A mai kor embere a végletek, a szélsőségek embere. Bármire is teszi fel az életét azt legtöbbször teljes erőbedobással csinálja. Aki hírnévre, hatalomra pályázik az mindenkinél magasabbra és magasabbra akar eljutni. Aki a kábítószer nyújtotta élvezeteket hajkurássza az függővé válik és jóllehet egy aranylövéssel ontja ki az életét. Aki a társadalmi elvárásoknak akar megfelelni, az a végsőkig torzítja saját személyiségét. Akit pedig egyszer csontig hatóan megérint az evangéliumokban rejlő igazság az szenté lesz, mivel rájön, hogy a szeretet a létezés legtökéletesebb formája, hiszen Isten maga a szeretet. A 14-es kiscsoport egy igencsak aktuális témával készült a ráhangolódásukra.
Balázs
"Gyerekkorunktól kezdve a teljesítménykényszer meghatározza az életünk sok területét. Iskola, sport, zene, különórák. A teljesítménykényszer a mérő eszköze a munka világában az anyagi javaknak."
Evangéliumi részek:
Mt. 6.19-24; A hamis és igaz kincsek...
Mt. 6.25-34; A gondok és a bizalom...
Bence
„Nem számít a hajad színe, sem az új ruhád. Csak ha szeretsz minden embert, szívből igazán.” – Így szól egy gyermekkori hittanos ének egy részlete, vagyis Istennek nem külsőleg kell megfelelnünk, hanem a szerint kell élnünk, ahogy ő elvárja, vagyis az ő tisztelete mellett tiszteljük embertársainkat is. Ezzel összefügg az a szentírási rész is, miszerint: „Amit a legkisebbel tesztek az emberek közül, azt velem teszitek.” Valóban, ezt kell elsősorban tudatosítani magunkban, ugyanakkor persze ez nem jelenti azt, hogy a külsőnket teljesen el kell hanyagolni – épp ellenkezőleg!
Ahhoz, hogy Istennel teljes életet éljünk, igenis biztosítani kell magunknak, hogy egészséges külsővel is rendelkezzünk, úgymint testápolás, tiszta ruhák viselete, egészséges életmód. Az ezekhez szükséges anyagi források megteremtéséért folyó munka, vagy ha úgy tetszik, küzdelem, szintén elengedhetetlen az életünkben. Abban sincs kivetnivaló, ha valaki figyeli a divatot, netán még követi is, viszont itt már feltevődik a kérdés, hogy ez valóban szükséges e, és ha igen, mennyire?
Gyermek- és ifjúkorban nem ritka eset, hogy az, aki másképp öltözködik, mint a többiek, nagy eséllyel válik kiközösítetté, és ilyenkor, ha ez foglalkoztatja, azon van, hogy ő is ugyanazokat a márkás ruhákat hordja, mint a társai, pedig lehet, hogy igazán nem is tetszene neki – és itt jön elő az, hogy ha már divatos valami, akkor tetsszen nekünk, így csak abban az esetben viseljük, és ne az vezéreljen minket, hogy minden áron megfeleljünk a többieknek, miközben nem önmagunk leszünk ezáltal. Mint ahogy ne is az határozza meg életünket, hogy milyen a telefonunk, a kocsink, a házunk, meg az egyéb használati eszközeink, amik természetesen fontos részét képezik a civilizált ember életének, de pusztán használati szempontból! Egyszóval ne legyünk divatmajmok feltétlenül!
Életünk során igyekszünk lehetőleg minél több embernek megfelelni, ez természetes, mert társas lények vagyunk, szeretünk kedvében járni embertársainknak, ugyanakkor gyakran elveszünk a sok, nem ritkán ellentmondó véleményekkel velünk szemben. Nekem is pl. gyermek- és fiatal huszonéves koromban szóvá tették kortársaim közül sokan, de még a családomban is, hogy miért vagyok ennyire csendes, és lehetnék nagyobb hangú, meg élettel telibb. Úgy véltem, az valóban használni fog, csak éppen nem mindig sikerültek az ez irányú próbálkozásaim, olyannyira, hogy nem egyszer utána már azt kaptam, hogy legyek kicsit visszafogottabb. Ilyenkor tevődhet fel bennünk olyan kérdés, hogy akármit csinálunk, se ez, se az nem jó, mindenképp lesznek kritizálóink? A válasz erre egyértelmű igen, de éppen ezzel kapcsolatban fogott meg az egyik ismerősömnek egy ún. varázsmondata saját magával kapcsolatban, hogy sokan szeretik, sokan nem, de nem tud mindenkinek megfelelni. Ilyenkor is mérlegeljünk, mi is az, amit szóvá tesznek, és döntsük el, hogy Isten szemében ez helyénvaló, avagy sem.
Gondoljunk csak bele, vannak olyan embertársaink, akik ha nem is lebeszélnek minket a keresztény vallásunkról, de legalábbis azt akarják elhitetni velünk, hogy ez helytelen, értelmetlen, mégsem fogadjuk ezt be tőlük. (Ez a mai világban sajnos nem ritka eset, lévén, hogy a vallás eléggé hátrányba került a korábbi évszázadokhoz képest, helyette előtérbe kerül a pénz, a hatalom, na meg a média, ami sokszor nemcsak, hogy nem keresztényi, de még csak nem is kulturált emberekhez méltó értékeket képvisel. Sajnos érzékenyebb, befolyásolhatóbb embertársaink rabjává válnak ezeknek, mi viszont igyekszünk magunkat távol tartani ezektől.)
Mindezekből következik, hogy legyen külsőleg elfogadható megjelenésünk, legyenek meg a minden napi megélhetőséghez szükséges anyagi javaink, de túlzásokba ne essünk, ne versenytársként tekintsünk embertársainkra. Adjunk magunkra abból a szempontból is, hogy értékeljük mások véleményét, ne csak a saját fejünk után menjünk, de azt tudjuk, hogy mindenkinek, mindenben megfelelni nem tudunk, de helyezzük előtérbe azt, amit a mi Urunk is elvár tőlünk.
Júlia
Az infláció a pénzed legnagyobb ellensége. Láthatatlanul, de biztosan felfalja a vagyonodat, miközben látszólag a pénzed nem lett kevesebb. Ugyanannyi pénzed van, csak kevesebbet ér.
Ugyanez igaz az életszínvonalad inflációjára is. Az életszínvonal, ami tegnap még vonzó volt, mára értéktelenné válik a szemedben, ezért kénytelen vagy még nagyobb áldozatokat hozni, hogy elérd a következő vonzó lépcsőfokot. Ami szintén értéktelenné válik pár hónapon, vagy éven belül.
Bár tíz éve még saját lakásról sem mertél álmodni, öt éve pedig álmaid netovábbja lett volna egy szolid háromszobás lakás, ha lehet, akkor ne panel, most úgy gondolod, miért érnéd be kevesebbel, mint egy családi házzal egy jó környéken. Még ha hitelt is kell felvenni, majd fizeted a havi törlesztőket.
Tíz éve még azon sóhajtoztál, milyen jó lenne néha kölcsönkapni egy autót a havi nagybevásárlásokhoz, most evidensnek veszed, hogy egy olyan sikeres középvezető, mint te, nem járhat tízmilliósnál olcsóbb autóval.
A nemrég még luxusdolgok, mint például az étterembe járás mára létszükségletté váltak a számodra. El sem tudod képzelni, hogy ne járj legalább háromszor étterembe egy héten, vagy havonta háromszor fodrászhoz.
Az éves bónuszodat sem tudod másra fordítani, mint előrébb lépj a fogyasztásban, még drágább, még jobb, még exkluzívabb terméket vagy szolgáltatást vásárolj meg saját magad számára. Hiszen a pénz nem arra van, hogy kupacokba hordjuk és őrizgessük, hiszen csak egyszer élünk és fiatal sem leszel örökké.
Egyébként is, megérdemled a kényeztetést, hiszen egyre keményebben kell dolgoznod, hogy ki tudd fizetni a számlákat és a havi törlesztőket. Igen, egyre több idődet kell eladnod, hogy legyen pénzed a növekvő igényeidhez. Azt a kevés szabadidőt, ami megmaradt, hadd töltsd már el az elérhető legnagyobb luxusban, ilyen kemény munka mellett az jár neked.
S mivel ilyen magasra törtél, azt a szerény két hetes szabadságodat is szeretnéd valami exkluzív helyen eltölteni, egy ázsiai szigeten és nem a részeg orosz turisták között Törökországban. Ezt meg kell értenie mindenkinek. Amennyi stressz és nehézség ér az év közben, legalább a nyaralás legyen felhőtlen.
Nos, ismerősnek tűnik, amit eddig leírtam? Ez az, amit úgy hívnak, hogy az életszínvonal inflációja.
Hiába keresel egyre többet és többet, hiába veszel magadnak egyre drágább dolgokat és hiába nő hónapról-hónapra az életszínvonalad, igazából egyre szegényebb vagy.
Nagyobb örömforrás a számodra a munka, mint volt tíz éve? Könnyebb? Kevesebbet kell dolgoznod a megélhetésért?
Több időt töltesz a családoddal, mint amennyit tíz éve tudtál eltölteni? A barátokra és a hobbidra több időt tudsz áldozni?
Nyugodtabb, stresszmentesebb és rendezettebb az életed, mint volt tíz éve?
Lényegesen nagyobb a megtakarításod, mint volt tíz éve? Sikerült megszabadulnod a hitelektől? Közelebb kerültél ahhoz, hogy a megtakarításaid növekedése miatt abbahagyhasd a pénzért való munkavégzést?
Mert ha a válaszok nem, akkor te nem előrébb, hanem határozottan hátrébb kerültél az elmúlt évtizedben.
Ha kevesebb pénzed, több hiteled, stresszesebb életed és jobban széthullott családod van, akkor te sokkal szegényebb vagy, mint tíz éve, hiába keresel négyszer annyit, mint kerestél akkor.
Itt az idő, hogy leülj és elgondolkodj azon, hol is rontottad el.
Megérte-e az Iphone, a Gucci táska, az új Audi és a böszme nagy ház azt az árat, amit fizettél érte? A 15 évet a fiatalságodból és a rengeteg hitel miatti stresszt? Hogy a pénz után loholtál, ahelyett hogy a fiaddal fociztál volna, hogy aztán olyan ostobaságokra verd el a szerzett pénzt, amik soha nem tettek se boldoggá, se elégedetté?
Vajon a fiadnak mire lett volna nagyobb szüksége? Hogy legyen apja, aki elviszi horgászni, vagy arra a sok drága vacakra, amit kompenzálásként vettél neki, mert soha nincs időd vele lenned? S pont azért nincs időd vele lenned, mert meg kell keresned a pénzt, amit aztán a sok drága vacakra költhetsz, amivel kompenzálod őt.
Mikor jössz rá, hogy nem az vagy, amid van? Hogy nem kell felvenni a versenyt a szomszédokkal a “ki dobott ki több pénzt az ablakon egy új autóra” játékban?
„Nálunk máig fontos az öltözködés, kiskoromban nekem nem tetsző ruhákat kellett olykor felvennem, de ma is kritikát kapok, ha valami nem előnyös, stb.
Szerencsére van pár ismerősöm, barátom, akik számára ez nem fontos, tudnak ettől szabadok lenni, főként, talán mert a szüleik is tudtak. Jó példa ez számomra.”
Kiscsoportos kérdések:
- Hogyan hatnak ránk a fogyasztói társadalom elvárásai?
- Mennyire próbálunk megfelelni a kor trendjeinek? Mennyire építjük e köré az életünk?
- Mennyire befolyásolnak a külső jegyek (kinézet, ruha, telefon) ha egy idegen ember megszólít?
- Mennyire bízom rá magamat a Jóistenre a mindennapi megélhetés szempontjából?
- Mennyire veszek el hétköznapi mókuskerékbe?
- Merem e az álmaimat megélni akár a szülői vagy társadalmi elvárásokkal szemben?
- Szabad vagyok e?
