A nyári szünidő sok szabadidővel jár, amit eltölthetünk kirándulással, táborozással, városnézéssel, lelkigyakorlattal, munkával, fürdéssel, önkénteskedéssel, táncházzal és új (külföldi) emberek megismerésével. Ezeket a programokat nyújtotta a jezsuita rend, amikor megszervezte Budapesten a Magis Ifjúsági Találkozót július 19-27. között.
A rendezvényre a szomszédos és a távoli országokból egyaránt érkeztek fiatalok, és a szállást a Mária utcai rendház, valamint a Párbeszéd Háza biztosította. Összesen 130-an voltunk, de a kilencnapos program alatt több kiscsoportra bomlott a társaságunk. Az egyes experimentumok (csoportok) különböző feladatokat láttak el, mint például: zenei szolgálat a misék és imádságok alatt, idegenvezetés az Egyetemi Templomban, meditatív tánc, valamint háttérmunkálatok. Az együtt töltött napok alatt osztoztunk egymás örömében, bánatában, sikereiben és kudarcaiban; tanultunk a többiek kultúrájáról és fejlesztettük angol tudásunkat. Az idő múltával jól működő és összetartó csapattá kovácsolódtunk, különösen az egyes experimentumokon belül. A napokat imádsággal indítottuk, és megosztással (Magis-circle-lel) fejeztük be. Az esti beszélgetések nemcsak körülhatárolták a programjainkat, de közelebb hoztak minket egymáshoz, és lelki útravalót adtak. Minden délben angol nyelvű szentmisén vettünk részt. A közösséget átjárta a Taizé-szellemiség, amit a többnyelvűség mellett az esti ima is erősített.
A programoknak állandó része volt a szórakozás. A hét folyamán többször is kikapcsolódtunk: tanultunk moldvai néptáncot, megnéztük Budapest nevezetességeit és szerveztünk „ki mit tud?”-ot, ahol minden nemzet bemutatta a saját tánc- és zeneművészetét. A hétvégén szabadon választott programokon vettünk részt: többen csatlakoztunk a filmklubhoz, illetve ellátogattunk a főváros legismertebb múzeumaiba.
A tábor csúcspontja utolsó este volt, amikor a Szent István Bazilika előtti téren Takáts Eszter "Szeressünk" című számára előadtunk egy flashmobot. A dalszöveg tökéletesen visszaadta az akkori érzésünket: „rögzítem arcotokat...” Utolsó este lévén valóban arra vágytunk, hogy emlékezetünkbe véssük egymás tekintetét, és a pillanatot, amikor egy nagy körben táncoltunk. Mindnyájan piros tábori pólót viseltünk, ami szintén az összetartozásunkat fejezte ki. Az estét dunai hajózással, majd hosszú beszélgetéssel zártuk. Vasárnap mise után véget ért a találkozó, és nehéz szívvel, ám lélekben feltöltődve, örömmel búcsúztunk el egymástól.
Összegezve a tábort, egy jól felépített és megszervezett programon vehettünk részt, ahol nagyon sok értékes embert ismerhettünk meg, és megtapasztalhattuk, hogy milyen az Egyház élő köveinek lenni. Köszönet a jezsuita rendnek a lelkes munkájáért és az örömért, amit egész héten közvetítettek nekünk!
