Csücsop blog

A hosszú hétvége és az előző napi nemzeti ünnep sem riasztja el a keresztútra készülőket, lassan, de biztosan érkeznek a Csücsoposok az Erzsébet híd budai hídfőjénél álló Erzsébet királyné szoborhoz. Néhány kérdő tekintet („várunk még valakire?”) és az énekes papírok szétosztását követően - hat óra után pár perccel – menetrend szerint el is indulunk a Gellért-hegyre.

Számomra az elmúlt év egyik fontos tanulsága az, hogy közösségben − megannyi más előnye mellett − segíteni is könnyebb, főleg, ha erre csapatostul van lehetőség. Ezúttal ráadásul még csak agyalni sem kellett azon, hogy hova menjünk, hol segíthetnénk a legtöbbet, mert az MKK (anyakönyvi nevén Műegyetemi Katolikus Közösség) meghívta a Csücsopot az általuk szervezett, egynapos önkéntes programsorozatra, a NYITNIkékre.

„De mi van ebben a borítékban?” – járt az eszemben folyamatosan, amíg ki nem bontottam és azután annyira magával ragadott a szöveg, hogy muszáj volt többször elolvasnom.

Csücsop Felelős Hétvége februárban? Hát persze, hogy IGEEEN!

Hogy mitől is működik jól a Közösség, vagy miért is jó ott lenni: erről azért egy Csücsopos azt hiszem elég gyakran beszélget. Tudjuk jól, hogy a Jóisten kegyelme nélkül semmi ilyen jó nem valósulhatna meg, és hogy szükség van lelkes, felelős emberekre is, akik időt, energiát, imádságot áldoznak a Csücsopra.

A TakkCenter jelentése: HálaKözpont. Az apostolok cselekedeteinek folytatásában élve Isten tovább munkálkodik ma is. Ennek személyes életében ki-ki tanúja lehet olyan történetek, események kapcsán, melyekben megérzi Isten jelenlétét, beavatkozását. A hálaközpont ezeknek a történeteknek kíván megosztási felületet biztosítani. Hogy valósulhat ez meg? Emberek, akik hálásak Istennek, leírják, hogy mi az a történés, ami miatt hálásak. Ezek a történetek képezik a hálaadás fő motorját.

Mi történik, ha a HétKaland Egyesület (régi csücsoposoknak biztosan ismerősen cseng a nevük) összefog a Mária Út és a Gyöngyök Útja szervezőivel? Mi történik, ha ezt éppen a márianosztrai kegykép 300 éves évfordulójára teszik? Mi történik, ha az ötletet megspékelik néhány lelkes pálos szerzetessel? Nos, valahogy így születhetett meg a Pálos 70 elnevezésű teljesítménytúra és zarándoklat, amin ott voltam, és hatalmas élmény volt.

Kiscsoportként régóta szerettünk volna önkéntes üzemmódban a tettek mezejére lépni, de valahogy korábban nem talált meg minket a nekünk való lehetőség. Így aztán kapva kaptunk az alkalmon, amikor idén ismét lehetett jelentkezni a 72 óra kompromisszum nélkül önkéntes programsorozatra.

Elkezdődött a 72 óra...túl vagyunk az első délutánon és ezt nem megkönnyebbülve írom le, hanem telve örömmel és lelkesedéssel, várva a holnapi folytatást! Nem gondoltam, mikor megérkeztem fél négy után pár perccel a Klauzál térre, és még csak hárman voltunk, hogy ilyen jó lesz.

Hihetetlen élmény volt Veletek múlt pénteken sutyorogva várni Püspökatyát, gyertyákkal a kézben, csendben hangolni a gitárt. A várakozás igazi jutalma Püspökatya öröme volt, és a közös ima a házi kápolnában, ahol az elmélkedés egyik gondolatát II. János Páltól idézte Püspökatya:
"Ahhoz, hogy Isten előtt megigazuljunk, nem elegendők az emberi erőfeszítések, szükség van arra, hogy megérintsen bennünket a kegyelem, amely Krisztus áldozatából fakad."

Jó volt együtt látni az alapítóinkat! Köszönjük mindenkinek, hogy a napok óta tartó eső ellenére ott voltatok. Külön köszönjük a legkisebb résztvevőknek a türelemért. Kristófnak pedig a fotókért.