Talán mindnyájan egyetértünk abban, hogy közösségünk egyik legnépszerűbb programja a nyári tábor. Idén az ikervári Zichy Antónia Általános Iskola látott minket vendégül július 26. és augusztus 2. között. A tábor állandó része a lelkigyakorlat is, amit ebben az évben Mészáros Domonkos (Domonkos-rendi szerzetes) atya tartott. Fogadjátok sok szeretettel a táborról szóló beszámolónkat!
Születésünktől fogva tele vagyunk vágyakkal és álmokkal, melyek életünk során végigkísérnek minket. Az utunkat azonban folyamatosan döntések szegélyezik, melyek korlátozzák szerteágazó elképzeléseinket. Ahhoz, hogy mégse féljünk az elköteleződéstől, szükségünk van Isten kegyelmére, és az alázatosság felszabadító erejére. A Világ Világossága (18) és a Mustármag (20) kiscsoport ezen a héten a döntéshozatal izgalmas témájával foglalkozott.
Mai, rohanó világunkban gyakori jelenség a szeretetlenség, és az odafigyelés hiánya. Az embereknek nincs idejük egymásra, mert saját céljaik jobban lekötik őket. Vajon mi is ilyenek vagyunk, vagy ki tudunk lépni olykor önmagunkból? Félre tudjuk tenni saját érdekeinket mások megsegítéséért? A 13-as kiscsoport ezen a héten az önzetlenség és a segítőkészség témájával foglalkozott.
A 
14-es kiscsoport ezen a héten az alázat témáját dolgozta fel. Arra a kérdésre kereste a választ, hogy tudunk-e jószívűek, nagylelkűek és alázatosak lenni anélkül, hogy megbántanának és megaláznának minket mások.
Sziasztok!
Egy 8 éve szunnyadó hagyományt szeretnénk újjáéleszteni. 2004 és ‘07 között a csütörtöki levélhez hasonlóan a páros hittanról is készültek személyes összefoglalók, amik felkerültek a honlapra. Sok év után újra felvennénk a fonalat, és megosztanánk veletek a felmerült gondolatokat.
A múlt heti, évadzáró alkalmon Püspök atya a korábbi szép nyári élményekről kérdezte a megjelent hat párt, hogy tudjunk a többiek számára is ötleteket adni, hogyan legyen tartalmas a “szünidő”.
A 10-es kiscsoport ráhangolódása témájaként az Oltáriszentséget választotta. Püspök atyának köszönhetően lehetőségünk volt arra, hogy egy szentségimádással hangolódjunk rá. Alább a szentségimádás során elhangzott gondolatokat olvashatjátok.
Jézus tanácsát világosan olvashatjuk a Szentírásban. A hegyi beszéd azzal kezdődik, hogy nyolcféle embert hirdet boldognak (Mt 5,3-10). De Jézusnak e szavai megdöbbentőek. Olyanokat mond boldognak, akiket józan ember soha szerencsésnek sem nevezne. Boldogok a szegények, a szomorkodók, az éhezők, az üldözöttek... Ki mondana ilyet? Nem inkább azt mondjuk, hogy boldogok a gazdagok, a vigadozók, a jóllakottak, a hatalmasok? Jézus állításai merőben ellenkeznek minden idők közvéleményével.
"Mostanában vettem észre, hogy nem találom az életemben Istent. Valahova elbújt. Nem tudom, hogyan, nem tudom, miért, de mintha nem lenne meg valaki, aki korábban ott volt. Elkezdtem – hiszen mi mást tehetnék? – keresni az életemben, hol is találom Őt.
Hétfő. Reggel korán kelés, hiszen munkanap van, dolgozni, tanítani kell. Délelőtt munka, hallgatók leveleinek megválaszolása, beszélgetés kollégákkal. Ebéd után délután ugyanez. Este valamikor hazaérkezés, vacsora. Aztán meg – talán egy félálomban elolvasott Szentírás-rész után – alvás.
Hol van itt Isten? Ma nem találtam meg. " Részlet a 6-os kiscsoport ráhangolódásából.
Az utóbbi időben többünket foglalkoztatta az a gondolat, hogy mit jelent életünkben az oly sokszor emlegetett szolgálat, amely az egymás iránti szeretet egyik legfőbb megnyilvánulása. Az 5-ös kiscsoport a ráhangolódásában, egyéni tanúságtételeken keresztül próbálta saját maga és a közösség számára közelebb hozni ezt a fogalmat.
Amikor először hirdetik Csücsopon a tavaszi tábort… aztán hétről hétre újra hirdetik, egyre inkább ott motoszkál benned, hogy „de jó lenne menni”, ám közben még alakulnak a programjaid, feladataid… majd a meghosszabbított jelentkezési határidő utolsó napjaiban eldöntöd, hogy mész. Péntek reggel, az indulás napján úgy kelsz fel, hogy semmi kedved összepakolni, kimozdulnál, de egy hétvége talán sok, mi van, ha nagyon fáradt leszek – s mégis elmész, és a hazafelé úton arra gondolsz, milyen jól döntöttél. Ezt jelentette számomra az első Tavaszi Tábor.
