Bemutatkozás

A Csütörtöki Csoport (Csücsop) egy Budapesten működő Katolikus Ifjúsági Közösség. Lelki vezetőnk Bíró László püspök atya, tagjaink pedig Budapesten tanuló főiskolások és egyetemisták, valamint fiatal dolgozók (jellemzően 18-30 év közötti korosztály). A Csücsop egyszerre kíván számukra otthon és ugródeszka is lenni. Otthon a Budapesten élő (de sokszor máshonnan érkező) fiataloknak, ahol személyes kapcsolatokat építhetnek, elmélyíthetik hitéletüket, megoszthatják örömeiket és gondjaikat másokkal. Ugyanakkor ugródeszka is, mivel a kezdetektől fogva egyik célunk, hogy tagjaink a Csücsopon szerzett közösségi tapasztalat birtokában később új közösségeket hozzanak létre vagy más, már működő közösségeket erősítsenek.

Érdekel a Csücsop?

Közösségünk minden csütörtök este 7 órakor találkozik a Párbeszéd Házában.

Cím: 1085 Budapest, Horánszky utca 20. (térkép)

Kérdéseddel bátran keress minket az info@csucsop.hu címen vagy közvetlenül írhatsz itt.

Szeretettel várunk!

Csütörtöki levelek

Lelkiismeret

2013.12.12. 19:00 | Barta Emese | Szólj hozzá!

Címkék: csütörtöki levél

illusztráció.jpg

A bűnbánati alkalom kapcsán a 18-as kiscsoport a lelkiismeretről hozott néhány gondolatot.

 

 

 

 

 

 

A lelkiismeret szabja meg a szabadság határát tetteink vonatkozásában. „Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: „Vétkeztél.” Vagy: „Jól van.” A többi köd, füst, semmiség.”(Márai Sándor) Ráhangolódásunk első részében a lelkiismeretről, illetve annak „ébrentartásáról” osztottunk meg gondolatokat. A második részben lelkiismeret vizsgálatot tartottunk, hogy lélekben fel tudjunk készülni a gyónás szentségére.

 

Ráhangolódás I. rész

Mi a lelkiismeret? (Lili)

„Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak a lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: „Vétkeztél.” Vagy: „Jól van.” A többi köd, füst, semmiség.” (Részlet Márai Sándor: Füves könyv c. művéből)

Hol vagyok én, mint aktív szereplő?

Jelenics Atya egyik előadásán arra hívta fel a figyelmet, hogy egyrészt igaz, hogy a lelkiismeretem parancsát kell követnem, ugyanakkor felelős vagyok lelkiismeretem karbantartásáért.

Lelkiismeretünk karbantartására, ébrentartására járunk csücsopra, szentmisére, szentségimádásra, lelkigyakorlatra. Ezért gyónunk. Folyamatosan foglalkoznunk kell a lelkiismeretünkkel: ébren kell tartani és táplálni kell azt.

Bűn és bűnhődés (Anna)

„A bűn fogalma – túl bizonyos közös pontokon- szükségszerűen más a civil jogrendben, mint a keresztény, vallásos használatban. Az előbbiben inkább gyakorlati a jelentése, az utóbbiban viszont elsőrendűen lelkiismereti kérdés.

 

Gyökerében szemlélve vétkét, a vallásos lelkiismeret szinte megoldhatatlan nehézség előtt áll. Látni fogja, hogy bűne, mint holmi futótűz terjed tovább, s ha egyszer elkövette, nincs módjában többé határt szabnia vétke kiszámíthatatlan láncreakciójának. Lényege szerint tehát minden bűn jóvátehetetlen, s mindenki ellen irányul.

 

Pokoli kör ez. Fölismerés nélkül nincs igazi bűnbánat, s ugyanakkor épp e fájdalmas fölismerés fokozatosan meg is bénítja a lelket. Vagy kétségbe ejti, vagy eltompítja. Mindegy. Az állandósult szorongás és lelkiismeret furdalás előbb-utóbb éppúgy újabb vétkekbe sodor, mint a hazugságokkal megvásárolt közöny, kitérés a lelkiismeret zaklatásai elől.

 

S épp ez a pont, ahol Isten megszánta az embert, s megtörte a bűn és bűntudat feloldhatatlan körforgását, kibogozhatatlan örökkévalóságát.

 

„Eredjetek békével”- semmi nem fejezi ki valóságosabban Isten irgalmát és bocsánatát a bűnre, közönyre és kétségbeesésre ítélt ember számára ezeknél a gyönyörű, s az Evangéliumban örökösen visszatérő szavaknál.

Hogy mit jelent a bűnök isteni tehervállalása, ahhoz elég a görög sorstragédiák gyötrelmes mechanizmusára gondolnunk, ahol is a katarzis pokoltornáca az egyetlen pislákoló világosság. Ehelyett kaptuk mi a Bárány békéjét, mindenkinek szóló vigaszát és meghívását.

A béke –ilyen értelemben- a megváltás valóságának kulcsszava. Tökéletesen ingyenes, amiért is egyedül azzal vásárolhatjuk meg, hogy elfogadjuk.”

(Részlet Pilinszky János: Szög és olaj c. művéből)

Lelki tükör (Eszti)

Jan Twardowski: lelki tükör

 

Nem harsogtalak-e téged túl

Nem jöttem e folyton tegnapi magammal

nem menekültem e bolond szívemmel sötét siránkozásba
nem lopkodtam e az idődet

nem nyalogattam e önfeledten lelkiismeretem mancsát

nem vezettem e sérelmeimről elegáns naplót

nem hangzott e szép szavam hamisan

nem voltam e puha kezű zsarnok

nem változtattam e az evangéliumot erőtlen mesévé?

 

Dondó megosztása a lelkiismeret felülírásáról

 

Pár személyes gondolatot osztanék meg veletek. Saját tapasztalatom szerint a lelkiismeretet felül lehet bírálni, azonban ennek nagy ára van. Ezzel a felülírással el lehet kerülni a ránk nehezedő nyomást, a lelki mélységeket. Ezekben a pillanatokban egyszerűbb a könnyebb utat választani. Rövidtávon ez nagyon hatékonynak tűnik, hosszú távon pedig ez igen kényelmes. Csakhogy ez ellaposítja a lelki életet. Nem csak a mélységek tűnnek el, hanem az Istenhez vezető magasságok is. Ez egy szélsőségektől, lelki gyötrelmektől mentes, de sivár életet eredményez. Ahhoz, hogy közel lehessünk Istenhez, vállalni kell a lelki megpróbáltatásokat

 

Vers      (Dani)

 

Kányádi Sándor: Két nyárfa       

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.

Osztódom én, osztódol te:
só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajszomon,
könny vagyok a két szemedben.

Köt a vére, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.

Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szelőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.

Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.

 

Balázs megosztása a lelkiismeretről

 

"Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?" (Mt 16,26)

 

Isten azt szeretné tőlünk, hogy az egész életünkben jelen legyen a léleképítés, azaz Istennel való kapcsolatunk legyen mindinkább elmélyültebb, a Neki szánt idő pedig "minőségibb". Szeretem a léleképítést a testépítéshez hasonlítani, mert sok közös vonásuk van. Ha testünket elhanyagoljuk, elpuhányul, ha viszont folyamatosan edzésben tartjuk, akkor megedződik, ellenállóbbá válik a külső bajok ellen. Ugyanez a helyzet a léleképítéssel is. Manapság, amikor annyiféle nyomás nehezedik az életünkre (pl. sok tanulnivaló, munkahelyen való megfelelés, családi gondok), nagy áldozat az Istennek szánt minőségi idő. Gondolok itt egy meghitt imádkozásra, szentségimádásra, egy figyelmesen végighallgatott szentmisére vagy egy mély lelkigyakorlatok. Személy szerint Nekem ezek mind sokat jelentenek, és magam is érzem, hogy Isten kegyelme megérint, változok, épülök. Most hétvégén éppen Csobánkára készülök a Segítő Nővéreknél lelkigyakorlatozni.

Ha Istennel való kapcsolatunk normális, akkor Ő képes a lelkiismeretünk szavával vezetni bennünket. De hogy ismét a testedzést állítsam ezzel párhuzamba, megállom-e a helyemet majd a versenyen? Elég erős és bátor vagyok-e mindig hallgatni a lelkiismeretem, azaz Isten szavára?  Nemrég az egyik reggel éppen az egyetem Munkaügyi Hivatalába indultam, hivatalos ügyet intézni. Nem is tudom miért, de siettem, pedig egyáltalán nem volt sürgős az ügy. Útközben megláttam egy vak ismerősömet, amint éppen valamelyik épületbe igyekezett. Éreztem, hogy segíteni kellene Neki, de elhessegettem a dolgot azzal, hogy biztos olyan ügyes, hogy odatalál magától is. Aztán amikor visszafordultam, akkor láttam, hogy másvalaki megkérdezi Tőle, hogy segíthet-e, és elfogadta. Persze rosszul éreztem magam emiatt. Lehet, hogy máskor helyt tudtam állni hasonló helyzetben, de akkor éppen gyenge voltam, nem voltam jó formában a versenyen. És Ti milyen kondícióban vagytok?

Ráhangolódás II. rész:  Csendes elmélkedés

Ima (Lili)

Imádság Pázmány Pétertől (részlet)

Te, Uram, idő nélkül örökkévaló vagy,
ki nem terjedvén, mindenütt jelen vagy,
véghetetlen nagy hatalmasságodban,
megfoghatatlan bölcsességedben,
rettenetes ítéleteidben,
igaz vagy minden beszédedben,
szent vagy minden cselekedetedben,
bővelkedel az irgalmassággal,
nagytürelmű vagy a bűnösökhöz,
kegyelmes a Hozzád térőkhöz.

 

Kérem szent Fölségedet:
világosítsd meg értelmemet,
hogy megismerjen Téged,
gerjeszd föl szívemet,
hogy féljen és tiszteljen Téged,
tisztítsd meg szívemet-lelkemet,
hogy szeresen Téged,
és engedd, hogy amint most
szent Fölségedet csak távolról,
homályosan látom,
úgy halálom után színről színre
láthasson az én lelkem!

Ámen.

 

Lelki tükör (Balázs, Lili, Dani, Dondó)

 

Nemes Ödön SJ: Ima és Élet II.

A szeretet parancsát miben szegtem meg felebarátaimmal és Istennel szemben? (Mk 12,28-34)

Isten azt akarja, hogy én is és minden ember boldog legyen. Istennek ezt a célját mennyire értem el? (Mt 5,3-12)

Isten szíve szerinti életem érdekében mennyire harcoltam a felmerülő akadályokkal, vagy milyen mértékben vettek ezek erőt rajtam? (Mk 10,17-26)

Hogyan viszonyultam azokhoz az emberekhez, akikkel nehéz együtt élnem vagy együtt dolgoznom? Mit tettem azért, hogy az ilyen embereknek szívem mélyéből megbocsássak? (Mt 5,38-48)

A bűn az Istennel és az emberekkel való kapcsolatot rombolja, és a közösséget is bomlasztja. Az én életemben mennyire és milyen mértékben volt vagy van ez jelen? (Ter 3,1-19. 4,1-15; Mt 25,31-46; Kol 3,18-21, 23)

Mennyire szálltam szembe alacsonyabb ösztöneimmel, nem hiteles vágyaimmal? Mikor és milyen mértékben vettek ezek erőt rajtam? (Jak 4,1-8; Kiv 20,1-21; Gal 5,13-26)

Hogyan állok a megbocsátással? (Mt 5,21-26. 38-47. 6,14-15)

Milyen volt az imaéletem? (Ef 6,10-18; Mt 6,5-13; Lk 11,1-13)

Hogyan viszonyultam mások gyengeségeihez, korlátjaihoz, hibáihoz? (Mt 7,1-5; Lk 18,9-14; Fil 2,1-4; Jak 3,1-12)

Mennyire voltam aktív a felebaráti szeretetben, mennyire segítettem elő a kölcsönös gyógyulást? (Mt 18,15-18)

Mibe helyezem biztonságomat? Vagyonomra, társadalmi megbecsülésre, képességeimre, tapasztalataimra, vagy Istenre támaszkodom? (Mt 6,19-24)

 

Ima (Lili)

 

Széchenyi István imája

 

Istenem, Te minden jónak, magasztosnak
tökélynek, teljes foglalatja,
töltsd el szívem-keblem Szentlelkeddel!

Erősíts meg mennyei hatalmaddal,
hogy legyőzhessem földi gyengéimet
és fölemelhessem Tehozzád a lelkem!

Szabadítsd meg érzékeimet mindentől,
ami földi reájuk tapad,
és tisztítsd meg embertermészetem,
hogy a Te műved méltó
lehessen Tehozzád!

Önts bizodalmat a lelkembe-
és ne hadd, hogy ítélkezzek
a te tanácsaid felől-
s még annyira sem,
hogy netán valaha is kételkedjek
a Te mindenhatóságodban,
bölcsességedben és könyörületességedben!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása