Felmerült bennem a kérdés: létezik még igaz barátság? Van-e igényük egy olyan emberre, akivel dolgainkat őszintén megbeszélhetjük, akiben bízhatunk, aki elfogad bennünket? Vagy csak a haverok kellenek, akikkel együtt lehet szórakozni, diszkóba, buliba menni? Nehéz felvállalni a barátságot? Szintén a Bibliában olvasható: „Az ember, akinek sok barátja van, széttöretik, de van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél". 
Az 1-es kiscsoport a barátságról tartotta ráhangolódását.
Cím: 1085 Budapest, Horánszky utca 20. (térkép)
Kérdéseddel bátran keress minket az info@csucsop.hu címen vagy közvetlenül írhatsz itt.
Szeretettel várunk!
Az idei Nagyböjtben a Bűnbánati alkalomkor a 18-as, Világ világossága kiscsoport volt a házigazda. Fogadjátok szeretettel a ráhangolódásukat!
"Amíg csak kapni akarok egy kapcsolattól, nem fog működni. Nem szabad arról szólnia, hogy szükségem van valakire, akinek fontos vagyok, aki megdicsér, és csak így érzem magam értékesnek. Először magamban kell eljutnom oda, hogy egy egész, szerethető és értékes ember vagyok. Egymagamban is. Ha ez megvan, akkor tudom odaajándékozni magam másnak." Idézet a 16-os kiscsoport ráhangolódásából.
"Egyszer voltam egy lelkigyakorlaton, ahol a szabadság volt a téma. Meghívtak a szervezők egy börtönlelkészt, aki elhozott két egykori rabot: egy nőt és egy férfit, akik a börtönben tértek meg... számomra tök hihetetlen volt, hogy ők megtértek (csalás, asszem gyilkosság volt a vád ellenük, a nő láthatóan prosti volt korábban, a pasi meg drogos - ez persze ott hagyja nyomát az emberen, még ha belülről meg is változik). Szóval nekem ott nagy harc volt elhinni, hogy lehet ekkora változás az ember életében..." Részlet a 15-ös kiscsoport ráhangolódásából.
