A 9-es Agapé kiscsoport ráhangolódása a kiválasztottságról.
Mindannyian kiválasztottak vagyunk, meghívást kaptunk Istentől a keresztény életre. Rajtunk múlik, hogy igent mondunk-e a küldetésünkre, és, hogy befogadjuk-e a Szentlelket. Vajon tudunk Szentlélekből imádkozni? Olyan keresztények vagyunk, akik lángolnak, és másokért élnek, vagy „izomkeresztények” vagyunk, akik folyton megizzadnak a hitükért és nem veszik figyelembe társaikat? Ezekkel, és hasonló kérdésekkel foglalkoztunk a ráhangolódás alkalmával a vendégelőadónkkal együtt.
Különböző szentírási részeket hoztunk a témával kapcsolatban.
Anikó: Második Törvénykönyv 7,6; János 15,18-20.
Zsófi: Gondolat a kiválasztottságról: "Ezt kérdezte egy kiábrándult látogató, aki a kiválasztottság érzését szerette volna megélni:
- Miért nem termett gyümölcsöt az ittlétem?
- Talán azért - válaszolta jóindulatúan a Mester -, mert nem volt merszed megrázni a fát.".
Ági: 2 Péter 1,10.
Sándor Eszter: Izajás könyve 43,10; 2 Thessz 2,13-14.
Szabó Eszter: 139. Zsoltár,1-5 Az ember a mindentudó Isten előtt.
Tamás: Jeremiás 1,4-10, Jeremiás próféta meghívása.
Vendégelőadónk Eberlein-Sidó Éva volt, aki a Szent András Evangelizációs Iskola Ifjúsági Szekciójában tevékenykedik. Több kérdést is feltett előadása során, a kiválasztottság témájában. Ezek közül néhány.
Hagyom-e magam meggyőzni, vagy meghívni? Istennek küldetése van számomra, van, ami visszatart engem? Milyen a kapcsolatom Istennel? Szomszéd, barát, távoli ismerős, vagy bizalmas barát számomra? Jézussal milyen a viszonyunk? Tömegként, vallásos farizeusként, tanítványként, esetleg apostolként viselkedünk vele szemben?
Előadásában többek között kitért arra, hogy a kereszténységre, mint magára az életre kell tekintenünk. A kereszténység nem egy vallásos gyakorlat, hanem élő kapcsolat Istennel. A Szentlelket folyamatosan kérnünk kell, és meg kell köszönnünk akkor is, ha nem látjuk. Ha belülről elkezdünk Isten felé fordulni, be tudjuk fogadni az ő kegyelmét. Teret kell engednünk számára, hogy bennünk tudjon élni, és cselekedni.
Végül ezzel a szentírási résszel búcsúzott tőlünk: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek (János 15,16).
Kérdések kiscsoportoknak:
1) Mit jelent számodra kiválasztottnak lenni? Érezted már magadat kiválasztottnak? Szerinted, kiválasztottnak lenni bátorság kérdése is?
2) Hogyan tudatosítod magadban azt a nagy kiválasztottságot, hogy a Katolikus Egyház tagja lehetsz?
3) Neked mit jelent „megrázni a fát”?
5) Milyen a kapcsolatom Istennel? Látszik-e rajtam, hogy keresztény vagyok?
6) Mennyire vagyok tisztában a személyes küldetésemmel? Mi lenne az?
