Felmerült bennem a kérdés: létezik még igaz barátság? Van-e igényük egy olyan emberre, akivel dolgainkat őszintén megbeszélhetjük, akiben bízhatunk, aki elfogad bennünket? Vagy csak a haverok kellenek, akikkel együtt lehet szórakozni, diszkóba, buliba menni? Nehéz felvállalni a barátságot? Szintén a Bibliában olvasható: „Az ember, akinek sok barátja van, széttöretik, de van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél".
Az 1-es kiscsoport a barátságról tartotta ráhangolódását.
Cím: 1085 Budapest, Horánszky utca 20. (térkép)
Kérdéseddel bátran keress minket az info@csucsop.hu címen vagy közvetlenül írhatsz itt.
Szeretettel várunk!
Kedves Olvasónk! Él benned a remény a holnapra? Tulajdonképpen miben reménykedjünk? Van értelme egyáltalán valamiben, valakiben reménykednünk? Átérzed, hogy Jézus Krisztus személyes, neked szóló szeretete, bűneid átvétele és eltörlése mekkora kincs mindennapjainkban? Bizony, a remény hiánycikk, méghozzá a keresztények életében is. A 20. számú, Mustármagról elnevezett kiscsoport ezen az estén a remény témakörét járta körül. Örüljetek az Úrban mindig! Nemcsak néha, nemcsak alkalmanként, hanem mindig.
Az idei Nagyböjtben a Bűnbánati alkalomkor a 18-as, Világ világossága kiscsoport volt a házigazda. Fogadjátok szeretettel a ráhangolódásukat!
"Amíg csak kapni akarok egy kapcsolattól, nem fog működni. Nem szabad arról szólnia, hogy szükségem van valakire, akinek fontos vagyok, aki megdicsér, és csak így érzem magam értékesnek. Először magamban kell eljutnom oda, hogy egy egész, szerethető és értékes ember vagyok. Egymagamban is. Ha ez megvan, akkor tudom odaajándékozni magam másnak." Idézet a 16-os kiscsoport ráhangolódásából.
"Egyszer voltam egy lelkigyakorlaton, ahol a szabadság volt a téma. Meghívtak a szervezők egy börtönlelkészt, aki elhozott két egykori rabot: egy nőt és egy férfit, akik a börtönben tértek meg... számomra tök hihetetlen volt, hogy ők megtértek (csalás, asszem gyilkosság volt a vád ellenük, a nő láthatóan prosti volt korábban, a pasi meg drogos - ez persze ott hagyja nyomát az emberen, még ha belülről meg is változik). Szóval nekem ott nagy harc volt elhinni, hogy lehet ekkora változás az ember életében..." Részlet a 15-ös kiscsoport ráhangolódásából.
A mai kor embere a végletek, a szélsőségek embere. Bármire is teszi fel az életét azt legtöbbször teljes erőbedobással csinálja. Aki hírnévre, hatalomra pályázik az mindenkinél magasabbra és magasabbra akar eljutni. Aki a kábítószer nyújtotta élvezeteket hajkurássza az függővé válik és jóllehet egy aranylövéssel ontja ki az életét. Aki a társadalmi elvárásoknak akar megfelelni, az a végsőkig torzítja saját személyiségét. Akit pedig egyszer csontig hatóan megérint az evangéliumokban rejlő igazság az szenté lesz, mivel rájön, hogy a szeretet a létezés legtökéletesebb formája, hiszen Isten maga a szeretet. A 14-es kiscsoport egy igencsak aktuális témával készült a ráhangolódásukra.
Ahogy nem sarjad két egyforma levél a faágon, úgy belőlünk sem volt és nem is lesz több ezen a világon. Más ízeket szeretünk, másért sírunk, örülünk és lobban lángra a szívünk. Tulajdonságainkat mint becses kincseket bízta ránk Teremtönk és az örökkévalóság lelkét lehelte belénk. Az életünk kiteljesedéséhez és a hivatásunk megismeréséhez viszont fel kell tárnunk lényünk benső titkait. Ezen szembesítő izgalmas és olykor fájdalmas út során jutunk el önmagunk helyes értékeléshez és szeretetéhez. A 11-es kiscsoport az önbecsülést választotta ráhangolódásuk témája gyanánt.
A boldogság nyughatatlan vágya az utolsó lélegzetvételünkig kíséri életünk. Értelmünk hamar a csalódás üres érzésével ismeri fel a tényt, miszerint földi létünket örömök apró mozaikdarabkái színesíthetik csupán. Még a szerelem legmagasztosabb ideája sem képes áttörni ezen igazság falait. 