A téma már nyáron is felvetődött, de végül idén ősszel került feldolgozásra a 14-es (7 sovány tehén) kiscsoportnak köszönhetően.
A tizenkét éves Jézus a templomban (V. Lilla)
Lk 2, 41-52. Jézus már 12 évesen is kifejezte, hogy ő a saját és a Mennyei Atya útját akarja követni.
Megosztás
Júlia
Ezek a kérdések az életkérdések közé tartoznak, melyek a jövőt és a múltat szoros kapcsolatba állítják. Hogy mivel gazdálkodhatok és miből növekedhetek, az attól függ nagyrészt, hogy honnan jövök. Tehát attól, amit útravalóul kaptam otthonról. Ebben beletartozik, hogy korlátok közé vagyunk szorítva, mert a gyerek énből lesz az, aki. Sok ember felnő úgy, hogy ezen nem gondolkozik el: egyszerűen csak jól érzi magát a bőrében... De talán többen vannak azok, akik adott szituációban nem értik, miért és hogyan kerültek éppen úgy oda. Mit lehet ilyenkor tenni? Az első: önmagam megvizsgálása. Ki vagyok én? (Erre a kérdésre amúgy is érdekes megkeresni a választ.) Ebből a gondolatmenetből automatikusan következik a családra való fókuszálás: honnan jövök? Ilyenkor ne hibáztassunk másokat, és ne mutogassunk a többiekre, mert érett felnőttként a magunk lehetősége és kötelessége a változás és az erények kimunkálása. A rossztulajdonságok levetkőzése Istenhez térve lehetséges, és ehhez Jézus óta nem is férhet kétség.
A kánai mennyegző (Detti)
/Jn 2, 1-12/. Először Krisztus nemet mond anyja kérésére, de később teljesíti.
Megosztás
Balázs
A szüleim mindig tiszteletben tartották a döntéseimet, és támogattak. Ezt a példát mindenképp tovább szeretném vinni a jövendőbeli otthonomba. Manapság oly sok családot látni, ahol a munkahelyi stressz megfertőzi a hétköznapi életet. Ezt a rossz mintát mindenképp szeretném elkerülni.
Részlet a "Varga Péter: Spielhózni" c. könyvből (K. Lilla)
A szülői példák a párválasztásunkra, későbbi családi életünkre is kihatnak. Tudjuk, hogy a férfiak az ideális feleség ideálját édesanyjukról mintázzák, míg a nők férjükben, − ha tudat alatt is, de − édesapjukat keresik. Pont ez az a terület, ahol az idő azt igazolja: a családi (rossz) szokásoktól nagyon nehéz megszabadulni. Olykor nem is érdemes. Erről hoztam egy példát Varga Péter Spielhóznijából.
Megosztások
Csaba
Mi segít felismerni az életünkben a családi mintákat és az elvárásokat? Hogyan tölthetjük ki tartalommal ezeket a mintákat? Vagy olykor jobb, ha elhagyjuk őket? Milyen kapcsolat van a minta és az elvárás között? Miért fontos az elvárások helyett inkább a lehetőségekre helyezni a hangsúlyt? Megosztásomban ezekre a kérdésekre kerestem a választ a családom - szüleim és testvérem - példáján keresztül.
Andi
Sokáig nem tudtam, h nekem mi a szerepem a családban és olyan dolgokért éreztem lelkiismeret-furdalást, ami nem az én felelősségem volt. Később külső segítségnek köszönetően sikerült letisztáznom a határaimat. Megláttam, hogy mi az, amit a családi békéért valójában tehetek, és hogy nem azzal oldom meg a konfliktusokat, ha megpróbálom a szüleim álmait a saját életemen keresztül megvalósítani. Az elköltözés nagyon sokat javított a kapcsolatunkon és már én is sokkal jobban értékelem azt az időt, amit hétvégenként együtt töltünk. A mai napig igyekszem őket támogatni, hol munkában, hol érzelmileg - mikor mire van szükség... Azt is felismertem, hogy nem csak én, de ők is segítséget igényelnek a "leválásban", a gyerekeik elengedésében - ezért türelmesnek kell lenni hozzájuk. Nagyon sokat jelent, ha szembe merünk nézni a valósággal, ki merjük bogozni a szálakat, mert az igazság soha sem egyoldalú. Nemcsak a negatívumok meglátására kapunk így lehetőséget, hanem a jó felfedezésére is. Esélyt kapunk arra, hogy rájöjjünk, szüleink szeretetre méltóak és hálával tartozunk nekik.
Kiscsoportos kérdések
- Milyen példát/mintát szeretnénk továbbvinni a szüleinktől saját családunkba? Mik azok jó
szokások, hagyományok, amiket szeretnénk megőrizni? Hogyan tudjuk ezt megtenni?
-
Milyen negatív emlékeid vannak? Mi volt bennük a rossz? A rossz mintáktól, példáktól hogyan szabadulhatunk?
-
Miként tudjuk elérni, hogy csak a jó mintákat vigyük tovább?
- Hogyan tudjuk ezt összehangolni a jövendőbeli párunkkal?
