magadat olyannak, amilyen vagy, a hibáiddal, gyöngeségeiddel együtt, és mégis értékesnek tartod magadat. A külső önbecsülés kialakulását pedig alapvetően a környezettől kapott visszajelzésekhez, pozitív megerősítésekhez köti. Ezeknek a kombinációjaként 4 alapvető típusba sorolja az embereket:
- A szabad cselekvők mind belső, mind külső önértékeléssel rendelkeznek.
- A nélkülözők mindkettőnek híján vannak.
- Az életélvezők jól érzik magukat a bőrükben, helyes az önértékelésük, de a környezetüktől nem kapnak erre megerősítést.
- A kényszerteljesítők pedig kizárólag a külső visszajelzésekből élnek, ezért kényszeresen meg akarnak felelni a velük szemben támasztott elvárásoknak.
Amikor negatív hatások, csalódások érnek bennünket, gyakran feltesszük magunknak a kérdést, hogy ez miért történhetett meg velünk. Okokat és felelősöket keresünk, azon gondolkodunk, kinek mit kellett volna másképp tenni. Azonban éppen az ilyen helyzetek alkalmasak arra, hogy rádöbbenjünk, hogy néha az a legtöbb, amit tehetünk, ha elszakadunk az igazság megrögzött keresésétől, és egyszerűen csak a Jóisten kezében helyezzük a helyzetet, és hagyjuk, hogy ő cselekedjen helyettünk. Amikor elfogadjuk a saját korlátainkat, akkor nyílik lehetőség rá, hogy Isten megmutassa erejét az életünkben. Külső megerősítést nemcsak egy másik embertől, hanem Istentől is kaphatunk. És ez legalább olyan mértékben hozzájárul az önbecsülésünk erősödéséhez.
V. Panni meghívott bennünket egy kis benső felfedezőútra, amihez szentírási részeket és segítő kérdéseket adott:
" Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére....és látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt." Ter 1,27-28
- Milyennek látod magad?
- Mik a jó/javítható tulajdonságaid?
- Miért adta Isten, hogy bizonyos dolgokban gyengébb legyél? Mire tanít, buzdít ezzel?
- Hol van Isten benned? Mikor, miben nyilvánul meg? Kifelé is képes vagy megmutatni?
Isten saját képére teremtett meg, olyan tökéletességben, amilyen Ő maga. Minden hibáddal, minden jó tulajdonságoddal, Neki úgy vagy tökéletes, ahogy vagy! Hiányos képességekkel, sebekkel, bűnösen. Bármikor visszatérhetsz eredeti tervéhez, hiszen mindig készen áll, hogy megbocsásson neked. Valóban így szeret, és ez a szeretet elég, hogy örökké emelt fővel, mosolygó arccal, nyitottan járjunk az Ő nevében!
"Az én örömöm legyen tibennetek és örömötök ezzel teljes legyen!" Jn 15,11
