A 7-es Hétszentség és a 8-as Nyolc Boldogság kiscsoport nyári menetrendű alkalma.
Az estét elcsendesedéssel és rövid imával kezdtük a következő gondolatok segítségével:
„Most magamra figyelek: hogyan érkeztem ide, milyen vagyok most?
Feszült vagyok vagy laza? Erős vagy gyenge? Álmos vagy éber? Könnyű vagy nehéz? Nyugodt vagyok vagy nyugtalan, ingerült? Nyitott, kíváncsi, elégedett vagy zárt, elutasító elégedetlen?
Mindezt nem akarom megváltoztatni, Még értékelni sem. Csak megfigyelem.
El tudom engedni magam? Az izmaim milyenek?
Milyen a légzésem? Tudom hagyni, hogy a levegő át- és átjárjon?
Idézzem fel: hogyan indult a mai nap? Hogyan ébredtem? Örömmel? Frissen? Idézzem fel a szobát, ágyat, azt a pillanatot …
Mit tapasztaltam ma? Kivel találkoztam? Mikor éreztem örömet? Mikor nem éreztem magam jól? Válasszak ki egy pillanatot. És időzzek el annál a pillanatnál, hangulatnál …
Térjek most rá mostani lelkiállapotomra. Hogyan érzem magam most, itt? Mit jelent a többiekkel együtt lenni, ebben a szobában, ebben az időpontban? Mi akadályoz, segít abban, hogy egészen itt legyek?
A szívemet átadom az imának: „Uram Istenem, itt vagyok, előtted, s a többiek is itt eljöttek, itt vagyunk, amennyire rajtunk múlik, s amit még nem tudtunk elhozni magunkból, azt elhozzuk majd még, de amennyire tudtuk, elhoztuk magunkat hozzád, Uram, a te jelenvalóságodban. Amen.” (Silja Walter)
Újra magamra figyelek: milyen vagyok most? Mennyire változtam? Feszült vagyok vagy laza? Erős vagy gyenge? Álmos vagy éber? Könnyű vagy nehéz? Nyugodt vagyok vagy nyugtalan, ingerült? Nyitott, kíváncsi, elégedett vagy zárt, elutasító elégedetlen? Érzékelem magamat …
Felidézem újra a szobát, ahol vagyok. A mellettem ülőt, a többieket. Visszatérek a jelenbe.
Kinyitom a szememet … Csend …”
Ez után csoportokban játszottunk: minden csapatnak egy-egy gitáros éneket kellett bemutatnia egy rövid jelenettel vagy állóképpel. Bár a feladványok nem mindig bizonyultak könnyűnek, azért sokat nevettünk, és a meglepetés csoki-jutalmak is megalapozták a csoportbeszélgetések hangulatátJ A játék után közösen megtanultuk „Az úton a vak ember…” kezdetű mutogatós éneket, majd csoportokban beszélgettünk a nyárról, terveinkről a következő kérdések alapján:
1. Mondj egy szót vagy képet, ami neked eszedbe jut az idei nyaradról!
2. Mire vágysz a mostani nyaradon? Mivel és kikkel töltöd el? Miért választottad ezeket, őket? Hol van mindezekben Isten?
3. Szánsz-e időt az elcsendesülésre? Szoktál-e ilyenkor végigtekinteni az életeden, elhatározásokat tenni? Van-e valami, amit most másképp csinálnál, mint az előző hónapokban?
4. A nyár sokak számára a felhőtlen kikapcsolódás, végeérhetetlen partizás időszaka. Te mit gondolsz erről? A te hitedben, Isten-képedben mennyire fér össze egymással a vidámság, felszabadultság és a bulizás?
5. Mitől más a gyerek-nyár, mint a felnőtt-nyár? Hogy állsz ezzel most?
