Olykor hajlamosak vagyunk aggodalmaskodva megélni katolikus hitünket, nehogy valamit elhibázzunk, netán bűnt kövessünk el. Ezzel szemben Isten felszabadult, vidám életre hív minket. Hogy hogyan is lehetséges katolikus hitünk vidám, felszabadult megélése!? Erről elmélkedett a 20-as, Mustármag kiscsoport.
1. ének:Áradj szét, Lélek
I. Balanyi György: Assisi Szent Ferenc élete (Részletek) – Gyuricza Ági
Önmegtagadás, alázat és szent öröm - ezek a főerények, melyek
Porziuncola légkörét betöltik s az itt tartózkodás éveit soha többé
vissza nem térő varázzsal vonják be. A testvérek vetekszenek egymással
hivatásuk betöltésében. Modellként valamennyi előtt a szent patriarcha
alakja lebeg, aki mint Rivo-Tortónál, itt is azon igyekszik, hogy
minél többet ömlesszen át beléjök saját egyéniségéből. Példájával,
buzdító és korholó szavával ott áll mindegyikük mellett és állandóan
ösztönzi őket a tökéletesség útján való előrehaladásra.
Különösen arra ügyel, hogy szomorúság vagy csüggetegség meg ne
férje lelköket. A komor arc látását nem tudja elviselni. […] Még azt sem szereti, ha valamelyik testvér túlságosan bánkódik bűnei fölött.
„Bűneidet celládban hánytorgasd és
Isten színe előtt sirasd és sóhajtozd; mire társaid közé érsz, le kell
vetkőznöd a szomorúságot és alkalmazkodnod kell a többiekhez” --
szokta mondani az ilyeneknek. Itt is maga adja a legjobb példát. A
legenda szerint szorgos gonddal ügyel rá, hogy szíve állandóan vidám
maradjon s megőrizze a lélek kenetét és az öröm olaját.
Egyszer az egyik testvér, aki a sok böjtölés következtében már
szinte az éhhalál küszöbén áll, éjszaka hangosan felsóhajt: Meghalok!
Meghalok! Francesco azonnal felfigyel a hangra, világot gyújtat,
odasiet a beteghez, és bajának okát tudakolja. Mikor megtudja, miről van
szó, ott mindjárt éjszakának idején asztalt teríttet. Nehogy azonban a
beteg röstelje gyengeségét, maga is vele eszik, sőt a többi testvért
is odaparancsolja az asztalhoz. Egyúttal azonban levonja az eset
tanulságát. Megmagyarázza, hogy a túlzásba vitt önmegtagadás épp oly
ártalmas, mint a mértéktelen evés vagy ivás, mert gátolja a lélek
szabad szárnyalását. Isten szeretetet akar, nem áldozatot. Tehát itt
is mértéket kell tartani, melyet kinek-kinek egyéni természete szab
2. ének: Táncolj az Úrnak
II. 147. zsoltár és néhány gondolat - Németh Ági
Ítéletet küld a földre,
szava gyorsan odaér.
Havat ad, mintha gyapjú hullna,
a deret úgy hinti, mint a hamut.
A jégesőt úgy szórja, mint a morzsát,
s faggyal dermeszti meg a vizeket.
Szava elhangzik, és olvadni kezd,
feltámad a szél, és folynak a vizek.
Szavát kihirdette Jákobnak,
igazságát és törvényét Izraelnek.
Egyetlen néppel sem tett így,
senki másnak nem hirdette ki törvényeit.
(Zsolt 147, 15-20)
Hitünk felszabadult megélése, avagy teher-e az előírások megtartása? Hangzik el sokszor kimondottan vagy kimondatlanul a kérdés. Sok esetben igen a válasz, néha a legalapvetőbb parancsolatokkal is küzdeni kell, érteni szeretnénk, hogy miért. Újra és újra felmerült a miért? Mi értelme? Miért jó ez nekem? És erre válaszol a zsoltár: „Egyetlen néppel sem tett így, senki másnak nem hirdette ki törvényeit.” Ez egy kiváltság, olyan vezetést kapunk Istentől, amiért, ha igazán belegondolunk, csak hálásak lehetünk.
Egy köznapi példával élve, milyenek lennének az utak, ha például nem használnánk a KRESZ-t a csúcsforgalomban. Nagyon lassan vagy egyáltalán nem jutnánk el a célunkhoz; és az utazás ideje alatt is csak az állandó életveszély feszültségét és annak hatásait éreznénk. Isten törvényeivel és az egyház útmutatásával kapcsolatban is lehet értetlenkedni, nem tetszésünket kifejezni, netán áthágni, azonban mindez elmúlik, amint igazán megértjük, hogy Isten nem öncélúan kitolni akar velünk eltiltani az örömöktől és kínozni bennünket, hanem egy útikalauzt adott az életünkhöz és biztos mankót a lelkünkhöz.
Nekem személy szerint az egyházi előírásokkal kapcsolatos fenntartásaimban segít egy egyszerű definíciórészlet a teológiai kisszótárból: „…a keresztény, bár hűséges az Egyházhoz, amely az ő vallási létezésének maradandó tere, és engedelmeskedik az Egyház tanító- és pásztori hivatalának, mégis tudja, hogy az Egyház zarándok Egyház, amely történelmiségében fáradságosan keresi útját az időn át, és kritikus lojalitással és türelemmel viseli el az Egyházat, mint ahogy az is elviseli őt. (Karl Rahner – Herbert Vorgrimler: Teológiai kisszótár. Szent István Társulat, Bp., 1980. 129.o.)
Hiszen minket is az erényeinkkel és hibáinkkal együtt szeretnek a szeretteink.
3. ének: Loyolai Szent Ignác Imája
III. Játék – Hasulyó Laci
Egy játékra hívtuk a csücsopos közönséget. Néhány percben meg kellett osztaniuk a szomszédaikkal, miért okoz örömöt számukra, hogy a Katolikus Egyházhoz tartoznak.
4. ének: Totus Tuus
IV. Gondolatok a témáról a Római levél 7. és 8. fejezete alapján – Csáki Attila
Isten vidám, felszabadult életre hív minket. Mégis ezzel kapcsolatban van bennünk egyfajta aggodalom, hogy ha túlságosan elengedjük magunkat, esetleg bűnt követünk el, valami rosszat csinálunk. Ugyanakkor azt is érezzük, hogy Isten nem olyan életet akar nekünk, amit végigaggódunk, nehogy elhibázzunk valamit.
Erről a kettősségről, és ezek összehangolásáról a Szentírásban Pál apostol elmélkedik, mégpedig a Rómaiakhoz írt levél 7. és 8. fejezetében.
A rómaiak jól ismerték a törvényeket, jogszabályokat, és komoly büntetési tételeik is voltak. Nem véletlen, hogy Pál nekik ír a felszabadultságról.
Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének 7. és 8. fejezetét tartalmi összefüggés alapján 8 részre osztottuk, és ezekből a részekből olvastunk fel jellemző részleteket.
A 8 rész:
- A törvény alól a halál mentesít (előkészítése a későbbi részeknek): Róm 7,1-6
2. A törvény rabságáról (küzdelem az emberben): Róm 7,7-23
3. Felkiáltás a küzdelem nehézségét látva: Róm 7,24-25
4. Megoldás: élet a Lélekben: Róm 8,1-9
5. Felszabadulás az életre keltő Lélekben: Róm 8,10-17
6. A végső felszabadításra vár az egész teremtett világ: Róm 8,18-25
7. A remény okai: Róm 8,26-30 (Különösen: Róm 8,28: “Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik”)
8. Összefoglaló örömünk és felszabadultságunk okairól: Róm 8,31-39
Összefoglalva az olvasottakat:
Pál gondolataiból kiviláglik, milyen komoly küzdelem van az Istent felszabadultan szeretni vágyó lélek és a törvény fogságában lévő test között. Ezt erősíti a 7. fejezet végén tett felkiáltás: “Ó, én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálnak testétől?” (Róm 7,24)
A 8. fejezetben találjuk meg a konfliktus feloldását, melynek tételmondata: “Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik… (Róm 8,28)
Konklúzió:
Ha ezen sorok szemszögéből nézzük Krisztus feltámadását, amit most a húsvéti időben ünnepelünk, az már nem egy időben távoli eseménynek látszik, hanem életünk minden pillanatára vonatkozó, felszabadító valóságnak, hiszen ahogy az apostol mondja:
„S ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor Ő, aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. (Róm 8,11)”
5. ének: Tüzed, Uram, Jézus
V. Néri Szent Fülöp, mint a felszabadult, vidám katolikus példája – Zsiros Andi
Néri Szent Fülöp élete tipikus példája annak, hogyan lehet hitünket vidáman, felszabadultan megélni.
Egyetlen fennmaradt szonettjében így ír:
„Mily börtön rabja a lélek a földön?
Miért nem tud kitörni idelentről,
hogy lába végre csillagokon járjon,
Istennek éljen, s magának meghaljon?”
A Fülöpről szóló anekdoták is ezt a képet tárják elénk:
Egy piperkőc ifjúnak nagy volt a fodros gallérja. Fülöp szelíden megsimogatta a nyakát e szavakkal: „Többször is megsimogatnálak, ha ez a gallér nem bökné az ujjamat.”
Egy leányt különleges viselkedése miatt megszállottnak tartottak. Fülöp egész józanul ezt mondta vele kapcsolatban: „Adjátok férjhez, akkor majd meggyógyul.”
Róma közelében az egyik kolostorban volt egy apáca, aki nagy föltűnést keltett, mert állítólag természetfölötti látomásai és elragadtatásai voltak. A pápai hatóság Fülöpöt bízta meg, hogy járjon utána a dolognak. Fülöp rossz időben gyalog ment ki oda. Hívták az apácát, Fülöp pedig anélkül, hogy köszöntötte volna, odanyújtotta neki sáros csizmáit, hogy húzza le. Az apáca visszahőkölt, és heves szavakkal tiltakozott a számára fölháborító kérés ellen. Akkor Fülöp nyugodtan fölállt: „Már nem is fontos lehúzni! Elvégeztem a feladatomat”-- mondta, s azonnal visszatért megbízóihoz. „Az a nő nem szent -- tájékozatta őket --, és nem is tesz csodát, mert hiányzik belőle a legfontosabb, az alázatosság.”
1595 úrnapjának estéjén azt mondta mosolyogva lakótársainak: „Most meg kell halnom.” Azután lefeküdt. „Nem félsz?” -- kérdezte az egyik testvér. Fülöp megrázta fejét, és derűsen azt mondta: „Nem, nem félek. Isten jó. Majd egy kis elnézéssel lesz az ő ostoba és haszontalan Fülöpjével szemben.”
6. ének:De profundis
Püspökatya előadásának főbb gondolatai vázlatosan:
Ferenc pápa április 24-i homíliájából, amelyet a Lk 24,36-48 evangéliumi rész kapcsán mondott:
A homília szövege megtalálható itt: http://rakoscsaba.plebania.hu/tag/ferenc-papa/
- „Ne legyetek denevér keresztények, akik félnek a Feltámadás örömétől!” (Ferenc pápa)
- Az örömtelenség akadály a Jézussal való találkozás szempontjából.
- Félünk Jézus közelségétől, mert az örömet okoz.
- Maga az Istenhez tartozás az öröm (jutalom).
- Jézus feltámadásával örömet ad, mert közel lehetünk Hozzá. (Sokan örülnek, mert például voltak Rómában, és közel lehettek a pápához. De az Eucharisztiában magához Jézushoz még közelebb lehetünk, magunkhoz vehetjük. Ennek kellene igazán örülnünk.)
- Jézus mindig velünk van. Párbeszédet kellene folytatnunk vele.
- „Olyan keresztények vagyunk, akik >>vereséget szenvedtek<< a kereszten.” (Ferenc pápa)
- Az emmausi tanítványok példájára nekünk is kérni kell, hogy Isten megnyissa értelmünket.
- Konklúzió: Azért nem örül a keresztény, mert nem ismeri fel Jézus közelségét.
Ferenc pápa más megnyilatkozásaiból:
- A keresztény ember öröme nem pillanatnyi öröm, hanem tartós állapot, Isten ajándéka.
- A keresztény ember az öröm tanúságtevője, amit Jézus ad nekünk.
- Az öröm sokkal több, mint a vidámság: mélyebb dolog.
- Nem a felszínes jókedv, hanem az öröm emberei akarunk lenni.
- Az öröm Isten ajándéka, belülről tölt el bennünket, mint a Szentlélek balzsama.
- Akiben belül van az öröm, a nehéz helyzetekben is békességet hordoz. Ez annál inkább így van, minél beljebb van az öröm.
- A vidámság kívül van, az öröm bizonyosság abban, hogy Jézus velünk van és az Atyával.
- Ha magunknak akarjuk megtartani az örömöt, az megbetegszik.
- Ha eltitkoljuk az örömöt, melankolikus keresztények leszünk.
- Az igazi életszentség azt jelenti, hogy egészen olyanná válunk, aminek Isten megálmod minket; és ez mindig örömmel jár.
- Az örömet mozgásban kell tartani, vándorló erény, olyan ajándék, amely az élet útján halad Krisztussal.
- Az öröm az úton-levés erénye.
- Nem kell sajnálni, ha nem vagyunk tökéletesek.
- A keresztény ember nagylelkű, nem gyáva.
- A vágyódás nagy ajándék: minél nagyobb a vágyódás, annál nagyobb lesz az öröm.
- „Elképzelhetetlen egy öröm nélküli Egyház.” (Ferenc pápa) Az öröm a béke. Az Egyház öröme hirdetni Krisztust.
- Az Egyház öröme, hogy evangelizálhat, beszélhet Jegyeséről.
Kiscsoportos kérdések:
1. Mondj egy előírást, parancsolatot, stb., ami nehézséget szokott okozni. Miért? Őszintén szeretnél ezen változtatni? Hogyan?
2. Mi segít abban, hogy úgy lehess felszabadult, hogy közben ne kövess el bűnt?
3. Hogyan változna meg az életed, ha ezentúl ahelyett, hogy azon izgulnál, hogy ne kövess el bűnt, hibát, azt keresnéd, hogyan járhatnál Isten kedvében?
4. Szerintetek milyen helyzetekben lehet rugalmasan kezelni a parancsolatokat? Hol a határ?
5. Az olyan vidám szentek, mint például Néri Szent Fülöp, életében is bizonyára előfordultak szomorú időszakok. Szerinted hogyan illeszkedik bele a szomorúság a vidám életbe?
6. Idézz fel egy olyan eseményt, amikor örömet okozott, hogy katolikus vagy! Oszd meg a többiekkel!
+1. Püspökatya kérdése: Miért felejtjük el/nem születik meg bennünk a Krisztushoz tartozás öröme?
