A Csücsopon hétről hétre sokféle szolgálatot kell ellátniuk a kiscsoportoknak. Ha szavazást tartanánk arról, hogy melyik feladat a legnépszerűbb, akkor ezt a versenyt valószínűleg az agapé nyerné. Másokat vendégül látni mindenki szeret, és az agapés kiscsoport mindig törekszik arra, hogy elnyerje a többiek tetszését vagy valami újat mutasson. De honnan jön ez a lelkesedés?
Az agapéhoz sokféle érzésünk kötődik: a vendéglátás izgalma, a kiscsoportos készülődés jó hangulata és az ajándékozás öröme. A népszerűségét, - azt hiszem, - ezek mind befolyásolják. Adni és ajándékot kapni mindenki szeret. Talán ez az egyik legkézzelfoghatóbb módja annak, hogy kifejezzük egymás iránti rokonszenvünket. Ez az a szeretetnyelv, amit már a kisgyerekek is ismernek, használnak és nagyra értékelnek. Ajándékot kapni talán azért szeretünk annyira, mert ez a gesztus közvetlenül ér minket: megbizonyosodunk róla, hogy gondoltak ránk; nem marad rejtekben, hogy időt szántak a személyünkre.
A csütörtöki agapé olyan, mint egy örömünnep. Azért használom ezt az erős kifejezést, mert csütörtök esténként számtalan alkalom adódik arra, hogy megajándékozzuk egymást. Az agapé már önmagában is egy nagyon erős fogalom: nem személyválogató, mindenkire kiterjedő szeretetet jelent a görög nyelvben. Ennél az érzésnél nem fontos a viszonzottság és nincs benne a másiktól való függőség: szabad és független elhatározásból születik.
Ezt a tevékenységet próbáljuk gyakorolni, amikor agapét készítünk egymásnak: a közösségért tett áldozatvállalást. Ilyenkor megtapasztaljuk, hogy másokért tenni jó érzés, és ez olyan általános igazság, amit talán a Föld minden országában, kivétel nélkül elismernek. Azt azonban kevesen kutatják, hogy honnan jön az ajándékozással járó öröm? Hiszen nem származik hasznunk abból, hogy valamit adunk a másiknak, mégis szívesen tesszük. Azt hiszem, hogy ez az öröm a lelkiismerethez hasonlóan megmagyarázhatatlan; ezek a dolgok Istentől jönnek. Az agapé alatt ott van köztünk Ő is, és megjelenik minden apró szívességben, amit teszünk egymásért. Ha ennek tudatában tevékenykedünk, akkor valóban újraéled köztünk az agapé lelkülete.
